Tudománytörténeti értékű megfigyelés magyar kutatóktól

2017.02.27. 15:47

Különösen kis tömegű helymeghatározó segítségével először szerzett információkat két magyarországi fecskefaj vonulásáról és telelési területéről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja.

Tudománytörténeti értékű megfigyelés

Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével végzett kutatás során a világon elsőként alkalmaztak sikeresen kistömegű, alig 0,6 grammos geolokátort két fecskefaj esetében a vonulási és telelési terület megismerésére. A megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy

ezek a kistestű madarak a tavaszi vonulás során napi 620-1080 kilométert repülnek.

 

Partifecske (Riparia riparia)Forrás: Flickr/escribirconlacabeza

A tudomány történetében először sikerült adatokat szerezni a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél-Afrikában található telelőterületeiről - tájékoztatta az MME hétfői közleményében az MTI-t.

A vonuló madárfajok többségének testtömege 20 gramm alatti,

így a nagyobb testű madaraknál látványos eredményeket mutató, jelenleg használatos 5 gramm körüli jeladók ezeknél nem használhatóak, mert a méretük lényegesen meghaladja a madarakra felhelyezhető, a testtömeg maximum 4-5 százalékát elérő határt.

Füsti fecske (Hirundo rustica)Forrás: Wikimedia Common/Alpsdake

A kutatás egyik célja éppen ezért a geolokátorok olyan mértékű miniatürizálása volt, hogy a 13-17 grammos fecskefajok esetében is használhatóak legyenek.

Apró hátizsákként viszik magukkal a geolokátort

A madár hátára kis hátizsákként felhelyezett geolokátor 2-5 percenként rögzíti a kis eszközt ért fény mennyiségét. Az információkból szerzett adatok alapján naponta megállapítható a napfelkelték és napnyugták időpontja, amely alapján 200-300 kilométer pontossággal meghatározható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott napon a madár.

Partifecskék repkednek homokfalba vájt fészkeik körül Nemesnádudvar közelébenForrás: MTI/Bugány János

Az eszköz nem befolyásolta az állatok mindennapi életét.

E madárfajok esetében igen alacsony az éves túlélési arány. A partifecskéknél egy átlagosnak számító vonulási-telelési időszak során a fészkelő egyedek 60 százaléka elpusztul, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskék esetében is.

Riasztó a magyarországi állomány drasztikus zsugorodása

A geolokátorok által rögzített fényadatok feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázattal szolgálhat arról, miért kerül elő olyan kevés hagyományos gyűrűzéssel jelölt madár Afrikából.A hosszú távú, a Szaharától délre vonuló madárfajok csaknem kétharmadának drámaian csökken az egyedszáma Európában és Magyarországon.

Fecskék gyülekeznek egy villanydróton, az őszi vándorlás előttForrás: MTI/Czimbal Gyula

Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 kilométeres magyarországi szakaszán

a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, a molnárfecskék száma pedig országosan a felére csökkent

2015-re. A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy a kutatók megismerjék a vonulási és telelési területeket és a madarakat ott érő hatásokat is.

Repülő sarlósfecske (Apus aous)Forrás: N. Camilleri

A klasszikus madárgyűrűzés azonban a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében kevés információval szolgál. A molnárfecske 1,2 millió, Európában jelölt egyedéből például mindössze 20 került meg a Szaharától délre 1994-ig, ennek a fajnak a telelőterülete és vonulási viselkedése így eddig ismeretlen volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK