A napviharok okozhatják a cetfélék misztikus tömeges partra vetődését

Két önkéntes állatorvos vizsgálja egy Alaszkában partra vetődött hosszúszárnyú bálna tetemét

A kutatók évtizedek óta tanulmányozzák a bálnák és a delfinek rejtélyes tömeges partra vetődését. Az „öngyilkosságok" magyarázatára sokféle elmélet született már attól kezdve, hogy a tengeralattjárók szonárja zavarja az állatok tájékozódó képességét, addig, hogy a Hold gravitációs hatása hat negatívan a navigációra. Ezek azonban nem adtak meggyőző magyarázatot sok partra vetődésre. A NASA kutatóinak új elképzelése azt sugallja, hogy a napviharok megzavarják a Föld mágneses mezejét és emiatt tévesztik el az irányt a tájékozódáskor a mágneses mező érzékelésére támaszkodó emlősök.

A tengerbiológusok régóta próbálják megoldani azt a rejtélyt, hogy miért vetődnek partra tömegesen egyébként teljesen egészséges bálnák és delfinek. Ezeket az állatokat a természetvédők sokszor megpróbálják visszavonszolni, terelni a tengerbe, de erőfeszítéseik általában nem járnak sikerrel: a partra vetődött emlősök hosszú szenvedés után elpusztulnak.

A napvihar az új jelölt

Elképzelhető, hogy a kiemelkedően erős napviharok – amelyek befolyásolják a Föld mágneses mezejét – összezavarják a belső iránytűjüket és ezért tévednek el? Bár néhányan már ezt a magyarázatot is felvetették, egészen mostanáig senki nem folytatott alapos tanulmányt annak felderítésére, valóban létezik-e ilyen összefüggés.

Két önkéntes állatorvos vizsgálja egy Alaszkában partra vetődött hosszúszárnyú bálna tetemét Forrás: Aleria Jensen, NOAA/NMFS/AKFSC

A NASA Goddard Űrközpontjában dolgozó Antti Pulkkinen napfizikus a szövetségi óceáni energiagazdálkodási iroda (BOEM) és a Nemzetközi Állatjóléti Alap (IFAW) munkatársaival összefogva látott neki annak kiderítéséhez, valóban létezik-e a fenti kapcsolat.

Néhány "forró ponton" gyakoribb a partra vetődés

A partra vetődések a világ minden táján előfordulnak, és eseményenként néhány állattól, akár több száz is érintett lehet. Bár világjelenségről van szó, ilyen partra vetődések gyakrabban fordulnak elő Új-Zéland, Ausztrália és a massachusettsi Cap Cod partjainál, mondta Katie Moore, az IFAW globális állatmentő programjának igazgatója.

„E helyeknek van néhány közös jellemzőjük, például a geográfia, a sekély lejtésű tengerpartok és a finomszemcsés üledék" – mondta Moore. „Mindről úgy gondoljuk, hogy szerepet játszanak az eseményekben."

Iszonyatos számok

Azért, hogy fogalmat kapjanak ezeknek a partra vetődéseknek a mértékéről, a kutatók sok év adatait vizsgálták át. Évente sok ezer cetféle vetődik partra, és ezek között akad néhány kiemelkedő létszámú.

Delfinek partra vetődése a floridai Hog Key-nél Forrás: NOAA

Pár hete több mint 80 kis kardszárnyú delfin pusztult el Florida partjainál, amint arról az Origo is beszámolt. 2015-ben 337 elpusztult bálnát fedeztek fel Patagonia partjai mentén. Ez volt az eddig feljegyzett legnagyobb létszámú szilás cet partra vetődés. 2009-ben 55 kis kardszárnyú delfint találtak egy dél-afrikai partszakaszon, és a múlt évben mintegy 80 cet vetődött partra az indiai Bengáli-öbölben

Utóbbi esetben az állatok annyira elvesztették a tájékozódási képességüket, hogy abból a 36 állatból, amelyet a mentőcsapatnak sikerült visszavinni a tengerbe, sok újra kivetődött a partra és ott pusztultak el.

Megzavart iránytűk

„Akad pár elképzelés arról, miért vetődnek nagy csoportokban partra ezek az állatok, de ezek nem igazán jó, megalapozott magyarázatok" – mondta Pulkkinen a Motherboard folyóiratnak. „Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy mivel ezek az állatok a mágneses mező segítségével tájékozódnak, a mágneses anomáliák szerepet játszhatnak az eseményekben."

A kutatók éveken át próbálták a modern interferenciákkal magyarázni a végzetes partra vetődések rejtélyét. A zavaró tényezők közé tartozhatnak az amerikai haditengerészet által használt alacsony frekvenciájú szonárrendszerek, amelyekről már kimutatták, hogy kedvezőtlen hatást gyakorolnak a cetfélékre és a rozmárokra.

A cetek tájékozódását megzavarhatják a szonárok is Forrás: Origo

De noha a vetélkedő szonárjeleket kibocsátó víz alatti technikák képesek megzavarni a cetek tájékozódását, önmagukban nem lehetnek a jelenség okozói.

Az emberi befolyás nem lehet az egyedüli ok

„Ezek az emberi befolyások nem magyarázzák meg a partra vetődések többségét" – mondta Pulkkinen. „Ugyanígy nem adnak magyarázatot a rendkívüli meteorológiai eseményeket - amilyenek az extrém dagályok újholdkor és a part menti viharok - okoló elméletek sem."

Így Pulkkinen és csoportja valami olyasmit keresett, amelynek sokkal szélesebb körű a befolyása ezekre az állatokra. Ilyen a Napnak azon képessége, hogy kölcsönhatásba lépjen a Föld mágneses mezejével vagy magnetoszférájával.

Kártékony sugárzás

A napviharok hatására káros kozmikus sugárkilövellések érik el a Föld magnetoszféráját, amely az elsődleges védelmi vonalat jelenti e sugárzás ellen. Ezek a kilövellések képesek tönkretenni a műholdakat, kiterjedt áramszüneteket okoznak és megszakítják a GPS alapú navigációs rendszerek működését.

A napkitörések eltorzítják a Föld mágneses mezejét Forrás: NASA

A napviharok ilyen erős hatása miatt vetődött fel a kutatókban, mi van, ha ezek zavarják meg a cetek tájékozódását. A kutatók ezért összevetik a nagy partra vetődések időpontjait a napkitörések időpontjaival. Bár a kutatások még folynak (az első lektorált cikkek várhatóan ősszel jelennek meg), az előzetes eredmények úgy tűnik, alátámasztják a kutatók hipotézisét.

Előrejelzésre is felhasználható lesz

„Ha megértjük a két esemény közötti összefüggést, akkor képesek leszünk felhasználni a napviharokkal kapcsolatos megfigyeléseinket a potenciális partra vetődések előrejelzésére" – mondta Katie Moore.

„Ez lehetővé teszi majd, hogy a mentőcsapatok jobban felkészüljenek a globális forró pontokon, sőt az egész világon a veszélyhelyzetekre, és így több állat megmentésére nyílhat lehetőség."