Nyolcvan éve történt a légi közlekedés egyik legismertebb balesete: New York közelében, leszállás közben kigyulladt és lezuhant a német Hindenburg léghajó. A balesetet csodával határos módon a fedélzeten tartózkodó emberek többsége túlélte, de a zeppelinek elvesztették a versenyt a repülőgépekkel szemben és csak napjainkban kezdik újra benépesíteni az égboltot.

1937. május 6-án vált a lángok martalékává a Hindenburg az amerikai Lakehurst felett, füsttel és tűzzel festve be az égboltot. A földbe csapódás után a monstrumból alig egy perc múlva már szinte csak hamu maradt. Az utasok és a legénység közül többen nem várták meg a földet érést, még a levegőben kiugrottak a halálra ítélt járműből. A fedélzeten tartózkodó 97 emberből 62-en élték túl a balesetet.

Pedig minden olyan csodásan indult, és sokan abban reménykedtek, hogy a Hindenburg fogja elhozni a léghajózás új korszakát. Ehelyett annak végét idézte elő, utat nyitva az utasszállító repülőgépek térhódításának. Emellett a léghajó pusztulása volt az első nagyobb technológiai katasztrófa, amit filmfelvételen is megörökítettek. Az ikonikus képsorok valósággal beleégtek a köztudatba, az eseményről közvetítő riporter, Herbert Morrison élő adásban sírta el magát:

„Ég, ég a léghajó, lángok csapnak ki belőle... Ez a világ egyik legborzalmasabb szerencsétlensége... Óh, az emberiség, az emberek!... És itt körülöttem mindenki sikoltozik!"

A legendás tudósítás a balesetről

A Hindenburg tragédiája és a mögötte álló okok számos könyvet és filmet megihlettek. Az eset többek szerint bizonyos szempontból hasonlított a Titanic katasztrófájára.

A Hindenburg kormánykerekeForrás: Getty Images/Fox Photos

Valódi luxusbestia

Az első léghajókat Ferdinand von Zeppelin német katonatiszt tervezte az 1800-as évek végén, a tervezőt erősen megihlették az amerikai polgárháború során bevetett hőlégballonok. Legelső léghajóját a magyar Schwarz Dávid terveinek felhasználásával 1899-ben építette meg, ez volt az LZ-1. A repülő szivarhoz hasonlító szerkezeteket az első világháborúban katonai célokra használták, a német légierőt megszüntető párizsi béke után polgári célú felhasználásuk került előtérbe.

Az 1936-ra elkészült Hindenburg – hivatalos nevén LZ-129 Hindenburg – a világ legnagyobb kereskedelmi léghajójaként vonult be a történelembe, technológiailag korának egyik legfejlettebb légi járművének számított.  245 méter hosszú volt, átmérője elérte a 41,2 métert. Nagyjából háromszor nagyobb volt, mint egy Boeing 747 repülőgép, 122 kilométer per órás utazósebességgel haladt, maximális sebessége pedig elérte a 135 kilométer per órát. A zeppelin olyan stabilan repült, hogy a toll nem esett le az asztalról, és olyan simán landolt, hogy a földet érést sokszor észre sem lehetett venni.

A léghajóban mondhatni luxuskörülmények uralkodtak, többek között fűtött kabinok, selyemtapétás ebédlő, társalgó, bár, csodálatos kilátást biztosító sétafedélzet és dohányzószoba várta az utasokat. A berendezéseket könnyű alumínium felhasználásával alkották meg a szakemberek. A mérnökök külön figyelmet fordítottak arra, hogy a dohányzószoba biztonságos legyen, ezért egy olyan dupla ajtós légzsilipet terveztek, ami megakadályozta, hogy a hidrogén oda valamilyen módon beszivárogjon.

Hindenburg (LZ-129)Forrás: Getty Images/Fox Photos

A Hindenburg (amely nevét a Weimari Köztársaság elnökéről, Paul von Hindenburgról kapta) 1936 márciusában szállt fel először, és balesete előtt összesen 63 utat tett meg főként Németország és Észak-, valamint Dél-Amerika között.

A biztonságos hélium helyett a gyúlékony hidrogén mellett döntöttek

Több különböző léghajótípus létezik (nem merev vázas léghajók, merev vázasok, azaz zeppelinek), közös ismérvük, hogy sűrűségük kisebb (vagy egyenlő), mint a környező levegőé, ezért energiafelhasználás nélkül képesek lebegni. A kis sűrűséget valamilyen töltőgáz biztosítja, ami kezdetben hidrogén volt, ám robbanásveszélyessége miatt később áttértek a biztonságos hélium használatára.

A Hindenburg fedélzetén tartózkodó utasokForrás: Getty Images/Fox Photos

A zeppelinek – és ilyen volt a Hindenburg is – mind merev szerkezetű léghajók, legfontosabb jellemzőjük a hosszanti tartókból és gyűrűkből kialakított fémváz. A felemelkedéshez és a léghajó alakjának megtartásához nélkülözhetetlen gázt úgynevezett gázcellákban tárolták.

A Hindenburg esetében – amely jóval szélesebb volt társainál – dúralumíniumot használtak a váz megépítéséhez. Összesen 4 motor hajtotta, és 16 gázcella tartotta a magasban, amik tulajdonképpen műanyag bevonattal légmentesen zárható pamutzsákok voltak. A cellákat elsősorban úgy tervezték meg, hogy héliumot töltenek beléjük, mivel nagyon is jól tudták, milyen veszélyeket okozhat a hidrogéngáz.

A Hindenburg Berlin felett repülForrás: AFP/United Archives/Brieg

Akadt viszont több probléma ezzel az elképzeléssel. A hélium rendkívül drága volt, és ami még fontosabb, akkoriban csak az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak volt.  A kommunista állammal természetesen senki sem akart üzletelni, az amerikaiak pedig exportkorlátozásokat vezettek be, így végül az eredeti elképzelésekkel ellentétben a németek kénytelenek voltak a gyúlékony hidrogént használni.

Dan Grossman légiközlekedéssel foglalkozó történész ugyanakkor úgy véli, hogy az amerikaiaknál sikerrel lehetett volna lobbizni a tilalom feloldásáért, az akkor hatalmon lévő náci rezsim viszont puszta büszkeségből ezt nem tette meg.

A katasztrófa napja

A Hindenburg 1937. május 3-án indult el utolsó útjára Frankfurtból. Kezdetben minden simának tűnt, habár a rendkívül erős szél lelassította a léghajót. 1937. május 6-án érkezett meg az USA-ba.

A Hindenburg New York felettForrás: Getty Images/Fox Photos

A leszállást nem sokkal este 7 óra után kezdték meg a lakehursti repülőtéren, a kapitány közben kétszer is hidrogént engedett ki, hogy a viharos időben kiegyensúlyozza a járművet. A horgonykötelek kiengedése után azonban a földi személyzet azt vette észre, hogy a szövetburkolat furcsán hullámzik a léghajó farokrészénél, amit nagy valószínűséggel a cellákból kiszökő hidrogén idézett elő.

Hamarosan lángok jelentek meg a jobboldali függőleges vezérsík közelében, a léghajó pillanatok alatt lángba borult és lezuhant, de nem robbant fel.

Forrás: Getty Images/Fox Photos

A balesetnek 36 halálos áldozata volt - egyikük a földi személyzet tagja -, a zeppelinen tartózkodók többsége, akik kivetették magukat az ablakokon, életben maradtak. A balesetet négy filmfelvevő kamera is rögzítette, de egyik sem kapta el azt a pillanatot, amikor a tűz keletkezett.

A Hindenburg megsemmisüléseForrás: Getty Images/Fox Photos

Mai napig nem tudják teljesen megmagyarázni, hogyan történhetett meg a tragédia

A mai napig vita tárgyát képezi, mi idézte elő a Hindenburg pusztulását. A történészek abban egyetértenek, hogy a cellákból hidrogén szabadult ki, ez pedig a levegővel keveredve rendkívül gyúlékony mixtúrát hozott létre, ami begyulladt, és elpusztította a járművet.

A két fő kérdés tehát az, hogy mi okozta a gázszivárgást, és a hidrogén miért gyulladt be.  Néhány szakértő úgy vélte, hogy a manőverezés során az utolsó éles forduló túlterhelte a hajót, aminek következtében egy merevítő huzal elszakadt, és felhasította az egyik cellát, lehetővé téve a hidrogén kiszabadulását. Ezt az elméletet manapság már kevésbé tartják valószínűnek.

2012-ben texasi Southwest Research Institute tudósai modellkísérletekkel bizonyították, hogy a felgyülemlett hidrogént a statikus elektromosság lobbantotta be. Úgy vélik, hogy amikor a földi személyzet tagjai megragadták a leszálló léghajó rögzítőköteleit, lényegében földelték a zivataros idővel küzdő járművet, és a művelet elektromos kisülést váltott ki. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy ha a hidrogén nem szivárgott volna, a katasztrófa minden bizonnyal nem következik be.

A Hindenburg roncsaiForrás: Getty Images/Fox Photos

A náci szál

Ahogyan az ilyen eseteknél lenni szokott, előkerülnek a konteók is, amiknek remek táptalajt ad az a tény, hogy a Hindenburg a nemzetiszocialisták uralma idején készült el.

A Harmadik Birodalom óriási lehetőségeket látott az égi bestiában, aminek farkára még horogkeresztet is festettek. Joseph Goebbels utasítására első útján a demilitarizált Rajna-vidékre bevonuló német katonák fölött repült. Az út során hangszóróiból folyamatosan nacionalista dalok szóltak, fedélzetéről pedig Hitlert dicsőítő röplapokat szórtak az emberek közé. A zeppelin később elhúzott a nürnbergi náci pártnapok és az 1936-os berlini olimpia közönsége felett is.

Éppen ezért egyesek úgy vélték, a Hindenburg pusztulását náciellenes merénylet okozta, de szabotázsra utaló jelek sem akkor, sem mostanában nem kerültek elő.

A Hindenburg farkára horogkeresztet festettekForrás: Getty Images/Fox Photos

Bizonyos szempontból azonban a nácik hozzájárultak a léghajó megsemmisüléséhez. Mind az első tiszt, Ernst Lehmann, mind a kapitány, Max Pruss elvhű nemzetiszocialistának számított, akik gondolkodás nélkül hajtották végre a párt parancsait. Az utolsó repülés alkalmával különösen nagy volt rajtuk a nyomás, hogy tartsák magukat az eredeti ütemtervhez. Lakehurstból ugyanis számos hírességet és fontos személyt kellett volna "elfuvarozniuk" Nagy-Britanniába, VI. György koronázási ceremóniájára, a késés viszont egyértelműen presztízsveszteséggel járt volna a tisztek és a rezsim számára egyaránt.

Mivel már így is késésben voltak, nem akarták megvárni, hogy a vihar teljesen elcsendesedjen, le akartak szállni. Kettejük közül Lehmann számított a legfanatikusabbnak, aki mindenáron tartani akarta magát az eredeti tervekhez, állítja Grossman. A baleset után Prusst és Lehmannt is sok kritika érte hibás döntésükért.

A közhiedelemmel ellentétben nem ez a léghajózás legsúlyosabb balesete: 1933-ban 73 ember halt meg, amikor az amerikai haditengerészet Akron léghajója a tengerbe zuhant.  Érdekesség, hogy a Hindenburg fedélzetén szállított levelek közül 176 darab egy vaskazettában épen maradt, ezeket később ki is kézbesítették.

A léghajózás reneszánszát éljük

A lángoló Hindenburg képe 1969-ben járta be ismét a világot, lemezborítóként, a Led Zeppelin együttes első albumán. 1975-ben nagy sikerű - és a merényletteóriára alapozó - film készült a katasztrófáról.

A balesettel leáldozott a léghajók napja. Többé senki sem akart a robbanásveszélyes járművekkel közlekedni, így 1940-ben minden különösebb hírverés nélkül bezárták hangárjaikat, a roncstelepre került zeppelinek vázát a hadiiparban használták fel.

Egy modern zeppelinForrás: Pixabay

Az utóbbi években ismét feltámadt az érdeklődés a csendes, környezetbarát és gazdaságos léghajók iránt, javított változataik több helyen is szolgálatba álltak, természetesen immár héliummal töltve.