Tudja-e, hogy mi is az a radai rosseb?

2017.04.07. 14:43

A Zala megyében fekvő kis falu, Nagyrada gyönyörű környezetben fekszik, a Kis-Balatonnal és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal határos. Több emlékmű is található a községben, de talán mégis a „radai rosseb" szólásmondásról ismert leginkább a település neve. A „radai rosseb egye meg" és a „radai rosseb rágja szét" káromló kifejezést főleg Somogyban használták.

Radai rosseb és az Anjou-kor

A községet 1773 óta nevezik Nagyradának, előtte Rada néven szerepelt az oklevelekben. No de mi az a rosseb, és mi köze van ehhez a szép kis Balaton menti faluhoz? A történet gyökerei egészen az Anjou-korba, I. (Nagy ) Lajos királyunk idejéig nyúlik vissza, aki kereken negyven évig, 1342-től 1382-ig ült a trónon.

Nagyrada látképe napjainkbanForrás: Wikimedia Commons

I. Lajos uralkodására esik a magyar középkori történelem fénykora. A belső béke és a stabil kormányzás miatt virágzott a kultúra, a kereskedelem, valamint a mezőgazdaság; évtizedekig tartó jólét köszöntött az országra.

A szilárd belpolitikai helyzet tette lehetővé aktív diplomáciáját és sikeres hódító hadjáratait is,

aminek köszönhetően uralkodása alatt a Magyar Királyság az egyik legerősebb európai nagyhatalommá vált.

I. (Nagy) Lajos király volt a magyar történelem egyik legsikeresebb uralkodójaForrás: Wikimedia Commons

Lajos testvére, András herceg még egy 1333-ban kelt dinasztikus szerződés alapján feleségül vette I. Johanna nápolyi királynőt (Johanna 1343 és 1381 között uralkodott), azt remélve, hogy atyai nagybátyja, az 1343-ban elhunyt I. (Bölcs) Róbert végakarata szerint ő is megkapja a királyi címet.

A lovagkirály megbosszulta öccse halálát

Az akaratos Johanna azonban nem így gondolta, és férje számítását keresztülhúzva, nem koronáztatta meg András herceget nápolyi királlyá. Nagy Lajos diplomáciai kísérletei – hogy az eredeti megállapodás szerint hozzájuttassa testvérét a királyi címhez – szintén kudarcba fulladtak.

I. Johanna nápolyi királynőForrás: Wikimedia Commons

Szegény András herceg nem hogy a koronához nem jutott hozzá, hanem egy orvul kitervelt alattomos gyilkosság áldozata lett: szeretőnek éppen nem nevezhető hitvese, Johanna parancsára ugyanis 1345. szeptember 9-én a Nápoly mellett fekvő aversai kolostorban - ahol egy vadászat alkalmával szállt meg a kíséretével -, a királynő orvgyilkosai megfojtották.

A harcos lovagkirály, Nagy Lajos bosszút esküdött öccse haláláért.

A kitűnő hadvezérként is ismert magyar király seregei élén Itáliába vonult, hogy bevegye Nápolyt, és letaszítsa a trónról Johannát.

Nagy Lajos korának egyik legsikeresebb hadvezére volt (Egykorú csatajelenet az Anjou-legendáriumból)Forrás: Wikimedia Commons

Tízezres serege élén 1347 novemberében indult el Visegrádról Nápolyba.

Az itáliai városállamok többsége tisztelettel behódolt a lovagkirály előtt. A magyar király 1348. január 11-én Capua mellett tönkreverte Johanna új férje, Tarantói Lajos csapatait, menekülésre kényszerítve Johannát Nápolyból.

Nagy Lajos hadai kétszer is bevették a híres nápolyi királyi várkastélyt, a Castel NuovótForrás: Wikimedia Commons

Nagy Lajos január 24-én vonult be Nápolyba, majd miután kijelölte helytartóit, az Itáliában dühöngő pestisre is figyelemmel, 1348 májusában visszavonult Magyarországra. Johanna azonban visszatért, és a magyar uralom hamarosan összeomlott. Lajos 1350-ben ismét hadjáratot indított Nápoly ellen, de ekkor sem sikerült tartósan megszereznie a királyságot.

Halálos itáliai "szuvenír" a radai ispotályban

A hadjáratból hazatérő sebesült, illetve beteg katonák számára a király utasítására Radán ispotályt (kórházat) emeltek. A katonák azonban nemcsak harctéri sérüléseiket,

hanem egy életveszélyes kórt, a rossebet, azaz a szifiliszt is magukkal hozták Itáliából.

A középkorban a nemi úton terjedő szifilisz vagy vérbaj a másik rettegett betegséghez, a leprához hasonlóan, gyógyíthatatlan kórnak számított.

A szifiliszt okozó baktériumForrás: Origo

A hagyomány szerint a vérbajt a szifilisszel fertőzött, és a radai ispotályban lábadozó katonák terjesztették el Magyarországon.

Innen származik az „egye meg a radai rosseb" máig fennmaradt szólásmondásunk.

Maga a rosseb a rossz seb kifejezésből ered a legnagyobb valószínűség szerint, amivel a középkorban a szifiliszeseket illették. (A magyar nyelvben a franc kifejezés is a szifiliszre vonatkozik, a franciakórból rövidítve.)

Szifiliszes betegek. A vérbaj a középkorban a leprához hasonlóan gyógyíthatatlan betegségnek számított (15. századi fametszet)Forrás: Origo

Mivel a vérbaj halálos kórnak számított, ha valakinek rosszat akartak, ezért mondták rá, hogy egye meg a radai rosseb.

A kifejezésnek van egy másik, ám az előbbinél sokkal kevésbé valószínű értelmezése is, amely a hódoltság korából származtatja a szólásmondást. E szerint a radaiak a portyázó törökök elől a környék nehezen megközelíthető mocsaras, zsombékos területeire menekültek. Az ingoványos területen sokak lábát megsebezték a tüskék, illetve a sás, valamint a vízben korhadó faágak.

Szifiliszes betegek gyógykezelése egy 17. századi rézmetszetenForrás: Wellcome Library, London

A nedves környezetben a sebek nehezen gyógyultak, és gyakran elfertőződtek, a csúnya, elgennyesedett sérüléseknek pedig nemegyszer halálos vérmérgezés lett a vége. Akár így volt, akár úgy, az „egye meg a radai rosseb" napjainkban sem számít éppen jókívánságnak, attól függetlenül, hogy a legtöbben talán nincsenek is tisztában e szólásmondás eredeti értelmével.

(Szomor Anikó összeállítása)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK