Borkóstolásokat és tanfolyamokat több cég is szervez Magyarországon. Valószínűleg közülük is kiemelkedik a Borkollégium, hazánk első boriskolája, és a nemzetközileg meghatározó londoni székhelyű Wine and Spirit Education Trust (WSET) világhálózatának első magyarországi központja. A Borkollégium 1991-ben már borismereti képzést tartott, intézményesített formában 1996 óta működik. A WSET akkreditációt 2005-ben szerezte meg, de a szervezet oktatási tematikáját már ezt megelőzően alkalmazta.
A szakembereknek való képzések mellett azonban az intézmény gondol a laikus borkedvelőkre is.
Rendszeresen tartanak ingyenes alapfokú kostolótanfolyamokat, illetve különféle pincéket bemutató mesterkurzusokat és tematikus borkóstolókat.
A cikk szerzője végigment a borszeretet kialakulásának megszokottnak mondható útján. Kezdte a – ma már fertelmesnek tartott – boros kólával és a félédes borszerű italokkal (például az Egri Medoc Noir bornak csúfolt folyadékával). Utána fokozatosan átszokott a száraz és egyre minőségibb vörös borokra, végül eljutott ahhoz, hogy élvezni és értékelni tudja a fehér borokat. Ez persze éveket vett igénybe, de ha akkoriban ilyen elterjedtek lettek volna a bortanfolyamok és borkóstolók, akkor a folyamat évek helyett valószínűleg hónapokra rövidült volna.
A Borkollégiumnak eddig két rendezvényén vettem részt, némi kóstolói előzmények után. Az egyik az ingyenes alapfokú borkóstoló tanfolyam, a másik pedig a Barta pincét bemutató mesterkurzus volt, mely utóbbit most kedden tartották.
Mindkét rendezvény rendkívül jó hangulatú volt, ami csak fokozódott, amikor megérkeztek a borok. Az alapfokú kóstolói tanfolyamon több különféle alapvető bortípusból (fehér, rosé, vörös) állították össze a borsort.
Itt el lehetett sajátítani a borkóstolás alapvető fogásait (szemrevételezés, illatolás, kóstolás módja),
és miután mindenki maga próbálta felfedezni és megfogalmazni az borok illat- és ízjegyeit, szakértő mondta el a véleményét a tételekről és segített meglelni az addig rejtve maradt tulajdonságokat. Biztos vagyok abban, hogy aki csak egy ilyen kurzuson részt vesz (és alapból is kedveli a bort), az utána egész máshogy fog hozzáállni akár egy hétköznapi bor fogyasztásához, és sokkal többet fog „mutatni" neki a bor, mint egy átlagos borfogyasztónak.
A mesterkurzus természetesen egészen más kategória. Az ezeken résztvevők már sok kóstoláson vannak túl, és számukra az adott pince borainak, illetve az egyes borok különböző évjáratainak összehasonlítása az érdekes.
A tegnapi mesterkurzuson
a nagygombosi (Mátra) és a mádi (tokaji borvidék) Barta pince borai
kerültek terítékre. A nagygombosi borászatot Barta Károly lánya, Anna vezeti. Tőle három üde, a rosék átlagából kiemelkedő 2015-ös rosét kóstolhattunk.
Ezután következett az est fénypontja: Barta Károly mutatta be borászatát és borait. A száraz borok különböző évjáratú furmintok voltak, majd az est lezárásaként (szintén furmintból készült) két édes szamorodni és egy aszú következett.
Bartáék a Király-dülő különleges adottságait kihasználva készítik az Öreg Király borokat. Igen
izgalmas volt összehasonlítani a 2012-es, 2013-as és a 2015-ös Öreg Király Furmintokat (utóbbiból ráadásul még egy válogatás is szerepelt a borsorban). Ezek nagyon jó példát szolgáltattak arra, hogy milyen sokat számít az időjárás is a borok jellegének meghatározásakor.
A 2013-as kiegyenlített év például kiegyenlített, minden borásznak dicsőségére váló, azonos cukor- és savtartalmú bort hozott. Számomra azonban az est legnagyobb élménye a 2015-ös válogatás volt, kicsit nagyobb cukortartalmával és izgalmas savaival. Az édes borok közül nekem a kicsit szárazabb, de nagyon sokszínű, mézes illatú, friss 2013-as Öreg Király Édes Szamorodni jött be legjobban.
Ha valakinek felkeltette érdeklődését a beszámoló, akkor
a gyakorlatban is ellenőrizheti a leírtakat.
A hét végén ugyanis lehetőség nyílik megismerkedni a Barta pince boraival és még száznál is több tokaji bor megkóstolására a Winelovers rendezésben tartott Tokaji Március Nagykóstoló keretében (március 25., Corinthia Hotel).