Brutális következményekkel járt egy Kazahsztánban végrehajtott 1956-os nukleáris kísérlet. Bár a teszt mindenki előtt ismert volt, a hatásokat évtizedeken át titkolták a szovjet hatóságok. Egy most fellelt dokumentum szerint a Szemipalatyinszk térségét érő sugárszennyezés következményei sokkal súlyosabbak voltak a csernobili baleseténél.

A szemipalatyinszki kísérleti telep a Szovjetunió első és egyik legnagyobb nukleáris kísérleti telepe volt a kazah sztyeppén, Szemipalatyinszk város közelében. 1949 és 1991 között 456 robbantást hajtottak végre, amelyek radioaktív csapadékkal szennyezték be a telepet és környékét. Egy 2014-es tanulmány arról számolt be, hogy a kísérleti telepen történtek hatásai legkevesebb egymillió embert érintettek. 

„A szennyezés konkrét mértéke és súlyossága azonban hosszú éveken át titok tárgyát képezte” – nyilatkozta a New Scientist magazinnak Kazbek Apszalikov, a moszkvai Biofizikai Kutatóintézet igazgatója, aki az Orosz Sugáregészségügyi és Ökológiai Kutatóintézet kazahsztáni levéltárában bukkant rá véletlenül a szigorúan titkosnak minősített jelentésre. 

Az irat szerint négyszer annyi ember kapott akut sugárbetegséget, mint Csernobil esetében. 

Robbantások sorozata Szemipalatyinszk környékén

A 18 300 km²-nyi területű telepen 1949-ben hajtották végre az első robbantást. Egy olyan plutóniumtöltetű bombát (RDSZ-1) robbantottak fel, ami egy az egyben a négy évvel korábban, Nagaszakira ledobott amerikai bomba másolata volt. Ezt követte 1951-ben az első szovjet repülőgépről ledobott atombomba, majd 1953-ban az első termonukleáris fegyver (közismertebb néven hidrogénbomba) tesztje. 

Az első plutóniumtöltetű szovjet bomba felrobbantásaForrás: Origo

Szakértők becslése szerint 1949 és 1962 között összesen 111 nukleáris kísérletet hajtottak végre a telepen. 1963 októberében a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia aláírta a légköri nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezményt, ezután a gyakorlótéren csak föld alatti teszteket végeztek.

Csernobilnál is súlyosabb volt 

Szemipalatyinszkra elsősorban azért esett a szovjetek választása, mert nagynak számít, és viszonylag elszigetelt. Elhelyezkedésének köszönhetően mindenki abban reménykedett, hogy a kísérleteket titokban lehet tartani, és nem szenved senki egészségkárosodást a robbantásoktól. „Azzal viszont nem számoltak a döntéshozók, hogy az atombombák pusztító hatása nem csak a megsemmisülésük helyén érvényesül, hanem a lakosság jelentős részét érintheti” – írta 2014-es jelentésében Apszalikov. 

A szemipalatyinszki kísérleti telep napjainkbanForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Alexander Liskin

Erre világított rá egy 1956-os nukleáris kísérlet, amely radioaktív csapadékkal terítette be a robbanás helyétől 400 kilométerre fekvő Uszt-Kamenogorszk városát. 638 embert szállítottak kórházba sugárbetegséggel. Összehasonlításképpen Csernobilnál ez a szám 134 volt, így ilyen szempontból a kazahsztáni baleset több mint négyszer súlyosabbnak számít az ukrajnainál. 

A kazah páciensek sorsáról mind a mai napig nincsenek információk. 

Apszalikov a következőképpen mutatta be a korabeli helyzetet

A szovjet időkben a nukleáris teszteket és azok egészségügyi hatásait a hatóságok igyekeztek teljes titokban tartani. Ennek hozadékaként 1956-ig semmilyen tanulmány nem készült arról, hogy a robbantások milyen hatással vannak a telephelyhez közel élőkre, így pontos statisztikai adatok sincsenek a tesztek akut következményeiről. A helyzet az 1956. március 16-i balesetet követően változott meg, amikor nukleáris felhő borította be a robbanás epicentrumától 400 kilométerre fekvő Uszt-Kamenogorszk városát. A magas sugárzás miatt rengetegen szenvedtek sugárbetegségben, így a szovjet vezetés kénytelen volt lépni: egy jól megkonstruált fedőtörténet leple alatt speciális egészségügyi intézeteket, kórházakat húztak fel, ahol 638 embert kellett ellátni. Hogy mi lett velük, arról semmit nem tudni.

Nem hajtották végre a javasolt óvintézkedéseket sem

A jelentésből kiderül, hogy a szovjet kutatók három alkalommal is vizsgálták Uszt-Kamenogorszk környékét, tehát nagyon is tisztában voltak a katasztrófa következményeivel. 

Kiderült például, hogy egy hónappal az 1956-os robbantás után a környéken a sugárzás szintje a megengedett érték százszorosa volt. A szakértők azt javasolták, hogy az emberek ne fogyasszanak az érintett területeken termelt élelmiszerekből, az utasítást azonban senki sem hajtotta végre. 

A helyiek szervezetében végbemenő károsodásokat persze nem lehetett teljes egészében elpalástolni, ám az idegrendszert és a vért érintő elváltozásokat a hatóságok igyekeztek más okokra, például higiéniai problémákra, helytelen étrendre és fertőzésekre visszavezetni. 

Az Apszalikov által megtalált dokumentumot teljes terjedelmében egyelőre még nem hozták nyilvánosságra. 

(Forrás: Science Alert, New Scientist