Farkas méretű vidrák garázdálkodtak Kínában

2017.01.24. 10:32

Erős állkapcsú, farkas nagyságú vidrák lakták egykor az ősi Kína mocsaras vidékeit – állapította meg egy új tanulmány. Az ősállatok valószínűleg kagylókkal és rákfélékkel táplálkoztak.

A 6,2 millió éve élt bestia valószínűleg a legnagyobb termetű vidrafaj, amit valaha feljegyeztek – írja a Live Science tudományos magazin.

Ötven kilogrammos testsúlyával kétszer akkora lehetett, mint a Dél-Amerikában élő óriásvidra (Pteronura brasiliensis), és négyszer termetesebbnek számított az európai vidránál (Lutra lutra).

Illusztráció az ősi fajrólForrás: Mauricio Antón

Modern technika segítségével sikerült rekonstruálni az ősállatot

A vidrafaj maradványait még 2010-ben fedezte fel egy kínai és amerikai kutatócsoport Délnyugat-Kínában, az előkerült koponya csaknem teljes volt. A lelet összerakása azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a koponya puha barnakőszénben őrződött meg, így a lágy üledékek összetömörödése miatt a csontmaradvány szó szerint palacsintává lapult. Komputertomográfia segítségével szerencsére sikerült háromdimenziós modellt készíteni a fejről.

2015-ben aztán újabb maradványokat találtak a szakemberek: alsó állkapcsot, fogakat és több végtagcsontot ástak elő.

A koponya számítógépes rekonstrukciójaForrás: Xiaoming Wang

Ősi és primitív csoport

A koponya részletes vizsgálata alapján a kutatók azt találták, hogy míg az újonnan felfedezett ősállat feje valóban egy vidráéhoz hasonlított, fogai inkább borzjellegűek voltak. A furcsa „hibridjelleget" tükrözi az őslény latin neve is: Siamogale melilutra, ahol a „meles" borzot, a „lutra" pedig vidrát jelent magyarul.

A faj egy olyan, ma már kihalt csoporthoz tartozik, amely korán levált a vidrák fő fejlődési vonaláról. A kutatók korábban is találtak már S. melilutra maradványokat Thaiföldön, ám azok kizárólag fogak voltak, nem lehetett belőlük megállapítani, hogyan is nézhetett ki az ősállat és milyen csoporthoz tartozhatott.

Az új leleteknek köszönhetően kiderült, hogy az S. melilutra rendszertanilag a legidősebb és legprimitívebb vidracsoporthoz tartozott, története 18 millió évre nyúlik vissza, egészen az európai, borzszerű Paralutráig.

Alsó állkapocsForrás: Xiaoming Wang

Nem tudni, miért nőtt hatalmasra

A kutatók szerint egyelőre nem tudni, miért nőtt ez az ősi vidrafaj ekkorára. A ragadozók rendszerint azért termetesek, hogy le tudják gyűrni zsákmányukat, az S. melilutra viszont kizárólag puhatestűekkel táplálkozott. Az erős koponya és állkapocs valószínűleg a kemény héjak feltörésére szolgált. A ma élő tengeri vidrák ugyancsak hatékonyan képesek összezúzni a kagylókat, a fogak mellett azonban e modern faj a kövek segítségét is igénybe veszi.

A kutatók tovább tanulmányozzák az ősállatot, többek között arra keresik a választ, hogy miként mozgott a szárazföldön és jó úszónak számított-e. Az eredményeket a Journal of Systematic Paleontology című szakfolyóiratban közölték.