Amerika hadba lépése pecsételte meg Németország és a Monarchia sorsát

2017.04.06. 20:59

Száz éve, 1917. április 6-án lépett be az Egyesült Államok az antant oldalán az akkor már harmadik éve folyó első világháborúba, hadat üzenve Németországnak. A háború ezzel lényegében eldőlt, bár a központi hatalmak – Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia – csak 1918 őszén kényszerültek rá a megadásra.

A szarajevói pisztolylövéstől Amerika hadba lépéséig

Az európai hatalmak évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, amely 1914. július 28-án, az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbiának intézett hadüzenetével robbant ki. A Monarchia Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Chotek Zsófia főhercegné ellen 1914. június 28-án Szarajevóban elkövetett merénylet miatti hadüzenete után a két szembenálló fél szövetségesei is bekapcsolódtak a háborúba.

Gavrilo Principet lefogják a trónörökösre és feleségére leadott halálos lövések után Szarajevóban, 1914. június 28-ánForrás: Wikimedia Commons

Mind a központi hatalmak (a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia), mind pedig az antant (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) meg voltak győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzhetik a másikat, és fél év után elhallgatnak a fegyverek. 

Forrás: Bundesarchiv

Nem így történt: 

a döntő fontosságú nyugati fronton rendkívül véres állóháború alakult ki 

a német, illetve a francia és a brit haderő között, egyik fél sem tudta kicsikarni a döntő győzelmet. A központi hatalmak oldalán hadba lépett az Oszmán Birodalom és Bulgária, 1915-ben az antant oldalán pedig Olaszország, így a gyarmatokon is folyó háború világméretűvé terebélyesedett. 

V. Mehmed szultán és II. Vilmos német császár Konstantinápolyban (Isztambulban). Az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán lépett be az első világháborúbaForrás: The First World War

A döntő fordulatot az 1917-es év hozta meg: Oroszország ugyan a forradalmak miatt megkötött breszt-litovszki békével végleg kivált a háborúból, de a németek nem lélegezhettek fel, mert az addig semleges Egyesült Államok hadat üzent Berlinnek. 

Nemcsak a Lusitania, hanem az amerikai–német kapcsolatok is a mélybe süllyedtek 

A háború kitörésekor Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök – a „splendid isolation”, azaz a be nem avatkozás mellett álló közvélemény nyomásának engedve – a semlegesség mellett döntött. 

Woodrow Wilson amerikai elnök sokáig a semlegességi politikát képviselteForrás: Harris & Ewing

Az amerikaiak többsége ugyanakkor az angolszász Nagy-Britanniával rokonszenvezett, amely az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere volt, míg a németek iránt többnyire ellenszenvvel viseltettek. 

A feszült amerikai–német viszony 1915-ben a mélypontjára süllyedt, 

miután a korlátlan tengeralattjáró-háborút meghirdető németek május 7-én megtorpedózták a brit Lusitania óriásgőzöst, és a hajóval 128 amerikai állampolgár is a hullámsírba merült. 

A Cunard hajózási társaság RMS Lusitania gőzöseForrás: Wikimedia Commons

(Az Írország partjai közelében elsüllyedt gőzös roncsán a közelmúltban elvégzett vizsgálat megállapította, hogy az angolok tagadásával szemben a németek valós okok alapján hivatkoztak arra, hogy a Lusitania a nemzetközi hadijogot megsértve, álcázott hadianyagot szállított, és ezért katonai célpontnak számított.) 

Még csak jönni sem fognak!

A washingtoni diplomáciai jegyzékek hatására a németek egy időre beszüntették a „korlátlan tengeralattjáró-háborút”, de néhány héttel később 

egy olasz gőzöst is figyelmeztetés nélkül elsüllyesztettek, ennek a támadásnak 27 amerikai áldozata volt. 

Az incidensek hatására az amerikai közvélemény végérvényesen a németek ellen fordult, és Wilson elnök lehetővé tette, hogy az amerikai bankok nagy összegű kölcsönöket folyósítsanak a harcban álló Nagy-Britanniának és Franciaországnak. 

Wilson elnök bejelenti a Kongresszusban, hogy az Egyesült Államok megszakítja diplomáciai kapcsolatait a császári NémetországgalForrás:Library of Congress

A brit tengeri fölény megtörésére törekvő németek 1917 elején felújították a korlátlan tengeralattjáró-háborút, és újabb amerikai hajókat süllyesztettek el. 

A brit haditengerészet által elfogott U-155 német tengeralattjáró a Temzén lehorgonyozva. Németország 1917-ben felújította a korlátlan tengeralattjáró háborútForrás: The First World War

A németek erősen alábecsülték Amerika válaszlehetőségeit. 

Még csak jönni sem fognak, mert a tengeralattjáróink el fogják süllyeszteni őket. Ily módon Amerika katonai szempontból nem jelent semmit” – jelentette ki magabiztosan Capelle tengernagy, haditengerészeti államtitkár a Reichstag költségvetési bizottságában, 1917. január 31-én. 

Európába érkezett amerikai csapatok vonulnak fel London utcáinForrás: The First World War

Az amerikai közvéleményt felháborította, hogy nyilvánosságra került: Németország azzal számolva, hogy emiatt az Egyesült Államok beléphet a háborúba, támogatást ígért Mexikónak, ha az a 19. században elvesztett Texas és Új-Mexikó visszaszerzése érdekében megtámadja Amerikát. 

Washington február 3-án megszakította Berlinnel a diplomáciai kapcsolatokat, 

majd a Kongresszus február 22-én 250 millió dollárt szavazott meg, hogy felkészítsék az amerikai haderőt a háborúra. 

Amerika hadba lép, ami elhozza az antant győzelmét

Miután március végén a németek gyors egymásutánban négy amerikai hajót torpedóztak meg, a közvélemény már egyenesen követelte a hadba lépést. Wilson elnök április 2-án összehívta a Kongresszust, amely 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak. 

Wilson elnök (középen, világos öltönyben) és kabinetje 1917-benForrás: Library of Congress

A döntés a 435 tagú Képviselőházban 373 igen és 50 nem, a 96 tagú Szenátusban 82 igen és 4 nem szavazattal született meg. 

Az amerikai törvényhozás december 7-én az Osztrák–Magyar Monarchiának is hadat üzent, 

a két házban ennek mindössze egyetlen ellenzője volt. Az Egyesült Államok hadba lépésével Amerika rendkívüli ipari-gazdasági ereje az antant potenciálját visszavonhatatlan előnybe hozta a háború harmadik évére a veszteségektől meggyengült Németországgal és Monarchiával szemben.

Amerikai hadkötelesek összeíráson, az Egyesült Államok hadba lépése idejénForrás: Library Of Congress

Amerikaiak az Egyesült Államok hadüzenete előtt is harcoltak már az európai hadszíntéren, így többek között az amerikai pilótákból álló La Fayette repülőszázad a franciák oldalán, illetve a brit és kanadai seregtestek állományába belépett önkéntesek. 

A franciák maguk alá akarták rendelni az amerikai csapatokat 

Az amerikai hadigépezet lassan, de megállíthatatlanul lendült mozgásba. John J. Pershing tábornok, az Amerikai Expedíciós Haderő (American Expeditionary Force) élére kinevezett főparancsnok csak 1917 júniusában érkezett meg Franciaországba, hogy felállítsa a törzsét. 

Pershing tábornok (az első sorban, középen) és a törzse Chaumont-ban, 1917-benForrás: Wikimedia Commons

Az amerikai hadüzenetnek nagyon örült a brit és a francia kormány is, de az antant hadvezetése – a németekhez hasonlóan – nem becsülte túl sokra az amerikai csapatok harci értékét. A francia hadvezetés eleinte a francia csapatokhoz beosztott és hadműveleti szempontból francia parancsnokság alatt álló egységekként akarta bevetni az amerikai alakulatokat. 

Amerikai és német katonák összecsapása a nyugati fronton, 1918 őszén, Don Troiani festményeForrás: Painting By Don Troiani

Washington természetesen hallani sem akart erről, a franciák pedig gyorsan beadták a derekukat. 

E kompromisszum eredményeként állt fel az Európában harcoló önálló amerikai hadsereg. Az amerikai segítségre pedig igen nagy szüksége volt az antantnak, mert 1917 végére a németek is magukhoz tértek. 

Szertefoszlanak Ludendorff álmai

A breszt-litovszki békének köszönhetően a német császári hadvezetés ötven hadosztályt tudott átcsoportosítani a megszűnt orosz frontról nyugatra azzal a nem titkolt céllal, hogy 1918 tavaszán egy utolsó nagy, a háborút eldöntő offenzívával felszámolják az antant erőit. 

Hindenburg tábornagy, II. Vilmos császár és Ludendorff 1918 januárjában, a német nyugati offenzíva tervezése közbenForrás: Bundesarchiv

A németek a támadási tervben a váratlanságra és a gyorsaságra helyezték a hangsúlyt. Erich von Ludendorff tábornagy soha nem látott tüzérségi összpontosítással és harci gáz bevetésével remélte kikényszeríteni a gyors áttörést, hogy ezután a súlyponti szakaszon képzett jelentős német erőfölényt kihasználva áttörjön, és bekerítse az antant csapatait.

Kanadai katonák egy Mark II. brit harckocsi mellett. A kanadai seregtestekben sok amerikai önkéntes harcolt már az Egyesült Államok hadba lépése előtt isForrás: The First World War

Az Európába szállított kétmillió amerikai katonának és a hatalmas mennyiségű hadianyagnak köszönhetően azonban 

az antant 1918 tavaszán meg tudta állítani az utolsó nagy német támadást, 

majd ellentámadásba átmenve döntő fölényre tett szert. 1918 szeptemberében került sor az Amerikai Expedíciós Haderő első teljesen önálló nagy offenzívájára, amelyet a meuse–argonne-i támadás követett. 

A nyugati fronton hosszú és mindkét szembenálló felet kimerítő állóháború alakult kiForrás: Wikimedia Commons

A kezdetben váltakozó sikerrel folytatott harcokban az amerikaiak végül megtörték a német ellenállást, és a császári csapatok felbomlottak. 

A reménytelen helyzetbe került központi hatalmak 1918 őszén rákényszerültek a fegyverszünet aláírására. 

A szétesőben lévő Monarchia részéről az osztrákok és a magyarok november 3-án ezt már külön megtették a padovai fegyverszüneti megállapodás aláírásával, míg a németek 1918. november 11-én írták alá a kapitulációs okmányt. 

Nem békeszerződés, csak két évtizednyi fegyverszünet

A háborút eldöntő Egyesült Államok a győzelem után két évtizedre megint az elszigetelődést választotta. 

A Párizs környéki békéket a bosszúszomjas Nagy-Britannia és Franciaország diktálta, 

mit sem törődve Wilson elnök tizennégy pontjával, az igazságosság és az önrendelkezés elveinek érvényesítésével a békeszerződésben. 

A békecsinálók, a „négy nagy”, Orlando olasz, Lloyd-George brit és Clemenceau francia miniszterelnök, valamint Wilson amerikai elnök a versailles-i béketárgyalások szünetébenForrás: Wikimedia Commons

A versailles-i rendezés igazságtalanságai ellen az Amerikai Expedíciós Haderő főparancsnoka, Pershing tábornok is élesen kikelt. 

Pershing tábornok a harcokban részt vett amerikai katonákat tüntet kiForrás: Wikimedia Commons

A vesztesekre rákényszerített megalázó békerendszer nem teremtett sem igazságosabb, sem biztonságosabb világrendet, sőt a versailles-i rendszer kövezte ki a két évtizeddel később kitört újabb világégéshez vezető utat. 

A 64. amerikai gyalogezred katonái a német fegyverletétel hírét ünneplik a nyugati fronton, 1918. november 11-énForrás: Wikimedia Commons

Az Egyesült Államok a versailles-i békét nem is írta alá, hanem külön kötött békeszerződést Németországgal, amiként az éppen Wilson javaslatára létrejött Népszövetségbe, az ENSZ elődjébe sem lépett be. Amerika újabb két évtizedre visszavonult az óceán túlpartjára, a „fényes elszigeteltségbe”. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK