Ma van az ötvenhatos vértanúk emléknapja

Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke

Június 16-án, az ötvenhatos vértanúk emléknapján az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország. A forradalom és szabadságharc leverése után négy évtizeden át szigorúan tiltott volt az 1956-os forradalmat követő megtorlásokról, és az azok áldozatairól való bármiféle megemlékezés. Nagy Imre és társainak 1989. június 6-án történt újratemetése a Kádár-rendszer összeomlását, és a történelmi jelentőségű demokratikus fordulat, a rendszerváltás kezdetét szimbolizáló eseménnyé vált.

Az újratemetés a kezdődő rendszerváltás katartikus élményévé vált

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában az '56-os forradalom utáni törvénysértő ítélet következtében1958. június 16-án kivégzett Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét, valamint mártírtársait: Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét, valamint a börtönben elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét.

Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke Forrás: Fortepan/Jánosi Katalin

A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt.

A forradalom bukása után tisztségéről lemondani nem hajlandó, az egyezkedést elutasító Nagy Imrét és vádlott-társait 1958. február 6-án a nyilvánosság teljes kizárásával állították bíróság elé.

Nagy Imrét és társai halálra ítéltetéséhez Hruscsov szovjet, és Mao-ce Tung kínai pártfőtitkár is ragaszkodott Forrás: Fortepan

A vád velük szemben a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellenséges politikai csoportosulás volt.

Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai újratemetése Budapesten a Hősök terén, 1989 június 16-án Forrás: AFP

Losonczy Géza a börtönben éhségsztrájkba kezdett,

és 1957. december 21-én máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette.

A minden együttműködést megtagadó, nyílt tárgyalást követelő Szilágyi József ügyét elkülönítették, 1958. április 22-én halálra ítélték, majd két nappal később kivégezték.

Koncepciós per a Gyorskocsi utcában

A többi vádlott büntetőperét a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével június 9-15. között folytatta le. A zárt tárgyalás végén Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort, a Nemzetőrség főparancsnok-helyettesét életfogytiglani, Donáth Ferencet, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottságának tagját 12 év, Jánosi Ferenc lelkészt, Nagy Imre vejét 8 év, Tildy Zoltán volt államfőt, a Nagy Imre-kormány államminiszterét 6 év, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 év börtönre ítélték.

Nagy Imre miniszterelnök ( a képen középen), valamint Maléter Pál honvédelmi miniszter ( a kép jobb oldalán) továbbá Tildy Zoltán államminiszter a Parlamentben, 1956 novemberének első napjaiban. Valamennyiüket a Vida-tanács ítélte el a Nagy Imre-perben Forrás: AFP

A halálos ítéletet másnap hajnalban a Gyűjtőfogház udvarán hajtották végre.

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós holttestét előbb a börtön udvarán temették el, majd 1961. február 24-én a törmelék alá rejtett koporsókat kiásták, és a mártírok holttesteit összedrótozva, illetve kátránypapírba csomagolva, az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették el, a nyilvántartásba hamis neveket jegyezve be.

Áder János köztársasági elnök Nagy Imre sírjánál a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában az 56-os vértanúk emléknapján, 2017. június 16-án Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A mártír miniszterelnök sírját Borbíó Piroska fedőnéven írták be a regiszterbe.

A "Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről" szóló közleményt 1958. június 17-én hozták nyilvánosságra, és csak ekkor jelentették be Szilágyi és Losonczy halálát is.

Feltartóztathatatlan vált a Kádár-rendszer szétesése

A Kádár-rendszer 1980-as elejétől kibontakozó súlyos válsága, a nemzetközi klímában bekövetkezett kedvező változásokkal együtt, felgyorsította a társadalmi erjedést Az állampárt társadalom felett gyakorolt kontrolljának meggyengülésével,

a rendszer számára olyan tabutémák is egyre gyakrabban szóba kerültek, mint az 1956-os forradalom.

Kádár János és Grósz Károly a rendszer végnapjaiban Forrás: Origo

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkára, közvetlenül a bukása előtt, 1988 tavaszán, egy amerikai televíziós társaságnak még azt nyilatkozta,

hogy Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni.

Kádár – akinek uralmához a mártír miniszterelnök és társainak kivégzése köthető -, aligha sejthette, hogy még megfogja élni Nagy Imre és társai hatalmas tömegeket megmozgató újratemetését.

Kádár nem sejtette, hogy még megéli Nagy Imre újratemetését és rehabilitációját Forrás: Origo

A kivégzések harmincadik évfordulóján, 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) felhívást intézett a társadalomhoz az 1956 utáni megtorlás áldozatainak erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációja érdekében.

A Hősök tere 1989. június 16-án, az 56-os hősök újratemetésekor. Forrás: Fortepan/TM

A köztemetőben június 16-án mintegy négyszázan koszorút helyeztek el a 301-es parcellában, és felolvasták a megtorlások 244 áldozatának névsorát. Ugyanezen a napon a párizsi Père Lachaise temetőben a családtagok jelenlétében felavatták Nagy Imre jelképes sírját.

Grósz "fasiszta propagandának" minősítette a rehabilitálás követelését

Nagy Imre rehabilitációjának folyamatában fontos esemény volt az MSZMP 1988. májusi rendkívüli pártértekezlete, amelyen a konspiratívan előkészített pártbeli" palotaforradalom" váratlanul leváltotta Kádár Jánost főtitkári pozíciójából, és helyére a reformokat csak mérsékelten megvalósítani kívánó vonalas Grósz Károlyt választotta meg .

Kádár János 1988 tavaszán még azt nyilatkozta, hogy elképzelhetetlen Nagy Imre rehabilitálása Forrás: Fortepan

A tömeghangulatot is figyelembe véve, az állampárt 1988-ban még csak "kegyeleti kérdésnek" minősítette az ügyet,

és kapcsolatba lépett az ellenzékkel, illetve a családtagokkal. 1988. június 16-án megtörtént, ami elképzelhetetlen volt korábban: a pesti belvárosban tüntetők skandálták Nagy Imre nevét. Az állampárt ekkor még kimutatta a foga fehérjét, és tüntetést brutálisan szétverték.

Ellenzékiek a 301-es parcellánál még Nagy Imre állami újratemetése előtt Forrás: Fortepan/Hodosán Róza

Az Amerikai Egyesült Államokban hivatalos látogatáson tartózkodó

Grósz Károly a tüntetők követeléseit „fasiszta propagandának" minősítette,

és mereven elzárkózott Nagy Imre rehabilitálásától. Később azonban a kivégzett Szilágyi József leányának kérésére kijelentette, lehetségesnek tartja a kivégzettek humánus körülmények közötti újratemetését.

Horn Gyula 1989 tavaszán a pártvezetésen belül dúló vitákban, Pozsgay Imre pártjára állva, Nagy Imréék azonalli rehabilitálása mellett szállt síkra Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel a párton belül is megtört a jég, az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 29-i ülésén határozatot hozott a „az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről".

Nagy Imre újratemetésén hatalmas tömeg gyülekezett a Hősök terén Forrás: Fortepan/TM

Ezt ekkor még mindig családon belüli kegyeleti eseményként képzelték el, ám az ezt követő hónapokban világossá vált a pártvezetés számár, hogy erről már szó sem lehet, 1956 tisztázásának elementáris erejű társadalmi igénye miatt.

Pozsgay rádióbeszéde kinyitotta a zsilipeket

1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Politikai Bizottságának tagja – Grósz Károly pártfőtitkár külföldi tartózkodása idején - egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, hogy

Pozsgay Imre Forrás: MTI/Kovács Attila

az MSZMP KB történelmi albizottsága a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek", és hogy "1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés". Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le.

Arccal lefelé, és összedrótozva feküdtek a sírban

A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott.

Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 56-os lyukas nemzeti zászlókkal lobogózták fel a Hősök terét Forrás: Fortepan/TM

Az egyre jobban eszkalálódó események hatására az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Borics Gyula 1989. február 14-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága képviselőivel aláírta azt az egyezséget, amely szerint június 16-án sor kerülhet Nagy Imre és társai újratemetésére az Új Köztemetőben,

de csak „normális" keretek között.

Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén több százezer fő részvételével Forrás:Fortepan

Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget; a holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, és kátránypapírba csomagolva találták meg.

Németh Miklós az állampárt végnapjaiban, 1988 és 1990 között volt Magyarország miniszterelnöke Forrás: MTI/Soós Lajos

Június 8-án megállapodás született, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, kifejezve a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.

Csendes és hatalmas rendszerellenes tüntetéssé vált az újratemetés

1989. június 16-án, a nemzeti gyász és megemlékezés napján, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.

Hatalmas tömeg rótta le kegyeletét Nagy Imre és társai felravatolozott koporsói előtt Forrás: AFP

A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól,

a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek. A legnagyobb vihart kavart, és élénk nemzetközi reakciókat is kiváltó beszédet a Fiatal Demokraták Szövetségének elnöke, Orbán Viktor mondta el,

aki elsőként követelte nyíltan, ország-világ színe előtt, a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonását.

A Fiatal Demokraták Szövetségének elnöke, Orbán Viktor beszéde hatalmas vihart kavart Forrás: Wikimedia Commons

„Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik" - hangzott el a hatalmas visszhangot kiváltó szónoklatban. A csaknem öt órán át tartó megemlékezés során az emberek szűnni nem akaró sorokban járultak a kivégzettek koporsói elé, virágokat helyezve a ravatalra.

Az újr temetés a 301-es parcellában, 1989 június 16-án Forrás: AFP/Jean Francois Luhan

Amikor délután fél egykor véget ért a megemlékezés, a gyászoló családtagok, a mártírok barátai és a meghívottak, - mintegy ezer fő – az Új Köztemetőbe indultak. Miközben a koporsókat a sírgödörbe eresztették,

Darvas Iván és Mensáros László színművészek egyesével felolvasták a megtorlás áldozatainak nevét.

A síroknál a család által felkért szónokok mondtak búcsúbeszédet, végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.

A Kádár-rendszer bukásának záróaktusa

Nagy Imre és társai újratemetése a magyarországi kommunista egyeduralom történetének szimbolikus záró, és az ekkor kibontakozó rendszerváltás nyitóaktusává vált.

Nagy Imre újratemetése volt a Kádár-rendszer bukásának szimbolikus záróakkordja Forrás: MTI/Kovács Attila

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - azon a napon, amikor Kádár János volt MSZMP-főtitkár meghalt -, a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.

(A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásában készült)