Ezért vakarózunk, amikor mások vakarózását látjuk

2017.03.13. 17:05

Viszketéstudományi kutatók felfedezték, hogy az egereknél is hasonlóan működik a mások vakarózására adott válasz. Ez hozzásegíthet bennünket annak az agyterületnek a megtalálásához, ami mások irritációjának átérzéséhez vezet.

A szociálisan ragadós viselkedésekkel kapcsolatos korábbi kutatások között akadt, ami alátámasztotta és olyan is, amely elvetette azt az elképzelést, hogy az ásítási vagy vakarózási kényszer mások ilyen tevékenységének megpillantásakor kapcsolatban áll az empátiás érzékünkkel, de az ilyen belső késztetés okára nem találtak magyarázatot.

Viszketéskutató Központ

A Washingtoni Egyetem Viszketéskutató Központjának (nem vicc, tényleg van ilyen: Center for the Study of Itch) kutatói arra gondoltak, milyen jó lenne, ha a jó öreg laboratóriumi egereken lehetne vizsgálni a jelenséget a főemlősök helyett. Ehhez először ki kellett deríteni, egereknél is ragadós-e a vakarózás.

Laboratóriumi egérForrás: APA-PictureDesk/HANS KLAUS TECHT / APA / picturedesk.com/Hans Klaus Techt

Elsőként egymás mellé tettek két ketrecben egy-egy egeret, és figyelték a viselkedésüket. Minden jel arra mutatott, hogy ha az egyik egér vakarózott, akkor statisztikailag nagyobb volt a valószínűsége, hogy a másik követi a példáját.

Videóval is működött

Azért, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a reakciót kizárólag a látás váltotta ki, megismételték a kísérletet úgy, hogy videón vetítették a másiknak a vakarózó egeret. Az eredmény hasonló volt.

Néhány másodperc múlva a ketrecbe zárt egér is elkezdett vakarózni" – mondta az egyik kutató, Zhou-Feng Chen. „Ez azért volt nagyon meglepő, mert köztudott, hogy az egereknek rossz a látása. A szaglást és a tapintást használják a területek felfedezésére, így nem tudtuk, hogy egy egér észreveszi-e egyáltalán a videót."

Kiderült, hogy nemcsak észrevette, de azt is ki tudta venni, hogy a videón szereplő egér éppen vakarózik. Ráadásul a korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az egerek csak azokkal a példányokkal szemben mutatnak empátiát, amelyeket ismernek. A tény, hogy a képernyőn látható egér idegen volt, arra utalt, hogy az együttérzés nem játszik szerepet a vakarózási késztetésben.

Képalkotó eljárás mutatta meg a helyet

A vakarózó társát néző egerek agyi aktivitásának leképezése feltárta, hogy a hipotalamusz szuprakiazmatikus mag (SCN) nevű területe „felvillan" azokban a pillanatokban, amikor az állatok lemásolják a másik egér vakarózását.

VakarózásForrás: AFP/SPL/Lea Paterson

Rendszerint ez az agyterület szabályozza a cirkadián (nagyjából napi) ritmust. A szem által érzékelt fényjeleket használja annak meghatározására, hogy az egér álmosnak érezze-e magát vagy aktív legyen.

Mivel az SCN vizuális inputot kap közvetlenül vagy közvetetten, úgy gondoltuk, hogy ez lehet a ragadós vakarózási viselkedés elsődleges kiváltó áramköre" – írták a kutatók a Science magazinban megjelent cikkükben. 

Fehérjeszerű molekula az üzenetvivő

Az idegekkel való kommunikációhoz az SCN egy gasztrinkibocsátó peptid (gastrin-releasing peptide – GRP) nevű fehérjeszerű molekulát használ. Erről a vegyületről Chen és csoportja már 2007-ben megállapította, hogy a viszketési jelzés fő szállítója a bőr és a gerincvelő között.

Amikor a GRP-t gátolták az agyban, az egerek abbahagyták a vakarózást, miközben a másik vakarózó egeret nézték még akkor is, ha valóban viszketett a bőrük. Másrészt a közvetlenül az agyba injektált GRP az SCN elektródákkal való stimulálása közben eszeveszett vakarózást váltott ki.

A jövőben a kutatócsoport elemezni kívánja a vakarózásban résztvevő pontos idegi áramköröket, és ki szeretné deríteni, hogyan vált ki egy kép egy veleszületett választ.

Vakarózó kislányForrás: PhotoAlto/Thierry Foulon / Altopress/Thierry Foulon

Még nem világos, hogy az emberben is létezik pontosan ugyanez az útvonal, de Chen szerint igen valószínű, hogy nemcsak rendelkezünk valami hasonlóval, de a többi szociálisan ragadós mechanizmus is hasonló háttéren osztozik.

Mi lehet a haszna?

Egy viselkedés agyi hátterének ismerete még nem sokat árul el arról, hogy milyen előnyökkel jár számunkra ez a viselkedés, de valószínűleg azért alakulhattak ki ezek a tulajdonságok az evolúció folyamán, hogy a csoport egyik tagjának cselekedete lökést adjon egy másik tagnak az adott cselekvés végrehajtásához.

A parazita csípése előtti vakarózás vagy az agy túlmelegedése előtti ásítás előnnyel járhat egy társas csoportban.

Egy biztos, ön még akkor is, ha csak olvassa a cikket és senkit sem lát vakarózni, jó eséllyel megvakarta már magát legalább egyszer vagy kétszer.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK