Loring Miner körzeti orvos észlelte először a betegséget, és bár jelentette is a U.S. Health Service-nek, az Egyesült Államok egészségügyi szolgálatának, a hatóságnál sokáig feküdt visszhangtalanul a doktor jelentése. Kansas Cityből 1918 februárjában három ember bevonult a hadsereg Camp Funston-i táborába,
ezután rövid időn belül, február végéig már 38 haláleset és 1100 súlyos megbetegedés történt a táborban
állomásozó egységek katonái között.
1918. március 11-én a Fort Riley katonai bázis szakácsa „megfázásra" panaszkodott, és még e napon több mint százan ágynak estek ugyanezekkel a tünetekkel.
Március 18-ára már több táborban szedte áldozatait a betegség, ráadásul a katonákat meglátogató hozzátartozók kivitték a fertőzést a bázisokról. Ekkor az U.S. Health Service rájött, hogy komoly baj van, és általános karantént rendelt el. Azonban a hadvezetés bizonyos katonai csapatmozgásokat engedélyezett, amelyek felülírták az egészségügyi rendelkezéseket.
Mindez azt eredményezte, hogy a tengerentúlra küldött amerikai csapatok behozták a betegséget Európába;
áprilisban felütötte a fejét a spanyolnátha a franciaországi Brestben is, majd innen tovaterjedt, és elérte Spanyolországot. Az 1918-as spanyolnáthajárvány több áldozatot szedett, mint az első világháború.
A legóvatosabb becslések szerint is a járvány első hullámának kétmillió halálos áldozata lehetett, egyes – elsősorban brit – források azonban ennél jóval magasabbra, tízmillióra teszik az európai áldozatok számát.
Erich Luddendorf tábornagy, az első világháború híres német hadvezére, aki később,1923-ban Hitler müncheni, úgynevezett sörpuccsának katonai vezetőjeként szerzett magának kétes hírnevet, egyenesen a spanyolnáthát okolta Németország világháborús vereségéért.
Mivel Spanyolország semleges volt az I. világháborúban, itt tudósítottak a médiában először a járványról, míg a hadviselő felek, nehogy az ellenség megismerje veszteségeiket, és nehogy pánik törjön ki a lakosság körében, eltitkolták. A betegségről szóló spanyol híreket közölte az európai sajtó,
így szerzett tudomást a pusztító kórról a hadviselő országok közvéleménye.
Ezért lett a betegség neve spanyolnátha.
A halálos vírus végigterjedt az egész Földön, még az eszkimókat sem kímélte.
A háborús időszak rossz higiénés körülményei, az alultápláltság, a legyengült immunrendszer kedvezett a vírus terjedésének.
John Mathews professzor és munkatársai, a University of Melbourne kutatói – a National Health and Medical Research Council ösztöndíjával támogatva – a fertőzésen átesett 24 000 brit lakos archív adatait elemezték a spanyolnáthajárvány idejéből, 12 helyszínről, így többek között a cambridge-i egyetem és más hasonlóan előkelő, zárt körű bentlakásos iskolákból, valamint „szimpla" általános iskolákból összegyűjtve.
A halálozási ráta az egészséges, fiatal felnőttek körében volt a legmagasabb,
holott azt várnánk, hogy az idősek és a gyerekek alkották a legjobban veszélyeztetett csoportot. Bár nem tudják bizonyítani, de egy utólagos magyarázat szerint valószínű, hogy a gyermekeknek volt egy velük született immunitása, az idősek pedig átestek egy hasonló vírus okozta fertőzésen az 1890 előtti évtizedekben, ami részleges, ám hosszú távú védelmet adott nekik.
Azok, akik 1890 után születtek, a járvány kitörésekor a fiatal felnőtt kort érték el, így náluk már hiányzott a gyermeki immunitás, és mivel nem találkozhattak az 1890 előtti vírussal, kevés vagy semmilyen védettségük sem volt spanyolnátha ellen.
A spanyolnáthajárvány másik jellegzetessége, hogy három hullámban söpört végig a földkerekségen, 1918 nyarán és őszén, illetve 1919 telén. Azok az emberek, akik az akkori szezonális influenzán átestek, rendelkeztek rövid távú védettséggel a spanyolnátha ellen, ezért csak a második vagy a harmadik hullámban kapta el őket a betegség.
A halálos vírus
A spanyolnáthát egy Közép-Afrikában honos vírus okozta, onnan mutálódott, és az 1800-as években egyszer már fertőzött Európában. A spanyolnátha (H1N1) az influenzavírus A típusának egyik fajtája. A vírus cseppfertőzéssel terjed, influenzaszerű tünetei vannak: magas láz, fejfájás, végtagfájdalom. A halál oka tüdővérzés és bakteriális felülfertőződés, amelyet az immunrendszer túlzott reakciója okoz, egy allergiás reakció, amely a tüdőszöveteket is elpusztítja.A nagyvárosokban például nem volt olyan magas a fertőzöttek száma,
aminek az volt a valószínű oka, hogy sok ember ki volt téve a rendes influenzának, és így rövid távú védettséget szereztek.
Az angol bentlakásos iskolákban, ahol a diákok elzártan éltek a külvilágtól, vélhetőleg kevésbé voltak kitéve a szezonális influenzafertőzésnek a korábbi években,
ennélfogva itt sokkal többen váltak a spanyolnátha áldozatává,
mint a nem elszeparált, rendes állami általános iskolákban.
Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a rövid távú immunitás védelmet, vagy legalább részleges védelmet nyújtott a korai vírushullámok ellen. A tanulmányokból kiderül, hogy hasznos lehet gondoskodni a rövid távú immunitásról, amely sok embernek nyújthat védelmet. Ha jönne egy másik, a nagy pandémiához hasonló influenzajárvány a jövőben, még az olyan vakcinát is érdemes lenne használni, amelyet a vírus egy másik altípusa ellen fejlesztettek ki eredetileg.
A spanyolnátha több tízmillió embert pusztított el világszerte ebben az időszakban.
IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király is ennek szövődményébe halt bele 1922. április 1-jén, Madeirán töltött száműzetése idején, a Quinta do Monte villában. Egy évvel a halálos világjárvány kitörése után a pandémia elcsitult, majd vissza-visszatért, idővel azonban belesimult a "hagyományos" influenzába.
(Szomor Anikó összeállítása)