A tanulmányba mintegy 3000 kínai felnőttet vontak be, akik életkora meghaladta a 65 évet. A résztvevők 60 százaléka mondta, hogy ebéd után 30-90 percet szunyókál.
Az alanyoknak alapvető matematikai feladatokat és memóriateszteket adtak, hogy felmérjék a kognitív (gondolkodással kapcsolatos) képességüket.
A Journal of the American Geriatrics Society társaság folyóiratában megjelent tanulmányból kiderült, hogy azok a résztvevők teljesítettek legjobban a teszteken, akik
egy órát aludtak étkezés után.
Érdekes módon a teljesítmény jelentősen csökkent nemcsak azoknál, akik egyáltalán nem sziesztáztak, hanem azoknál is, akik egy óránál kevesebbet vagy többet szundikáltak étkezés után.
Ezeknél az embereknél nagyjából ugyanannyira csökkentek a mentális képességek, mint amit várhatóan öt év idősödés okoz majd"
– mondta Junxin Li, a kutatások vezetője.
„A kognitív funkciók jelentős mértékben összefüggtek a szunyókálással" – folytatta Li. „Az összehasonlítások azt mutatták, hogy a mérsékelt sziesztázók általános gondolkodási teljesítménye jobb, mint a nem szunyókálóké vagy a hosszabb ideig alvóké." A jelenség oka azonban még magyarázatra szorul.
Az ebéd utáni egy óra alvás jótékony hatásáról nem kisebb történelmi személyiség, mint Winston Churchill is megemlékezett "A második világháború" című forrásértékű memoárkötetében. A brit miniszterelnök a szigetország felett 1940 augusztusától kibontakozó pusztító bombázásokkal terhelt angliai légicsata idején is tartotta magát ahhoz a szokásához, hogy ebéd után ledőljön, és szúnyókáljon egy órát.
Még a legnagyobb légitámadások idején is tartotta ezt a szokását;
miután megebédelt, felvette selyempizsamáját,
és lefekeüdt alaudni nem törődve azzal sem, hogy a Downing street 10. falai szüntelenül megrázkódtak a becspódó német légibombák detonációitól. Az idős brit miniszterelnök e szokásának tudta be többek között kivételes háborús munkabírását.