Az utolsó jégkorszak után nagy mennyiségű metán illant el robbanásszerűen az északi-sarkvidéki tengerfenékről, erre utal a Barents-tenger fenekén talált több száz kráter egy új tanulmány szerint.
A kutatók a Spitzbergák és Norvégia közötti régióban fedezték fel a krátereket, amelyek közül több mint száznak 300-1000 méter közötti az átmérője, mélységük pedig a 30 métert is eléri , írja az MTI.
A Science című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a nagy nyomás alatt lévő óriási metánlerakatok 12 ezer éve tehermentesültek, amikor a rajtuk lévő jégpáncél visszahúzódott. Ez a mai jégtakaró visszahúzódásával is megismétlődhet - véli a kutatócsapat.
A metán hozzájárul a Föld felmelegedéséhez, üvegházhatása mintegy 25-ször erősebb a szén-dioxidénál. Az északi-sarkvidéki tengerfenék hatalmas mennyiségű metánt rejt metán-hidrát formájában, amely gáz és víz jégszerű, nagy nyomás alatt és alacsony hőmérséklet mellett stabil elegye. A metán-hidrát a szakértők szerint a tengerfenék alatt több helyen előfordul, de a permafroszt (állandóan fagyott talaj) alatt a szárazföldön is.
A legutóbbi jégkorszak mintegy 20 ezer évvel ezelőtti csúcspontján a Barents-tenger fenekén több kilométer vastag jégréteg ejtette fogságba a nagy mennyiségű metán-hidrátot. "A kráterterületet a legutóbbi jégkorszakban vastag jégtakaró borította, ugyanúgy, ahogyan ma az Antarktisz nyugati részét" - idézi Karin Andreassent, a Tromso-i Egyetem munkatársát az intézmény közleménye.
A szakértő a jelenséget a kuktafazékhoz hasonlította: a gáz az évezredek alatt folyamatosan felfelé törekedett a mélyebb rétegekből, a jégtakaró alatt óriási nyomást alakítva ki. Ezek a tömegek évezredekig nyomás alatt voltak, majd hirtelen eltűnt a fedél és a felhalmozott metán a vízbe áramlott, árulkodó krátereket hagyva maga után" - fejtette ki Andreassen.
Több mint 600 helyen még mindig metán szivárog a tengerbe, de már viszonylag kisebb mennyiségben. Eközben a gáz oldódik a vízben, így nem kerül be a légkörbe - ellentétben a 12 ezer éve történt robbanásszerű kitörésekkel. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, megismétlődhet-e a 12 ezer évvel ezelőtti jelenség, ha a mai jégtakaró visszahúzódik vagy megolvad a fagyott talaj. Ekkor megnövekedne annak a veszélye, hogy nagy mennyiségben szabadul fel metán.