Reménytelen küldetés - könyv a trianoni békeszerződésről

Kik, milyen körülmények között és hogyan próbáltak meg teljesíteni egy lényegében reménytelen küldetést? Milyen stratégiával és taktikákkal igyekezett minél kedvezőbb békefeltételeket kicsikarni Magyarországnak az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon részt vevő magyar küldöttség? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre ad választ - nagyrészt korabeli, közöttük a szakemberek számára is újdonságot jelentő – a nagypolitika kulisszái mögé is betekintést engedő dokumentumok segítségével az a hamarosan megjelenő kötet, amelyet az MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Zeidler Miklós szerkesztett.

Negyedóra – a feljegyzések szerint ennyi ideig tartott, amíg Benárd Ágost, magyar királyi munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter aláírták a Nagy-Trianon palota Cotelle termében Magyarország nevében az I. világháborút lezáró békeszerződést.

Az ehhez – a magyar békeküldöttség hivatalos naplóját vezető Wettstein János követségi tanácsos szavaival – „szomorú szertartás"-hoz vezető utat, pontosabban a delegáció 1920. január 5. és június 4. közötti tevékenységét mutatja be

A Magyar békeküldöttség naplója: Neuilly – Versailles – Budapest (1920)

címet viselő, forrásokat és tanulmányt is közlő kötet.

Békeszerződés aláírása a Versaillesi Nagy-Trianon kastélyban, 1920. június Forrás: AFP/Roger-Viollet

Az olvasó minisztertanácsi jegyzőkönyvekből, magánnaplókból, magánlevelekből, visszaemlékezésekből, újságcikkekből, karikatúrákból és fényképekből alkothat képet egyebek mellett a háború utáni Párizs mindennapjairól, a hírektől elzárt, tehetetlenségük miatt szélsőséges érzelmi ingadozások között élő delegátusok leginkább komor, néha tréfás pillanatairól.

A kötet készítői igyekeztek releváns, jellegzetes és érdekes darabokat válogatni; közülük jó néhány első közlés – valódi historiográfiai unikum. Témájuk szerteágazó:

a magyar delegátusok feladatköre, a franciaországi magyar hadifoglyok helyzete, Apponyi Albert beszéde, a területvédő propaganda, számos portré a békeküldöttség tagjairól, egy tudósítás a párizsi árviszonyokról, egy alternatív határjavaslat Székelyföld visszacsatolásáról, a magyar küldöttek fantáziáját is megmozgató franciaországi szépségverseny, illetve a békekonferencia végső döntése a magyar határokról.

Érdekes az a kötetből szintén megismerhető vita, amelynek lényege, hogy megtagadhatja-e Magyarország a békeszerződést aláírását, ha a konferencia nem fogadja el javaslatait.

Kevéssé ismert, hogy miként jutott osztályrészül a senki által nem kívánt tizenöt perces történelmi hírnév a békeszerződés aláíróinak. Kiválasztásukra ugyancsak kitér a könyv.

A kötetben a forrásokon kívül olvashatók a magyar békeküldöttség által 1920. januárja és márciusa között benyújtott 38 jegyzék és a hozzájuk tartozó mellékletek listája, a szakirodalmi, levéltári és múzeumi hivatkozásokat tartalmazó forrás és irodalomjegyzék, valamint névmutató.

További információk és részletek a könyvről az mta.hu oldalon.