A Magyarországon született Alois Brunner Adolf Eichmann egyik legközelebbi munkatársa volt, közel 130 ezer ember haláláért volt felelős. A háború után Szíriába menekült, ahol a rezsim megvédte, sőt, kiképzőként dolgozott. Azt viszont évtizedek óta nem lehetett tudni, mi történt vele később. Most kiderült: börtönben halt meg.
A francia Revue XXI két újságírója derítette ki, mi történt valójában Brunnerrel. Korábban ugyanis olyan hírek terjedtek el róla, hogy 2010-ben halt meg. A mostani adatok szerint viszont 2001-ben, 89 évesen, egy damaszkuszi pincebörtönben.
Az egyik leghírhedtebb háborús bűnös 1912-ben az akkor Magyarországhoz tartozó Nádkúton született (a falu a trianoni békeszerződés miatt került Ausztriához, mai neve Rohrbrunn).
Fiatalon csatlakozott a náci párthoz, később ő lett Adolf Eichmann jobb keze.
Ő irányította a bécsi deportálásokat. Volt, akit saját maga ölt meg. Később ő felelt a thesszaloniki deportálásokért is, majd a drancy-i koncentrációs tábor vezetője lett, ahonnan emberek tízezreit küldték német- és lengyelországi haláltáborokba. 1944-ben Eichmann Szlovákiába küldte, onnan is tízezernél több embert küldött a halálba.
Összesen közel 130 ezer ember haláláért volt felelős.
1954-ben Franciaországban háborús bűnösként halálra ítélték – a távollétében, ugyanis Brunner a háború után Észak-Afrikába menekült. Az ötvenes évek elején Georg Fischer álnéven Egyiptomban élt, algériai felkelőknek csempészett fegyvert.
Ezután Szíriába ment, ahol a kormánynak dolgozott: többek között a hírszerzők kiképzését vezette. Azokat a kihallgatási és kínzási módszereket tanította meg nekik, amelyeket a nácik is használtak.
Brunner az Abu Husszein álnevet használta, a szíriai kormány pedig évtizedeken keresztül megvédte. A Revue XXI újságírójának nyilatkoztak a szíriai titkosszolgálat ügynökei is, ők azt mondták: a volt SS-parancsnok élete végéig meggyőződéses náci és antiszemita maradt. Ezt bizonyítja az is, hogy 1985-ben egy interjúban azt mondta: csak azt sajnálja, hogy nem ölt meg még több zsidót.
Németország és Franciaország is többször kérte a kiadatását, de ezt a szíriaiak mindig elutasították. A nyolcvanas évek végén azonban megváltozott a helyzet.
Dokumentumok szerint 1989-ben tárgyalások folytak a sorsáról Szíria és az NDK között: hajlandóak lettek volna kiadni, kereskedelmi megállapodásért cserébe. Az NDK összeomlása miatt azonban ebből aztán nem lett semmi.
Brunner viszont ezután gyakorlatilag eltűnt és egészen mostanáig rejtély volt, hogy mi történt vele később. Most kiderült, hogy már 1989-től gyakorlatilag házi őrizetben volt, majd évekkel később le is tartóztatták, egy föld alatti börtöncellába került, itt is halt meg 2001-ben. A francia lapnak nyilatkozó egyik ügynök, Omar azt mondta: miután bezárták mögötte a cella ajtaját, többet már nem is nyitották ki.