Döbbent turisták előtt ragadta el a fókát a nagy fehér

2017.04.10. 20:55

A dél-afrikai Nyugat-fokföld tartományban fekvő Walker-öböl messze földön híres az itt szervezett bálnanéző túrákról. Az öböl vizébe azonban nem csak a hatalmas testű déli simabálnák úsznak be: a hely egyebek között a nyugati partjainál felbukkanó nagy fehér cápákról is ismert, amelyek nem egy esetben okoztak már nem várt meglepetést. 

A Krüger vadvilága után a nagy fehér cápák jelentik a legnagyobb turisztikai vonzerőt 

Gansbaait szokás a nagy fehér cápák fővárosaként is emlegetni. A festői szépségű Walker-öböl nyugati csücskében megbúvó halászvároska napjainkban Dél-Afrika második legfontosabb turisztikai célpontjának számít a természetjárók között a Krüger Nemzeti Park után. Gansbaai rendkívül nagy népszerűségét a szezonális cetes túrákon kívül a nagyfehércápa-turizmusnak köszönheti. 

A nagy fehér cápa a zsákmányolásban az állatvilág egyik leghatékonyabb ragadozójaForrás: Origo

A közelben fekvő Dyer-sziget és a Gejzír-szikla közötti sekély csatorna, a Shark Alley ad otthont ugyanis a dél-afrikai vizek legnépesebb nagyfehércápa (Carcharodon carcharias)-csoportjának.

A szigeten és a környező zátonyokon több mint 60 ezer dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus pusillus) él, ez pedig komoly vonzerőt jelent az amúgy rendkívül ritka nagy fehér cápák számára. 

Dél-Afrika partvidékén a három legnagyobb fehér cápás "hot spot" a Vals-öbölben fekvő Fóka-sziget, Gansbaai közelében a Dyer-sziget vizei, valamint a Mossel Bay, ahol jelentős dél-afrikai medvefóka-kolóniák élnekForrás: Elter Tamás

Mivel a fókák egész évben a Dyer-szigeten tartózkodnak, 

az év minden szakában lehet cápákat észlelni a Shark Alley vizein. 

Turisták részére 1995-től szerveznek cápás leseket. A ketrecből végrehajtott fehércápa-les az elmúlt két évtizedben rendkívül jól jövedelmező attrakcióvá nőtte ki magát, a világ minden tájáról tömegesen vonzza Gansbaiiba az adrenalinra éhes turistákat. 

A nézelődők szeme láttára ragadta el a kölyökfókát a hatalmas ragadozó

A múlt héten egy Gansbaaiból cápalesre indult turistacsoport tagjai nem mindennapi drámai élmény részesévé váltak a Shark Alley környékén. Miután a hajójuk lekötött, kezdetét vette a csalizás, azaz a cápák közelbe csalogatása, a fedélzetről vízbe dobott, bólyára rögzített tonhaltörzs segítségével. 

A Dyer-sziget vizein a búvárok védőketrecben merülhetnek le a nagy fehér cápák közéForrás: Elter Tamás archívuma

Az első percek eseménytelenül teltek, majd felbukkant a hajó mellett egy játékos kedvű medvefókakölyök, 

és akrobatikus úszásfigurákkal szórakoztatta a fedélzetről bámészkodókat. A személyzet eközben vízbe eresztette a „shark proof” azaz cápabiztos védőketrecet is, amelyből a búvárok a víz alól videózták a fiatal fókát. A csali, illetve a hajó körül keringő fóka azonban más "vendég" érdeklődését is felkeltette, egy hozzávetőleg négy méter hosszú nagy fehér cápa személyében. 

Dél-Afrika hűvös atlanti vizeinek köszönhetők a partvidék kiterjedt medvefóka-kolóniáiForrás: Elter Tamás archívuma

A cápa néhány manőver után felgyorsult, és a felszínre törve elragadta a pórul járt fókát.

Halálos napfelkelték, homályos mélységek 

Dél-Afrika atlanti, illetve indiai-óceáni partvidékén három olyan tengeri élőhely található, ahol igen kis területen a világon máshol nem tapasztalható nagy egyedszámban koncentrálódnak a nagy fehér cápák. 

Napfelkelte a Vals-öbölben, a nagy fehér cápák egyik legfontosabb előfordulási területén. A fehér cápák napfelkelte környékén a legaktívabbakForrás: Elter Tamás

Nyugat-fokföld (Western Cape) tartomány három leghíresebb nagy fehér cápás radiánspontja a Fokváros közelében fekvő, és mélyen a szárazföldbe benyúló Vals-öbölben (Fals Bay) található Fóka-sziget (Seal Island), valamint a Fokvárostól kétórás autóútra fekvő Gansbaai melletti Dyer-sziget, továbbá a világhíres Garden Route mentén elnyúló kikötőváros, Mossel Bay partvidéke. 

Fókára támadó nagy fehér cápa a Seal Island partjai közelébenForrás: Elter Tamás archívuma

A nagy fehér cápák e pontszerű koncentrációit az 1990-es évek elején fedezték fel. 

A Western Cape partvidékén a dél-afrikai medvefókák alkotják a nagy fehér cápák legfontosabb zsákmányállatát. 

A Deyer-sziget és a Gejzír-szikla közötti sekély csatornában a Shark Alley vizein őrjáratoznak a nagy fehér cápák, prédára lesveForrás: Elter Tamás

A megfigyelések szerint a nagy fehér cápák egyedszáma április és július között éri el a maximumát. Ez nem véletlen, hiszen ez az az időszak, amikor a februárban és márciusban világra jött fókakölykök először hagyják el a biztonságos szárazföldet, és úsznak ki a felnőttekkel együtt a nyílt tengerre. 

A fiatal és még szeleburdi fókakölykök jelentik a legkönnyebb zsákmányt a nagy fehér cápák számára. 

A felnőtt medvefókák a napfelkelte utáni első egy-két órában úsznak ki az óceánra kisebb, általában öt–tíz egyedből álló csoportokban.

A fiatal medvefókákban még nem fejlődött ki a veszélyérzet, tapasztalatlanságuk és kíváncsiságuk miatt gyakran elkalandoznak a felnőttektőlForrás: Elter Tamás archívuma

A kifejlett fókák több hatékony védekezési taktikát is kifejlesztettek a szigetek közelében a víz alatt rájuk leselkedő nagy fehér cápák ellen. A csoportban szorosan egymás mellett úsznak, és azt az általában 4-500 méter széles szakaszt, az úgynevezett halálzónát, ahol a cápák várakoznak rájuk a mélyben, a delfinekhez hasonló módon, a vízből sűrűn kiugorva ússzák át. 

Úgy ússzák át a halálzónát, mint a delfinek

A derengő szürkületben a nagy fehér cápák a láthatóság határán, általában 10-15 méteres mélységben cirkálnak, 

és ilyenkor sötétszürke hátuk tökéletesen beleolvad a homályos víztömegbe. 

Emiatt a fókák a felszínről éles szemük ellenére sem veszik észre a mélyben járőröző cápákat. A nagy fehérnek ez nem jelent problémát, mivel a felszínen úszó fókákat egy speciális szervével, a törzse közepén végighúzódó oldalvonal-rendszerrel érzékeli. 

A nagy fehér cápa az oldalvonal-rendszerével érzékeli a lökéshullámokatForrás: Elter Tamás

Az oldalvonal közvetlenül a bőr alatt fut, leágazásai idegi receptorokban végződnek, amelyek az agyba továbbítják az úszó fókák által keltett vízlökés-impulzusokat. 

Az oldalvonal-rendszer tehát egyfajta sajátos biológiai radarként működik, 

és a lökéshullámok segítségével a cápa képes pontosan bemérni a zsákmány helyzetét anélkül, hogy látná az áldozatát. Amikor azonban a fókák kiugranak a vízből, rövid időre megszakadnak az impulzusok, és amikor ismét a vízbe csapódnak, a cápának újból el kell kezdenie a pozicionálást. 

A nagy fehér félelmetesen hatékony vadászForrás: Live Science/Mauricio Hoyos Padilla

E ravasz és hatékony módszernek köszönhetően a felnőtt fókák többnyire minden gond nélkül át is jutnak a halálzónákon, 

arról nem is beszélve, hogy a szorosan összetartó csoport plusz védelmet jelent számukra. (A nagy fehér mindig a magányos prédaállatot támadja meg.) A szeleburdi fókakölykökben életük első szakaszában azonban még nincsenek kifejlődve ezek a technikák, és hiányzik belőlük a veszélyérzet is. Emiatt gyakran elkóborolnak a felnőttektől, kitéve magukat a nagy fehér cápák halálosan hatékony támadásának.

Egy biológiai radar, amely elől nincsen menekülés

Ha egy ilyen elkóborolt fókát észlel a nagy fehér, a lökéshullámokat követve az áldozata alá úszik, és felveszi a tempóját. 

A cápa ekkor még mindig a láthatóság határa alatt halad. 

Amikor az impulzusok már folyamatosan merőlegesen érkeznek be, feljebb emelkedik, és vizuálisan is azonosítja áldozatát, majd hirtelen függőleges testhelyzetet felvéve, mint egy rakéta, teljes erővel megindul a felszín felé. 

A nagy fehér zsákmányolási mechanizmusát bemutató infografikaForrás: Pinterest

Az utolsó egy-két méteren a cápa már vakon rohamoz, mivel egy feltételes reflex miatt szemgolyói befordulnak a szemüregekbe. 

(E védelmi reflex attól védi meg a ragadozót, hogy az áldozat védekezés közben sérülést okozzon a szemének.) A vakon folytatott támadás sem jár céltévesztéssel azonban, mert ekkor az irányítást a cápa orrán található apró pórusok tömegéből álló Lorenzini-ampullák veszik át. (A Lorenzini-ampullák a zsákmányállat vérkeringése által generált mikrofeszültségű mezőt érzékelik.) 

A cápák megnyúlt orrán, a rosztrumon lévő apró pórusokból álló Lorenzini-ampullák az élőlények, így a zsákmány teste körüli mikrofeszültségű mezőket érzékelikForrás: Mike Rutzen

E páratlanul fejlett és összetett érzékelési rendszernek köszönhető, hogy az állatvilág ragadozói között 

a nagy fehér cápák zsákmányolási hatékonysága kiemelkedően jó, 50 százalékos. 

(Az oroszlánnál ez az arány 27, a gepárdnál 19 százalék) Amikor a cápa eléri a felszínt, már 55–65 km/órás sebességre gyorsul fel; ez a magyarázata a rendkívül látványos kiugrásoknak, hiszen a felszínt elérve a nagy sebesség miatt már nem tudja magát lefékezni: a gyakran kéttonnás testtömegű hal így akár két-három méter magasra is kivetődik. 

A medvefóka képes túljárni a cápa eszén

Ha a portyázó nagy fehér egy lemaradt, ám felnőtt medvefókát néz ki zsákmányul magának, és az első támadás nem ejt halálos sebet az áldozatán, 

a fóka egy nagyon cseles védekezési praktikának köszönhetően az esetek túlnyomó többségében megmenekül. 

(A kiugrás rendkívül sok energiát felemészt, a megfigyelések szerint legalább húsz perc, fél óra szükséges a cápa teljes regenerációjához. Emiatt a felszínen nem is tudná hosszú távon üldözni a fókát.)

A nagy fehér cápa  kiugrása nagyon sok energiát  felemésztForrás: Origo

A ravasz fóka nem úszik el azonnal (nehogy a cápa utána kapjon), hanem szorosan a nagy fehér testéhez lapul nagyjából a hát és a farokúszó között. 

A cápa ilyenkor, mint a saját farkát kergető kutya, megpróbál hátrafelé harapni, 

de nem elég hajlékony ahhoz, hogy elérje a fókát, viszont a forgolódás miatt a maradék energiáit is feléli.

A nagy fehér cápáknak rendkívül fejlettek az érzékszerveikForrás: Elter Tamás archívuma

Amikor a cápa végleg kifulladt,  a diadalmas medvefóka szabályosan elsprintel a ragadozó mellől, amely ilyenkor legfeljebb már csak a tekintetével követheti az elinalt zsákmányt. Élet és halál örök párharca így zajlik odalent, a dél-afrikai vizek zöldes mélységeiben. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK