Al Capone brutalitását senki sem akarta lemásolni

2017.01.26. 20:53

Hetven éve halt meg a huszadik század legismertebb amerikai maffiózója, Al Capone. Barátjának, akit a Time magazin a század egyik lángelméjének nevezett, Charles "Lucky" Lucianónak pedig 55 évvel ezelőtt, pont ezen a napon ért véget az élete. A szervezett bűnözés két hírhedt alakjának karrierje ugyanonnan indult, és egész máshol fejeződött be.

A Chicago Daily Times egy száma, amelyben közellenségnek nevezik Al CaponétForrás: AFP

Al Capone úgy döntött, nem várja ki a sorát az Alcatraz fodrászánál. Előresétált, és beállt az első ember elé, gondolta, úgysem szól rá senki. Egy fiatal rab lépett oda hozzá, és megragadta a "kövér maffiózó" torkát.
- Tudod, ki vagyok én? – kérdezte Al.
- Tudom, hogy ki vagy, digó (greaseball, ezt mondta - az olasz bevándorlókat nevezték így, digónak). És ha nem takarodsz vissza a kibaszott sor végére, azt is tudni fogom, ki voltál - vágta rá James Lucas, a fiatal bankrabló, aki később egy ollóval megsebesítette az Egyesült Államok leghíresebb maffiózóját.

Al Capone, aki sohasem riadt vissza az erőszaktól, ezúttal meghunyászkodott, és visszakullogott a helyére. Bár még a San Franciscó-i öbölben lévő „Sziklán" is jobb körülmények között lakott, mint rabtársai, már nem ébresztett tiszteletet a körülötte lévőkben. A felmosórongyos digó, ahogy a többiek csúfolták, a fürdőkabinokat sikálta, és mivel nem vett részt egy börtönlázadásban, egy másik rab is rátámadt. Akkor sem ütött vissza Chicago néhai ura, akitől egykor rettegett a konkurencia.

A „Mustache Pete"-ek korszaka

A 20. század elején az Egyesült Államok az ígéret földje volt az olasz bevándorlóknak, akik közül néhánynak sikerült megvalósítania saját amerikai álmát. Ahogy a híres Keresztapa című film bemutatja, az első generációs maffiózók gyerekként, hajóval érkeztek az Ellis Islandre, akárcsak más nemzetek tagjai.

Őket nevezték az amerikaiak és más kisebbségek Mustache Pete-nek, Bajusz Matyinak, mert egy vékony kis bajuszkát viseltek a felnőtté válás jeleként, amely az újhazában már archaikusnak számított, de mindenképpen volt tekintélyjellege"  - magyarázza Bezsenyi Tamás kriminológus, aki a szervezett bűnözést kutatja.

Ez igazából egy bélyeg, amelyet rásütöttek a Mustache Pete-ekre, akik sosem használták ezt a jelzőt magukra"  - teszi hozzá.

Az ő irányításuk alatt alakult ki a 19. század második felében

a szicíliai maffia tengerentúli ága, a Cosa Nostra,

amely az egyik legnagyobb amerikai bűnszervezetté nőtte ki magát a 20. század első évtizedére. A maffia aranykorában öt család uralta az olyan nagyvárosokat, mint Chicago, Detroit, Boston, Pittsburgh, Milwaukee, Cleveland, Philadelphia, Porvidence, New Jersey és New York.  A Luccheseknek, Gambinóknak, Bonannóknak, Genoveséknek és Colomboéknak is megvolt a maguk felségterülete.

New York egyik utcája 1929-benForrás: AFP

Mind az öt ágat a család feje, a Keresztapa, vagyis a Don irányította. Abban az időben a második legnagyobb úr, az Alvezér volt, akit a Don jelölt ki. Halála után, ha csak másként nem rendelkezett, ő vette át a Keresztapa helyét, és akkor is ő irányított, ha a Fővezér valamiért nem tudta ellátni a feladatát, például rács mögé került. Az évek során harmadik vezetőként kialakult a Consiglieri intézménye. A Don tanácsadójának pozícióját az tölthette be, akiben a két vezető megbízott.

A hierarchikus szervezet következő grádicsán a Caporegime, a Kapitány állt, aki a Capókat és az alájuk tartozó, 10-20 fős csoportot irányította. A Cosa Nostra „soldató"-i, vagyis katonái csak olasz férfiak lehettek. Az úgynevezett Associate, vagyis szövetséges viszont bármilyen nemzetiségű.

Az öt családot egy ember irányította, akit Capo di tutti capinak, vagyis a fővezérek fővezérének neveztek.

Ő nemcsak a saját embereinek, hanem a többi családfőnek is utasítást adott. Joe Masseria (1928-1931) és Salvatore Maranzano (1931) még Mustache Pete-ként volt főfőnök, vagyis Capo ti tutti capi.

Ezek még tudták, kikhez tartoznak, hiszen gyerekként érkeztek, de nem annyira fiatalon, hogy ne legyenek emlékeik Szicíliából"  - mondja az ELTE doktorandusza, aki szerint ennek köszönhető az összetartozás, az, hogy a szervezet elsősorban az őshazából származó szicíliai olaszoknak adott "munkát", más kisebbségekkel a század elején még nem akartak együtt dolgozni. A kutató szerint az öt család első vezetői sohasem bíztak volna meg például a fekete bőrűekben.

A „Young Turks"-ök időszaka

1907-ben egy kisfiú érkezett az Ellis Islandre a családjával együtt. Salvatore Lucania is Szicíliában született 1897. november 24-én. Később ezt letagadta, és azt mondta, hogy tíz évvel korábban, New Yorkban látta meg a napvilágot. Amikor felnőtt, már szeretett magára úgy gondolni, mint aki a Mustache Pete-kel szemben

a Cosa Nostra új generációjába tartozik 

és volt is benne igazság, hiszen az a 10 éves kisfiú később megreformálta az egész amerikai-olasz maffiát. Charles "Lucky" Lucianót ma a modern szervezett bűnözés atyjaként tartják számon.

A második nagy generáció Young Turksökből állt. Ez is billog volt. Tulajdonképpen ebbe tartozik Luciano és Al Capone is"  - mondja a kutató.

A név egy európai jelenség lenyomata. Az ifjú törökök első világháborús mozgalma az Oszmán Birodalomban felborította a nyugat-európai és amerikai képet arról, mi van a Közel-Keleten.

„A vadkeleti orientalista szemléletet megzavarta, hogy vannak olyan törökök, akik európai értékrendet próbálnak maguknak vindikálni.

Ezek az emberek úgy is képzelték el magukat, mintha európaiak lennének, pedig vademberek voltak.

Ennek a generációnak ez a lényege. Az ebbe tartozók esszenciájukban vadkeletiek, de tanultak, és igyekeztek mások lenni, mint a Mustache Pete-ek"

- teszi hozzá a doktorandusz.

Charles „Lucky" Luciano és az 1899-ben New Yorkban, Brooklyban született Alphonse Gabriel Capone multietnikusan gondolkozott. Ők már más kisebbségekkel is összefogtak, ellentétben a Mustache Pete-ekkel.

A pályájuk hasonlóan indult, hiszen mindkettő a New York-i szegénynegyedben élt"  - mondja Bezsenyi Tamás.

Ész és az erő

A kis Alphonse nem volt jó tanuló. Járt ugyan általános iskolába, de nem sokáig, ugyanis hatodikos korában megverte az egyik tanárát. Amikor az igazgató meghallotta, mi történt, nagyon dühös lett. Előbb ő is megverte a kisfiút, majd kirúgta az iskolapadból. Alphonse az utcára került, és munkát vállalt. Ezzel párhuzamosan kezdte el magát Al-ként emlegetni.

Amerika legismertebb maffiózóját tehát a flaszter nevelte fel.

Amerikai utcagyerekek a huszadik század elejénForrás: AFP/Farabola/Leemage

Előbb a James utcai banda tagja lett, majd John Torrio invitálására csatlakozott a bandájához, amelybe Lucky is bekerült.

A Five Points banda, vagyis az Öt Pont banda akkor már nem létezett a szó klasszikus értelmében, mert ez meghatározott utcákhoz kötődött, és akkorra teljesen átalakították a várost, ennek ellenére örökségként hatott rájuk"  - mondja a kutató.

Luciano is fiatalon, mindössze 14 éves korában otthagyta az iskolát, de nem azért, amiért Al. Ő pénzt akart keresni. Előbb egy hajón dolgozott heti öt dollárért, aztán kockajátékon nyert egy nagyobb összeget, és befejezte a hajózást. Akkor került az utcára, és elindította évtizedeken átívelő karrierjét. Bár csak néhány elemit végzett, a Time Magazin a 20. század egyik legnagyobb lángelméjeként emlékezett meg róla.

Lucky azonnal felépítette saját bandáját. Már gyerekként rájött arra, hogy a védelmi pénz jól jövedelmező, tehát nem piti bűncselekményekben "utazott".

Társaival együtt izraelita kamaszokat védett meg heti 10 centért olasz és ír bandák támadásától.

Ebben az időszakban találkozott a nagyon okos tinédzserrel, Meyer Lanskyvel, aki felnőttként üzletfele lett.

Bár Al Caponét is sokan nagyon okosnak, furfangosnak gondolják, valójában más személyisége volt, mint Luckynak. Talán ennek köszönhető, hogy a karrierje is más fordulatot vett. Az viszont a kutató szerint tény, hogy Capone sokat olvasott Caesarról és az ókori Róma történelméről, és ő maga is azt képzelte magáról, hogy római. Az olasz maffiózók ugyanis általában úgy gondoltak magukra, mint posztrómaiaikra.

"Lucky tulajdonképpen egy kígyó volt. Olyan típus, aki nem ment szembe az emberekkel, csak ellehetetlenítette őket, mert nem akarta, hogy rossz bizonyítványt állítsanak ki róla. Al Caponénak viszont éppen az volt a nagy erőssége, hogy

akár nyíltan is rátámadt arra, akire kellett.

Rendkívül erőszakos, erős és megbízható maffiózó volt, de Al nem egyszemélyes hadsereg, a testvéreiről el szoktunk feledkezni" - mondja Bezsenyi Tamás.

A borbély apából és háztartásbeli anyából álló Capone házaspárnak kilenc gyereke született. Al volt a sorban a negyedik. Rajta kívül Ralph és Frank nevű bátyja is utcagyerek, majd maffiózó lett, bár Frank emellett még politikai pályára is készült. Még csak a húszas éveiben járt, de már az Illinois állambeli Cicero képviselőjelöltje szeretett volna lenni a demokratákkal szemben.

Al testvére péppé verte az ellenfelét, aztán az egész székházat szétverette. Azt mondják, hogy Al személyisége a két bátyjáé között volt. Ralphnak például sokkal több esze volt, mint neki vagy Franknek, és egyáltalán nem volt olyan agresszív, mint Al vagy Frank."

- mondja a kutató.

Ennek ellenére Al Capone segített a nála okosabb Ralph Caponénak, amikor az kitalálta, hogy üdítőitalokkal akar üzletelni a szesztilalom idején (1920-1933), abban az időszakban, amikor

az Egyesült Államokban tilos volt az alkoholfogyasztás.

Testvérének köszönhetően Ralph cége egy évtized alatt olyan erős lett, hogy a harmincas évekre a Coca-Cola versenytársává nőtte ki magát. Frank Capone, aki Alnél is durvább és erőszakosabb volt, nem élt sokáig. Addig sem, hogy becenév ragadjon rá, amely a Cosa Nostrában természetesnek számított. Amíg Ralph a Palack nevet kapta - nyilván az üdítőitalok miatt - Franket 29 éves korában egy tűzpárbajban agyonlőtték a rendőrök.

A Sebhelyes arcú legendája

Al CaponeForrás: AFP/Farabola/Leemage

Capone ebben az időszakban "szerezte" becenevét. Főnöke és példaképe, Frankie Yale bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként, amikor egy Frank Galuccino nevű strici megvágta az arcát. Al Capone védelmébe vett egy prostituáltat, ezért támadt rá a férfi.

A sebhely Al Capone emblémájává vált.

Elkezdték "Sebhelyes arcúként" emlegetni.

Jellemző az amerikai alvilágra, hogy ez a sebhelyesség misztikussá vált. Egy idő után legendák keletkeztek róla"  - mondja Bezsenyi Tamás.

Többen úgy gondolták, hogy Al Capone az első világháborúban szerezte a vágást, amikor az elveszett francia légió tagjaként harcolt a németekkel szemben. Sokan pedig úgy, hogy egy bokszoló bajnok támadt rá, mert kikezdett a gyönyörű húgával. Nem volt véletlen, hogy éppen ez terjedt el róla.

Al Capone ugyanis pont ezt akarta.

"Ez mind kamu, de fontos róla beszélni, mert megmutatja, hogyan képzeljük el Al Caponét, aki nagyon sok mítoszt gyártott magáról. Az, aki nagynak akarja láttatni magát, jól ismertté válik ezekben a körökben. Capone eljátszotta a - hadd mondjam így - bazári majmot, a sebhelyről szóló állandók sztorik pedig meggyúrták az emberi képzeletet, ezért lett ő a legnagyobb gengszter a világon.  A társadalmi képzelet ugyanis nagyon fontos. Az emberek elkezdtek arról beszélni, hogy Caponéban két világ él, ő pedig a kettő között vívódik. Valójában ezek nagy volumenű dumák" - teszi hozzá a szervezett bűnözést kutató kriminológus.

Luciano, a Szerencsés

Charles "Lucky" LucianoForrás: AFP

Lucky többször volt életveszélyben. Számtalanszor az életére törtek, de mindegyik támadást túlélte. Innen ered a beceneve.

Pályafutásának korai évében egyszer elvágták a torkát – ennek nyomait haláláig viselte –, és miután a tettes már halottnak hitte, sorsára hagyta. De ő visszatért. Életműve évtizedekkel túlélte őt, és nagyobb hatással volt Amerikára, mint annak jó néhány elnöke"  – olvasható a Gengszerkrónikákban.

Chicago Outfit

Miközben Lucianóra rendszeresen rátámadtak, Al Caponét Yale mentora, Johnny Torrio a szárnyai alá vette. A férfi nem volt sokkal idősebb, mint ő.

Tulajdonképpen báty-öcs viszony alakult ki közöttük, és sokáig együtt mozogtak, dolgoztak"

- mondja a doktorandusz.

Johnny TorrioForrás: Wikimedia Commons/New York Police Department

Amikor Al Capone 1918-ban megházasodott, bűnözői „karrierje" is új fordulatot vett. 

Al Capone lényegében Torrio mellett töltötte tanulóéveit, a bandavezér ugyanis rövid időn belül legbelső bizalmasai közé emelte őt"  - írja Tarján M. Tamás történész a Rubiconban.

Amikor a prostituáltakból, szerencsejátékból és védelmi pénzekből élő James Colosimo, alias „Big Jim" áthívta unokaöccsét, Torriót Chicagóba, hogy segítsen neki a rivális bandáktól megvédeni a családot, és megszilárdítani a hatalmát, Al is Torrióval tartott. A történet nem úgy végződött, ahogy Colosimo képzelte.

James "Big Jim" ColosimoForrás: Wikimedia Commons/Jbarta

Capone megegyezett Torrióval. Azt mondta neki: figyelj, az van, hogy a csávó nem látja a bizniszt a szeszben, és nem akar belefolyni az illegális szeszcsempészetbe, pedig ebből van a pénz, és ezt össze lehet kapcsolni a prostitúcióval. Mi legyen? Öljük meg!" - magyarázza Bezsenyi Tamás.

A két férfi alibit kreált magának arra az időre, amikor egy New Yorkból áthívott bérgyilkos likvidálta Big Jimet. 1924-ben átvették az üzleteit, ezzel létrejött az úgynevezett Chicago Outfit.

Ez az első olyan pont, amelyben Al egy lépést feljebb lépett, és már új dolgok felett diszponálhatott" - teszi hozzá a kutató.

State utca, Chicago, 1920 körülForrás: AFP/The Picture Desk Ltd/The Art Archive

Al Capone befolyásos játékossá vált Chicagóban, ráadásul már tisztában volt a bordélyházak működésének szabályaival.

Ezeket úgy alakították ki, hogy a szolgáltatás mellett a bordélyházakban lehessen szerencsejátékot játszani, piát venni, és lényegében legyen egy dühöngő rész is külön, ahol a férfiak jól érezhetik magukat."

A zseni közbelép

Miközben Chicagóban zajlott az élet, az ország keleti felén Lucky is építgette a maga kapcsolatait. Sorban találkozott a nagy maffiózókkal, például Vito Genovesével és Frank Costellóval, emellett beállt Joe Masseria csapatába.

Miután egy Coney Island-i étteremben szitává lőtték a főfőnököt, Maranzanót, miközben éppen halat evett, megalakult a "La Comission", vagyis a bizottság. Ez Luciano ötlete volt.

"Amikor a gyilkosság után az összes család megzavarodott, Luciano, aki informálisan erős pozíciót birtokolt ugyan, de ezzel még nem válhatott volna Capo di tutti capivá, azt mondta, legyen együttműködés a családok között. A bizottságnak tehát az volt a lényege, hogy ezzel

nem olasz származásúak is bekerülhessenek a rendszerbe.

Addig azt, amit a Capo di tutti capi eldöntött, a főfőnök erőszakkal keresztülverte mindenkin, innentől fogva konszezuális döntés volt" 

- magyarázza Bezsenyi Tamás.

Ezzel a zseniális húzással akkora hatalom került a családok kezébe, amekkorára korábban nem volt példa. A Donok nagyon örültek. Mindegyik dönthetett a saját dolgaiban. Kizárólag abban az ügyben kellett egyetértésre jutniuk, amely mindegyiküket érintette.

A Mustache Pete-ek továbbra is a szicíliai régióból származó emberekkel dolgoztak együtt. Mit csinált Luciano? Azt mondta: jó, ti azt csináltok, amit akartok, de én is azt csinálok, amit akarok, és összebútorozott Arnold Rothsteinnel és Meyer Lanskyvel. Innentől nem szólhattok ebbe bele."

Rothstein, akit a kutató egyszerűen "szerencsejáték-mágusnak" nevez, megbundázta az 1920-as baseballbajnokságot, amit így a Boston Red Sox nyert meg. Ez Luckynak is hatalmas bevételt jelentett, akkoriban ugyanis már otthagyta Masseriát, és Rothsteinnek dolgozott.

Las Vegast is ez a maffia, Luciano köre találta ki, a kép az ötvenes években készültForrás: AFP

Agyafúrt főnöke, aki a szerencsejáték mellett az új lehetőségből, a szesztilalom piacából is szerette volna kivenni a részét, arra kérte Luckyt,

dolgozzon az alkoholcsempészetben.

És Luciano bele is vágott. Genovese és Costello is belépett az üzletbe.

Rothsteinnek az amerikaifociban is nagyon jó informátorai voltak. Megvette az edzőket és a mellettük dolgozó masszőröket is. Ez utóbbiak értesültek először egy-egy sérülésről, így azt is előre látták, hogy a következő meccseknél vagy idényben kit fog beállítani az edző." Luckyék tehát rájöttek, hogy a régi bizniszek mellett a sportfogadásban is hatalmas pénz van.

Luciano ezzel az összefogással sokkal többet keresett New Yorkban, mint Capone Chicagóban. New Yorkot fölosztották egymás között. Az is fel volt osztva, hogy melyik negyed melyik család fennhatósága alá tartozik, és azt is meghatározták, hogy melyik hotel, szálloda kinek fizet"  - mondja a doktorandusz. 

A Valentin-napi mészárlás

Al Capone Torriónak köszönhetően már 26 évesen egy hatalmas bűnszervezet vezetőjévé vált. Ezer ember dolgozott a keze alá. A kanadai lányok prostitúcióra kényszerítése mellett kábítószerrel és fegyverrel kereskedett, a legfontosabb terepévé viszont, akárcsak Luckynak, a szeszcsempészek piaca vált.

"Államhatárokon átívelő hálózatát előbb a hírhedt Négy Kettes épületéből, majd a Lexington Hotel alatti főhadiszállásáról irányította. Az olasz származású gengszter Chicago leghatalmasabb bűnözője lett, miután pedig a metropolis közelében fekvő Cicero városába költözött, ott valóságos hűbérúrként viselkedett; hatalmát mutatja, hogy

a település polgármesterét egyszer nyílt színen, rendőrök jelenlétében pofozta fel,

mert az nem egyeztetett vele egy rendelet kiadásáról" - olvasható a Rubiconban.

Al Capone a város átépítésébe is befektetett, de az írek bizniszére is szemet vetett az után, hogy 1922-ben létrejött a Független Írország, de Belfast nélkül.

"Akkor alakul ki az első IRA-vonal. Azok az írek, akik nem fogadják el a teljes függetlenség nélküli állapotot, az Észak-Írország protestánsok anglikán felügyelet alóli létét, ellenálltak. Ezt az ellenállást Caponéék azzal próbálták meg szubvencionálni, hogy beszálltak a szeszcsempészetbe"

- mondja a kriminológus.

Írország magában is hatalmas nyereséggel kecsegtette Al Caponét.

Azért kellett kiiktatni O'Baniont, hogy közvetlenül tarthassák a kapcsolatot az írekkel, kellett nekik az a piac."

- teszi hozzá.

A szesztilalom éveiben megerősödött a Cosa NostraForrás: AFP

Az ír piacot a North Side Gang tartotta a kezében Chicagóban, amely egy szerteágazó, írekből álló banda volt. Hiába likvidálták a szicíliaiak Dean O'Baniont, a szervezet vezetőjét, még számtalan ír katona dolgozott, akiktől mind meg kellett szabadulnia a Capone-Torrio csoportnak. 1929. február 14-én, a Valentin-napi mészárlásban rendőrnek öltözött

gengszterek végezték ki George "Bugs" Moran bandavezér hét emberét.

Lucky ezt is túlélte

amerikai rendőrök 1927-benForrás: AFP/Bouthors/Leemage

1929 októberében egy fegyverrel limuzinba kényszerítette három férfi Lucianót. Megverték, megkéselték, és kidobták a Staten Island egyik strandján. Nem meglepő módon ezt is túlélte, de ennek a nyomát is élete végéig viselte. Hegek maradtak az arcán, a szeme pedig eltorzult.  Sohasem derült ki, ki támadt rá. Az ötvenes években Lucky azt mondta, a rendőrök voltak, az alvilág pedig ebből a sebhelyből is mítoszt gyártott. Egy féltékeny férj és rablás is szóba került, ahogy az is elterjedt, hogy Lucky megtudta, Masseria állt a háttérben, és végül ez fordította ellene. Mások azt mondták, Maranzano emberei voltak. A kutató szerint 

valójában egyikre sincs bizonyíték.

Az viszont biztos, hogy a maffiózó, aki addig a homályban állt, hirtelen a nyilvánosság elé, a reflektorfénybe került.

Börtönben a Sebhelyes arcú

Al Capone előzetes letartóztatásba került a Valentin-napi mészárlás miatt, amivel tele voltak az újságok. Bár arra nem volt bizonyíték, hogy ő lett volna a felbujtó, mégis mindenki tudta.

Soha nem tudták vádig elvinni, de már elkezdett megtörni a varázs, ami addig fenntartotta Al Capone mítoszát, és elkezdtek szállni információk" - magyarázza Bezsenyi Tamás.

A Sebhelyes arcú életében először került a rácsok mögé. Korábban ugyanis, akárcsak Luckynak, a kezében voltak rendőrvezetők. A hatóság nem intézkedett. Akkor sem, amikor

Al Capone egy képviselőt nyilvánosan lerúgott a lépcsőn.

Al egy alvezér helyett - ahogy a régi időkben tették volna - egy triumvirátust bízott meg azzal, hogy irányítsa a szervezetet addig, amíg ő nem tudja. A három emberből egy, nevezetesen Anthony Joseph Accardo felelt az akciókért.  Ha például egy bukmékert kellett megölni, aki nem fizetett, vagy valamilyen presztízsértékű tettet kellett végrehajtani, ő intézte a likvidálást.

Volt egy olyan mondás akkoriban, hogy Accardónak egy reggel több gondolata van, mint Al Caponénak egész nap" - mondja a kutató.

Al Capone rabosítási képeForrás: AFP/Farabola/Leemage

A harmincas évek elejétől Accardo átvette a Capone irányítása alá eső bordélyházak és ingatlanos cégek működését. Amikor eljárás indult a fővezér ellen, már naggyá vált Accardo. Ez egy lassú, de biztos hatalomátvétel volt.

Bár erre nincs bizonyítékom, nekem gyanús, hogy Accardo képben volt a pénzügyekkel. Al Capone nem értett hozzá, az embereire bízta, és idegesítette is, mert nem látta át, nem tudta, mi van a papírokban."

Kiderült, hogy Al Capone arizonai ingatlanügyekben nem fizetett illetéket. A kutató szerint ez azért érdekes, mert fillérekbe került volna a szervezetnek.

Neki akkor már nem volt pénztárosa, a feladatokat felosztotta egymás között a triumvirátus. Accardo csak az akciókért volt felelős, másnak lehetettek olyan emberei, akik nem fizettek, de igazából azt, hogy Al Capone esetében ki nem fizetett, nem tudni" - mondja a kutató.

Ahogy Luciano 1929-es támadója, az sem derült ki soha, ki juttatta börtönbe Al Caponét. Mindenestre tény, hogy a vendéglátóhelyeinek sokkal nagyobb volt a bevételük, mint ami az adóbevallásában szerepelt. A véres kezű gyilkos valójában azért került az Alcatrazba, mert nem fizetett elég adót.

A brutalitás volt a lényeg

Lövöldöző gengszterek egy filmjelenetbenForrás: AFP

Lucky amellett, hogy Rothsteinnel üzletelt, régi barátjával, Meyer Lansksyvel is létrehozott cégeket, amelyek vendéglátóhelyeket üzemeltettek, tehát ugyanazt csinálta, mint Capone.

"Csakhogy amíg Capone azon zsörtölődött, hogy a North Side Ganget meg kell gyengíteni, el kell tüntetni, el kell érni, hogy az ír piac az övék legyen, addig Lansky azt mondta: minek. Amíg annyi walesi és angol csapat van, amely adna el nekünk, 

egyszerűen csak diverzifikálni kell a piacot,

vagyis nem egy, hanem több piacot is kiszemeltek maguknak."

Bár az új New York-i generáció tagjai sok mindent nem tartottak tiszteletben, az egyes családokhoz tartozó területek határait igyekeztek nem átlépni. A kutató azt mondja, kínos volt, ha egy családnak nem volt jóváhagyási joga, és a hozzá tartozó területen végeztek ki valakit, mert az

a családnak odadobott kesztyűnek számított.

Ez azért nem volt jellemző. Inkább egy kihalt területen öltek meg valakit, és a kivégzés módja és brutalitása volt a döntő. A fulladásos halálból például az derült ki, hogy az illető nem végezte megfelelően a dolgát, vagy elárult valakit.

Accardo imádta a baseballütőt. Imádta, ha az emberei szétütötték egy férfi péniszét, és forrasztópákával kiégették a szemét. Ezt akkor alkalmazta, amikor az illető huzamosabb ideig nem fizetett. Az, hogy milyen taktikát alkalmaznak egy kivégzésnél, az az üzenet értékétől is függött. Caponénak a brutalitását viszont senki sem akarta lemásolni."

A Sebhelyes arcú Accardónál sokkal keményebb volt. Egy csalónak simán levágta a kezét, vagy kinyomta a szemét. Ezzel szemben Luciano finomabban intézte a dolgait. Mivel ő nem bukott meg a harmincas években, és a szesztilalom után a szerencsejátékkal folytatta, a karrierje töretlenül ívelt felfelé.

Capone nagyon gyorsan lett híres, és tény, egy baseballmeccsen előfordult, hogy őt megtapsolták, Herbert Hoovert, az amerikai elnököt meg kifütyülték. Luciano nem volt ennyire népszerű, de nem is törekedett erre, Luciano még az amerikai kormánnyal is együtt dolgozott a második világháború alatt."

- mondja Bezsenyi Tamás.

Az utolsó napok

Az AlcatrazForrás: AFP/FILES ACME

A "felmosórongyos digót" 1939 novemberében, 39 éves korában szabadlábra helyezték. Felesége, aki végig kitartott mellette, egy szifiliszes, félig bénult, megbomlott elméjű férfivel találkozott a börtön kapujában. Al Caponét egy ideig egy baltimore-i kórházban kezelték,  majd a családja hazavitte. 1947. január 21-én az otthonában agyvérzést kapott. Néhány napig jobban érezte magát, majd január 24-én tüdőgyulladása lett. Ez végzett az évszázad leghíresebb maffiózójával.

Eközben barátja karrierje még mindig felfelé ívelt. Mivel Charles "Lucky" Luciano nem csinált olyat, amit Al, például azt, hogy nyíltan megvert egy képviselőt, és a szicíliai partraszállásnál az amerikai kormánynak szüksége volt a maffiakapcsolatokra, Lucianót választották. Vele tudtak együttműködni.

"Lucky ezt ki is használta, és szenzációsan csinálta. Túl azon, hogy a harmincas években megszedte magát a sportfogadásból meg prostikból, még a kormánnyal is üzletelt. Ehhez viszont az is kellett, hogy a negyvenes évekre már kialakult a komplett hálózata. Amikor a szesztilalom után legalizálták az alkoholt, Lucky, akiknek már megvolt az útvonala és a logisztikai rendszere, olyan előnyre tett szert a frissen létrejövő vendéglátóegységekkel szemben, ami behozhatatlannak bizonyult"

- mondja, a kutató, majd hozzáteszi, hogy szerinte a szervezett bűnözés atyjának 1962. január 26-án bekövetkezett halálához a kubai Disznó-öbölbeli invázió és a rakétaválság vezetett el.

Azt mondja, úgy tűnik, Luciano adta Frank Sinatrának azt a táskát, amelyben egymillió dollár volt, és amit az énekes Kubába vitt. Lucky ugyanis az ötvenes években még úgy képzelte, hogy egy szórakozónegyed jön létre ott, de Castro hatalomra lépése közbeszólt.

Luciano nagyon sok pénzt vesztett.

A táskája eltűnt a kommunista időszakban.

Miután a rakétaválságban egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok nem támadhatja meg Kubát, mert kitörhetne a harmadik világháború, a maffiózó szívrohamot kapott a nápolyi repülőtéren.  Egy filmproducerrel találkozott volna, aki az életéről akart filmet forgatni.

A szervezett bűnözés klasszikus korszakának képviselői vérrel és verejtékkel ugyan, de történelmet írtak. Capone segítségével felépült Chicago, Luciano pedig segített befogadó hazájának megnyerni a második világháborút. Lucky végül a saját halálát is túlélte, akárcsak Don Al Capone. Mindketten halhatatlanokká váltak, hiszen alakjukat filmeken és könyvekben örökre megőrzi az emlékezet.