Uraknak és elvtársaknak is jutott a Postabank pénzéből

2017.02.28. 23:12

1997. február 28-án futótűzként terjedt szét az országban egy állítólagos belső körlevél nyomán kipattant aggasztó hír, miszerint az egyik legnagyobb lakossági pénzintézet, a Postabank napokon belül csődbe mehet. Kora délutánra hosszan kígyózó sorok alakultak ki a postahivatalok előtt, a Postabank és Takarékpénztár Rt. József nádor téri központi székháza előtt pedig a bankban lévő befektetéseik, betéteik sorsa miatt aggódó, ideges tömeg verődött össze. A pártállami idők finisében létrehozott és ma már történelemnek számító Postabankot sok szempontból a rendszerváltozás sajátos állatorvosi lovának tekinthetjük.

A Kádár-korszak megtorpedózott reformtervei

A kádári konszolidáció éveiben, az 1960-as évek közepén az MSZMP Politikai Bizottságának jóváhagyásával Bognár József akadémikus vezetésével átfogó gazdasági reformterv kidolgozásába fogtak. A reformnak a kötött tervgazdálkodás fellazítása, a nagyobb vállalati önállóság bevezetése és a piaci szabályozók korlátozott érvényesülésének biztosítása lett volna a legfőbb célja. A gazdasági reformintézkedések 1968. január 1-jén léptek hatályba, új gazdasági mechanizmus (UGM) néven.

Kádár János mindaddig támogatta a Bognár József nevével fémjelzett gazdasági reformtörekvéseket, amíg a Kreml nem fejezte ki "aggodalmait"Forrás: Fortepan

A reform „szülőatyjai" már ekkor felvetették a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok és hazai bankrendszer új alapokra helyezésének szükségességét is.

Ennek jegyében már 1967-ben megtörtént az első kapcsolatfelvétel a Nemzetközi Valutaalappal.

A Kremlben azonban egyáltalán nem nézték jó szemmel a magyar, a csehszlovák és a lengyel pártvezetésben 1967-től kibontakozó reformtörekvéseket. 1968 augusztusában – szovjet nyomásra – a Varsói Szerződés tagállamainak hadereje – Románia kivételével – bevonult Csehszlovákiába.

Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Kádár János, az MSZMP első titkáraForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Lev Ivanov

Az Alexander Dubcek nevével fémjelzett csehszlovák reformmozgalom brutális felszámolása Kádárék számára is intő jelként szolgált; így az új gazdasági mechanizmus továbbfejlesztése lekerült a napirendről.

Brezsnyev aggódott, Fock Jenő izzadt

Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét telefonon Moszkvába rendelték, ahol Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Andrej Gromiko külügyminiszter cseppet sem szívélyes hangnemben tolmácsolta a szovjet „aggodalmakat". 1973-ban az MSZMP Központi Bizottságában Biszku Béla vezetésével a keményvonalasok ragadták magukhoz a kezdeményezést.

Fock Jenő, a kormány elnöke a reformvonal képviselője voltForrás: MTI/Vigovszki Ferenc

Fock Jenőt, a reform-miniszterelnököt és pártbeli támogatóit, Aczél Györgyöt, Nyers Rezsőt és Fehér Lajost háttérbe szorították. Fock Jenőt 1975. május 15-én felmentették hivatalából, és helyére a színtelen bürokratát, Lázár Györgyöt ültették.

Az 1970-es évek közepétől teljesedett ki a brezsnyevi „pangás időszaka”,

amely az 1973-as arab–izraeli háborút követő világgazdasági recesszióval együtt az évtized végére súlyos helyzetbe hozta a fejlődésképtelen tervgazdasági rendszert.

1981 végén államcsőd közelébe került az ország

1981 végére a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai kritikus szintre zsugorodtak, ami miatt az államcsőd közvetlen veszélye fenyegetett. A krízis leküzdésében csak a másfél évtizeddel korábban elvetett terv, a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz történt csatlakozás segített.

Magyarország 1982-ben csatlakozott a Nemzetközi ValutaalaphozForrás: AFP/Zach Gibson

A csatlakozás idején, 1982-ben a szovjet birodalom maga is súlyos válságban volt;

a felújított magyarországi reformkísérletek megakadályozására a Kremlnek már nem volt sem elég ereje, sem pedig elég szándéka. Az 1980-as években a bomlás a megreformálhatatlan rendszer életképtelensége miatt feltartóztathatatlan folyamattá vált. A „régi elvtársaktól” – köztük Kádár Jánostól is – megtisztított állampárt reformerei azonban még egy utolsó kétségbeesett kísérletet tettek a rendszer átmentésére.

Kádár János és az őt 1988 májusában megbuktató Grósz Károly. Grósz Lázár Györgytől vette át a miniszterelnökséget 1987-benForrás: Fortepan

Ez a szándék hozta magával többek között a társasági és átalakulási törvény elfogadását, valamint a kétszintű bankrendszer bevezetését. A Postabank és Takarékpénztár Rt.-t ilyen közegben hívták életre a már Kádár nélküli Kádár-korszak utolsó előtti évében, 1988-ban.

A pártállam válsága szülte meg a kétszintű bankrendszert

A Lázár-kormány végnapjaiban, 1987. január 1-jén vezették be a kétszintű bankrendszert.

A késő Kádár-korban ez forradalmi változásnak számított,

hiszen ettől kezdve megszűnt a Magyar Nemzeti Bank addigi vállalatfinanszírozási primátusa, és a központi bank mellett kereskedelmi bankok, illetve más szakosított pénzintézetek is megkezdhették működésüket, igaz, hogy egyelőre csak állami bábáskodás mellett.

Fekete Jánosnak (a kép jobb szélén, ülve), az MNB első elnökhelyettesének komoly szerepe volt a Nemzetközi Valutaalaphoz történő csatlakozásban és az 1980-as évek  pénzügyeibenForrás: Origo

A kétszintű bankrendszer bevezetésével egyidejűleg öt, részvénytársasági formában működő kereskedelmi pénzintézet jött létre, a Magyar Hitelbank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, a Budapest Bank, a Külkereskedelmi Bank, valamint az Általános Értékforgalmi Bank. A Kádár-korszakban a lakosság pénzügyeit az Országos Takarékpénztár kizárólagos monopóliumként intézte.

A Postabank logójaForrás: postabank

A pártállam hanyatlása azonban az OTP lakossági monopóliumának is véget vetett; az új idők új dalaként színre lépett Postabank és Takarékpénztár Rt. megtörte az OTP több évtizedes lakossági folyószámla-kezelési és betétgyűjtési privilégiumát.

Tévésztárokéval vetekedett Princz Gábor ismertsége

A Postabankot a Magyar Állam és a Magyar Posta, valamint 94 részvényes hozta létre 1988. június 28-án, az új pénzintézet alapszabályát elfogadó alakuló közgyűlésen.

A Postabankot kezdettől fogva megillette a lakossági betétgyűjtés és számlavezetés joga,

igaz, az első időkben még azzal a megszorítással, hogy a lakossági betéteket az MNB-nél kellett elhelyezni. (A kereskedelmi bankok csak 1989-ben kapták meg ezt a jogot.) Induláskor a Magyar Állam 22%, a Magyar Posta pedig 28% részesedéssel rendelkezett az új pénzintézetben.

Princz Gábor, a Postabank elnök-vezérigazgatójaForrás: MTI/Kovács Attila

Az alakuló közgyűlés az alapszabály elfogadása mellett megválasztotta a pénzintézet vezető tisztségviselőit is.

Az elnök-vezérigazgatói székbe a rendszerváltás utáni évek sztárüzletemberévé előlépett Princz Gábor került,

aki otthonosan mozgott az akkori felső tízezer köreiben, és akinek a tévésztárokéval vetekedett az ismertsége. A közgazdasági tanulmányait a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, illetve a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdasági szakán folytató ambiciózus fiatalember a diploma megszerzése után a Magyar Nemzeti Banknál kezdte el pályafutását.

Kupa Mihály, az Antall-kormány volt pénzügyminisztereForrás: MTI/Kollányi Péter

Mindössze harminckét éves volt, amikor elfoglalhatta a Postabank elnök-vezérigazgatói székét.

Princz Gábor már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a politikai élet összes csoportjával, majd az 1988 őszétől sorra alakuló pártok vezetőivel jó kapcsolatokat építsen ki, illetve ápoljon. Közéleti és befolyásos társasági kapcsolatait a Postabank üzletpolitikai törekvéseiben is kiválóan kamatoztatta.

A bank, ami igazán közel áll önhöz!

A Postabank Princz Gábor elnök-vezérigazgatósága alatt újszerű, rámenős és agresszív üzletpolitikába kezdett. A Magyar Postával megkötött együttműködési szerződés alapján a posta 3200 hivatala a pénzintézet ügynöki hálózataként működött, rendkívül sikeresen. A Postabank volt az első olyan pénzintézet a rendszerváltozás hajnalán, amely a késői Kádár-kor áporodott és szürkén „szocialista” reklámmetódusa helyett a korszerű marketing valamennyi eszközét bevetve építette a bank imázsát.

A Magyar Nemzeti Bank épületeForrás: MTI/Róka László

A sikeres szlogen, „A bank, ami igazán közel áll önhöz”, a postamaci figurája és a jól felépített agresszív reklámkampányok, valamint az, hogy az elnök-vezérigazgató az ekkor kiépülő bulvármédia egyik kedvence lett, meg is hozta az eredményt. A csillogás és a szépen gyarapodó lakossági betétállomány ellenére azonban

a Postabankot a kezdetektől fogva gyötörte a krónikus tőkehiány.

A bank betétkonstrukciói nagy népszerűségnek örvendtek, csakúgy, mint a postafiókokon keresztül történő ügyintézés lehetősége. 1948 után a Postabank volt az első olyan pénzintézet, amelyben külföldi részvényesek, a Wiener Allianz Versicherung AG, valamint a Postsparkasse AG részesedést szerzett.

Horn Gyula 1994 és 1998 között volt kormányfőForrás: MTI/Kovács Attila

Az évről évre növekvő bankbetétállományt viszont nem követte a pénzintézet szavatoló tőkéjének emelkedése,

ezért a betétállomány és a szavatoló tőke közötti olló egyre szélesebbre nyílt.

Az alattomosan hízó problémát a felügyeleti szerv „jóindulatúan” kezelte, az igazgatóság tőkeemelési törekvései pedig rendre kudarcba fulladtak a két nagy részvényes, az állam és a posta mohósága miatt, amelyek hosszú éveken át ragaszkodtak az őket megillető teljes osztalék kifizetéséhez, és nem szavazták meg az adózott eredmény terhére történő tőkeemelést. A bank mindenesetre 1995-ig nyereségesen működött.

Máig tisztázatlan a bankpánik háttere

A kereskedelmi bankok megalapításuk idején nem lettek feltőkésítve, illetve jelentős mennyiségű kétes követelést is magukkal hoztak. A Grósz-, illetve a Németh-kormányok idején elmaradt az átfogó bankkonszolidáció. Az 1990-es országgyűlési választások után felálló Antall-kormányra hárult sok minden egyéb mellett a bankkonszolidáció levezénylésének nem éppen hálás feladata is. A Postabank mind az első, Kupa Mihály pénzügyminisztersége idején levezényelt 1992-es, mind pedig a második, 1994-es bankkonszolidációból kimaradt.

Az 1990-ben hivatalba lépett, szabadon választott kormány miniszterelnöke, Antall József. Az Antall-kormányra hárult többek között az első bankkonszolidáció levezénylése isForrás: Origo

A kezelhetetlenül magas államadósság és az 1994-től elszabaduló infláció miatt

az 1994 júliusában hivatalba lépő Horn-kormány idején kialakult pénzügyi válsághelyzet az egekbe emelte a hitelkamatokat.

A hitelkamatok átlagos rátája a kereskedelmi bankoknál ekkoriban 33%, a Postabanknál pedig 31,5% volt. A Postabank addigi „nyomulása” a bankszektoron belül feltehetően komoly érdekeket sértett, ezért nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az 1997. februári bankpánik kitörésében bizonyos máig felderítetlen, kulisszák mögötti erők is közreműködtek.

Hiába cáfolta a bank a pénzügyi nehézségeket, több százan rohanták meg Miskolcon is a Postabank fiókjaitForrás: MTI/Kozma István

Erre utal, hogy 1998. február 28-án egyes források szerint az Allianz biztosítótársaság egyik egri tisztviselője indította útjára azt a körlevelet, amelyben a Postabank közeli napokban várható csődjére figyelmeztettek.

A bizalmas információ szinte azonnal kiszivárgott, a pánikba esett betétesek megrohamozták a Postabank fiókjait,

délutánra pedig országos pánik tört ki. A február 28-án elkezdődött bankpánik napjaiban 70 milliárd forintot vettek ki az ügyfelek a Postabankból, a csődközeli helyzetről szóló cáfolatokat szinte senki sem vette figyelembe.

Hosszú sorokban várnak az ügyfelek a Postabank József nádor téri központjánálForrás: MTI/Balaton József

Az ügyfelek igényeinek kielégítéséhez a Postabank kénytelen volt túladni legértékesebb likvid eszközein. Mindez katasztrofálisan lerontotta a pénzintézet addig is gyenge eszköz-forrás arányát.

Egy évig csúszott a felügyelőbiztos kinevezése

A bankpánik hatására Princz Gábor felkereste a Horn-kormány akkori pénzügyminiszterét, Medgyessy Pétert, és személyesen kért tőle segítséget.

Princz kérésére a Pénzügyminisztérium előterjesztést készített a kormány részére,

amelyben javaslatokat tett a bank megrendült pénzügyi helyzetének rendezésére. Az MSZP-SZDSZ koalíció az 1998-as tavaszi választásokat elvesztette, a hivatalba lépő első Orbán-kormány az ügyek átvétele után megbízta a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) a Postabanknál kialakult helyzet kormányzatot érintő részének kivizsgálásával.

Medgyessy Péter a Horn-kormányban a pénzügyminiszteri tisztséget töltötte beForrás: MTI/Soós Lajos

A Postabank ügyében elkészített és Sepsey Tamás, akkori Kehi-elnök által jegyzett dokumentum több hiányosságot is megállapított az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) ellenőrzési tevékenységében. A jelentés szerint a Postabanknál felhalmozódott jelentős veszteség miatt a bank ügyvezetésén kívül az ÁPTF, a Horn-kormány, valamint a Pénzügyminisztérium felelőssége is megállapítható volt. Az ÁPTF (illetve jogelődje, a Bankfelügyelet) az 1994-től tapasztalható súlyos problémák ellenére elmulasztotta az alapos vizsgálatot.

Princz Gábor (háttal) és ügyvédje, Bárándy Péter a Fővárosi Ítélőtábla folyosóján, 2007-ben, a Postabank-ügy tárgyalásánForrás: MTI/Honéczy Barnabás

A Kehi jelentése szerint a bankpánik után felügyeleti biztost kellett volna a pénzintézet élére állítani, amit az ÁPTF a pénzügyminiszter többszöri sürgetése ellenére elmulasztott, és a miniszterelnököt is csupán egy évvel később, 1998 áprilisában tájékoztatta a bank rendkívül súlyos helyzetéről.

Kiesnek a csontvázak a szekrényből: VIP-listák és büntetőeljárás

A vizsgálat során egyéb furcsaságok is napfényre kerültek, amelyek közül az úgynevezett VIP-listák híresültek el leginkább. Princz Gáborról azt rebesgették, hogy minden irányban igyekszik jó kapcsolatokat ápolni. A korabeli sajtó által megszellőztetett VIP-listák ezt a szóbeszédet látszottak alátámasztani. A listát először a Világgazdaság című lap tárta a nyilvánosság elé. Az úgynevezett VIP-listákon azok a külön elbánásban részesülő személyek szerepeltek, akik az átlag ügyfelekétől eltérő, sokkal kedvezőbb feltételekkel juthattak hitelhez.

Princz Gábor az ellene és társai ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult büntetőper harmadfokú eljárásán, a Legfelsőbb BíróságonForrás: MTI/Bruzák Noémi

Amikor egy átlagember a korabeli hitelpiacon 31–36%-os kamatra és rendkívül szigorú, gyakran szinte teljesíthetetlen feltételekkel juthatott csak hozzá a hitelhez,

a Postabank „VIP” személyeinek gyakran elég volt egy telefon, és egyetlen kezes is

akár többmilliós kölcsön felvételéhez, az akkori időkben igen kedvező, 10–12 százalékos kamatra és kényelmes, 10–15 éves futamidőre.

Csiha Judit, az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának szocialista elnökként, 2007-benForrás: MTI/Soós Lajos

A korszak prominensei közül a Postabank VIP-listása volt többek között Csiha Judit szocialista képviselő, volt privatizációért felelős miniszter, Herényi Károly országgyűlési képviselő, az MDF (Magyar Demokrata Fórum) alelnöke, Nagy Sándor országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese, Sándor László szocialista országgyűlési képviselő, az MSZOSZ (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége) elnöke, de az Állami Vagyonügynökség  (az akkori privatizációs szervezet), a Magyar Nemzeti Bank, és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezető munkatársai, valamint több ismert színész, sportoló és közéleti személyiség is szerepelt a listán.

A kiszivárogtatás után több politikus a sajtó nyilvánossága előtt be is ismerte érintettségét.

 

Herényi Károly, az MDF egykori alelnöke és frakcióvezetőjeForrás: MTI/Bruzák Noémi

Herényi Károly például le is mondott az MDF-ben betöltött alelnöki posztjáról, annak ellenére, hogy a felvett hitelt kamatostól visszafizette. A kiszivárogtatás miatt eljárás indult, csakúgy, mint a Postabanknál kimutatott veszteségek miatt. Princz Gábor volt elnök-vezérigazgató, valamint a Postabank néhány vezető munkatársa ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanújával nyújtott be az ügyészség vádiratot.

Az ügyészség szerint a vádlottak összesen 36,1 milliárd forintos kár okozásáért voltak felelősek.

A közel egy évtizedig tartó büntetőeljárásban a Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) mondta ki a végső szót 2009. február 11-én kihirdetett jogerős ítéletével.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A Legfelsőbb Bíróság Princz Gábor volt elnök-vezérigazgatót

hanyag kezelés vétsége miatt 3,6 millió forint pénzbüntetésre ítélte.

A Postabank privatizálására kiírt tendert az Erste Bank magyarországi leányvállalata nyerte meg. Az Erste Bank Hungary Rt., valamint a Postabank és Takarékpénztár Rt. egyesülését 2004. augusztus 31-én jegyezte be a Fővárosi Cégbíróság. Ezzel ért véget a Postabank sikerekben és botrányokban gazdag, több mint másfél évtizedes története.

KAPCSOLÓDÓ CIKK