Az új eredményeket a Channel 4 nevű brit televíziós csatornán mutatták be a szakemberek. A több mint 4500 éves papirusz – amely alapján fény derülhet a piramisok építésének titkára – a Vörös-tenger mellett fekvő Wadi al-Jarf környékéről került elő.
Több dokumentum is a szakértők birtokába jutott, ezek egyike egy Merer nevű tiszt feljegyzéseit tartalmazza, aki felügyelte a piramisok építését. Hosszas kutatómunkával sikerült a hatalmas építmények elkészítésének három hónapját rekonstruálni.
A gízai nagy piramis az utolsó olyan tagja a világ hét csodáinak, amely még egyben van. Az építkezést Hufu fáraó uralkodásának idején kezdték meg és nagyjából húsz évig tartott befejezni, körülbelül i.e. 2560 körül végeztek a munkálatokkal.
A piramis jelenleg 139 méter magas és Turából származó mészkőből valamint a 800 kilométerrel arrébb fekvő Asszuánból származó gránitból épült fel. Hogy miként jutott az építőanyag Gízába, a mai napig rejtély, amire a fellelt papirusz adhat válaszokat.
Merer leírása szerint a mészkövet csónakkal szállították Turából az építkezés helyére. Az egyiptomiak hatalmas gátakat emeltek, amivel a Nílus vizét mesterséges csatornákba terelték. A hajók e csatornákat használták, hogy minél közelebb juthassanak az építkezéshez. Miután megérkeztek, a köveket speciális, erre a célra épített pályákon görgették a rendeltetési helyükre.
Merer dokumentációját látszik alátámasztani, hogy a piramisok közelében a kutatók rábukkantak az említett csónakok egyikének maradványára. Az építőanyagot hasonló módon juttathatták Asszuánból Gízába.
Az archeológusok arra is rájöttek, hogy a piramisépítésben Wadi al-Jarf is jelentős szerepet játszott. A város kikötőjébe futottak be ugyanis azok a rézszállítmányok, amelyekből a kövek bányászásához szükséges szerszámok készültek.
Záhi Havássz egyiptomi régész szerint a papirusztekercs megtalálása a 21. század egyik legnagyobb felfedezése Egyiptom számára, ami közelebb vihet minket ahhoz, hogy megértsük, miként épültek fel az ókori világ e hatalmas monstrumai.