Fényes győzelemsorozatként indult a Sztálingrádba torkolló katasztrófa

2017.06.28. 21:31

Hetvenöt éve, 1942. június 28-án vette kezdetét a Fall Blau hadművelet, Hitler második katonai kísérlete a Szovjetunió szétzúzására. A nagy nyári offenzívaként is emlegetett 1942-es német támadás, szemben az előző év nyarán, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó hatalmas arcvonalon elindított Barbarossa-művelettel, már csak a déli frontszakaszra korlátozódott azzal a hadászati céllal, hogy a Wehrmacht foglalja el a donyecki iparvidéket, és a kaukázusi olajmezőket. Hitler azt remélte, hogy a nagy nyári offenzívával végleg megtöri a makacs szovjet ellenállást.

Állva maradt az agyaglábú kolosszus

A Szovjetunió lerohanására 1941. június 22-én megindított Barbarossa hadművelet a német hadvezetés számára bíztató kezdeti sikerek után, december 5-én Moszkva előtt végleg kifulladt. Az Unternhemen Barbarossa, minden idők egyik legnagyobb, három hadseregcsoport bevetésével végrehajtott szárazföldi támadó hadművelete egyetlen kitűzött hadászati célját sem érte el.

A Barbarossa hadművelet, a Szovjetunió elleni német támadás volt a világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívájaForrás: http://albumwar2.com//Http://Albumwar2.Com

Nem sikerült sem Leningrád, sem pedig a szovjet főváros, Moszkva bevétele, valamint a dél-orosz iparvidék elfoglalása sem. 1941 júniusától december végéig a Wehrmacht 800 ezer fős személyi és igen jelentős technikai veszteséget szenvedett el a keleti fronton. A nyári hatalmas katlancsatákban a Vörös Hadsereget olyan megrendítő veszteségek érték, ami miatt más ország valószínűleg letette volna a fegyvert.

Adolf Hitler és Franz Halder vezérezredes (a kép jobb szélén) az OKH vezérkari főnöke a Barbarossa hadművelet idejénForrás: Bundesarchiv

Sztálin hadseregét a Barbarossa hadművelet idején a halottakkal, sebesültekkel, és a fogságba esett katonákkal együtt több mint 3 milliós emberveszteség érte, és a Vörös Hadsereg 21 ezer repülőgépet, valamint 20 ezer harckocsit is vesztett.

A Szovjetunió ellen 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelet egyetlen hadászati célját sem tudta megvalósítaniForrás: Bundesarchiv

Ám a németek várakozásával szemben,

e hatalmas veszteségek ellenére sem a szovjetrendszer, sem pedig a Vörös Hadsereg nem omlott össze.

A rettenetes csapások ellenére a Szovjetunió, „az agyaglábú kolosszus”, ahogyan Hitler nevezte, mégis állva maradt.

A Wehrmacht Moszkva alatt szenvedte el az első vereségét

Hitler alábecsülte az oroszok ellenálló képességét, és túlbecsülte a Wehrmacht lehetőségeit, a hadművelet irányításába történt többszöri, nem helyénvaló beavatkozásával pedig elvesztette Moszkva elfoglalásának lehetőségét, amelynek óriási lélektani hatása lehetett volna. A Középső Hadseregcsoport egységei december első napjaiban olyan közel jutottak a szovjet fővároshoz, hogy az előőrsök már látták a Kreml tornyait.

Hóban elakadt német Panzer IV típusú harckocsi, a Moszkva elleni Tájfun hadművelet idejénForrás: Bundesarchiv

Ennek ellenére, a megelőző hónapok hatalmas veszteségei, és az orosz viszonylatban is szokatlanul kemény tél miatt,

a támadás végleg megakadt Moszkva kapujában.

A Vörös Hadsereg 1941.december 6-án a Szibériából átcsoportosított pihent, és a téli hadviseléshez hozzáedződött friss csapataival erőteljes ellentámadást indított Fedor von Bock vezértábornagynak a harcoktól és a rettenetes hidegtől kimerült alakulatai ellen.

Moszkvai civilek harckocsiárkokat ásnak a város védelméhezForrás: Origo

A frissen kinevezett szovjet frontparancsnok, Georgij K. Zsukov tábornok ellentámadása átlagosan 150-200, egyes szakaszokon pedig 400 kilométerre nyomta vissza a Wehrmacht alakulatait Moszkvától. A Középső Hadseregcsoport felbomlását csak Hitler határozott, a visszavonulást megtiltó parancsa akadályozta meg.

A szovjet ellentámadás ereje meglepte a németeketForrás: WW2

Sztálin a moszkvai ellentámadással elért sikerek lehetőségét túlértékelve, Zsukov tanácsa ellenére, általános offenzívává akarta felfejleszteni a szovjet hadműveletet. A németek azonban jól és makacsul védekeztek, még kisebb ellentámadásokra is futotta az erejükből, súlyos veszteségeket okozva a Vörös Hadsereg alakulatainak.

Az 1941. december 6-án a Moszkva alatt kibontakozó szovjet ellentámadás mérte az első súlyos hadászati vereséget a WehrmachtraForrás: WW2

A szovjet ellentámadás, amely szinte az egész középső frontvonalon ért el területi nyereségeket, február végére kifulladt,

a németek stabilizálni tudták pozícióikat. A március elején bekövetkezett olvadás átmenetileg mindkét fél számára lehetetlenné tette a további hadműveleteket.

A németek ismét magukhoz térnek

A németek tértek előbb magukhoz, és május 8-án offenzívát indítottak a középső frontszakaszon a téli szovjet ellentámadás miatt elvesztett területek visszaszerzéséért.

Erich von Manstein vezértábornagy a Wehrmacht egyik legtehetségesebb stratégája voltForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Délen Erich von Manstein vezérezredes (később vezértábornagy) 11. hadserege lendült támadásba, és elfoglalta a Krím-félsziget előző évben még szovjet kézen maradt területeit, majd ostromolni kezdte a legfontosabb szovjet fekete-tengeri hadikikötőt, Szevasztopolt, amelyet 1942. július 2-án be is vett.

Szétrombolt szovjet erőd SzevasztopolbanForrás: Bundesarchiv/Grund, Horst

A krími hadművelet újabb 250 ezer fős veszteségébe került a Vörös Hadseregnek.

Ám ezek a helyi hadműveletek csak a bevezetői voltak a németek június 28-án elindított nagy nyári offenzívájának.

Sztálin ismét Moszkva ellen várta a német támadást

A német szárazföldi haderő főparancsnokságán (Oberkommando des Heeres, OKH) már márciusban elkezdődött a nyárra tervezett nagy offenzíva előkészítése. Az előző év veszteségei miatt azonban szó sem lehetett az 1941 nyárihoz hasonló, a front teljes szélességében kibontakozó hadműveletről. Eleinte viták folytak az 1942-es támadás fő irányvonalának meghatározásáról.

Hitler ott akart lecsapni 1942-ben, ahol a Vörös Hadsereg nem számított ráForrás: O.Ang.

Egyes vezérkari tisztek azt javasolták, hogy a szovjet frontvonalba mélyen beékelődő rezsevi kiszögellést felhasználva,

újítsák fel a Moszkva elleni támadást.

Érdemes megjegyezni, a szovjet főparancsnokság, a Sztavka szintén arra számított, hogy Moszkva lesz a nyári német offenzíva fő célpontja. Hitlernek azonban más tervei voltak.

Sztálinnak az volt a meggyőződése, hogy 1942-ben a németek felújítják a Moszkva elleni offenzívájukatForrás: Sputnik News

A Führer szerint túl kézenfekvő lett volna újraindítani a szovjet főváros elleni támadást, amelyre az oroszok is számítanak, ezért olyan helyen akart lecsapni, ahol azt nem várják. Hitler – aki mindig is különös jelentőséget tulajdonított az olajnak és a hadigazdaságnak – a rendelkezésre álló német erőket ezért a déli fronton tervezte bevetni, méghozzá kettős céllal.

Az egyik fő cél Sztálingrád elfoglalása voltForrás: Bundesarchiv

Az eredeti elképzelés szerint a Dél Hadseregcsoportnak először keletre nyomulva meg kellett volna szállnia a donyeci iparterületet, majd északnak fordulva elfoglalnia Sztálingrádot, és kettévágnia a Volgát.

Az 1942-es nagy nyári offenzíva hadmozdulatait ábrázoló térképForrás: Wikimedia Commons

Ezután a hadseregcsoport déli irányba tovább folytatta volna előrenyomulását a Kaukázus térségébe, hogy elfoglalja a kulcsfontosságú grozniji és majkopi olajmezőket.

Hitler türelmetlensége végzetes hibát szült

Fedor von Bock vezértábornagy parancsnoksága alatt a Dél Hadseregcsoport június 28-án lendült támadásba, a Kurszk alatti kiindulási körletéből. A szovjetekkel szemben még mindig jelentős taktikai fölényben lévő német gépesített egységek gyors iramba nyomultak kelet felé.

Fedor von Bock vezértábornagy, 1942 júniusában a Dél Hadseregcsoportot vezényelteForrás: Bundesarchiv

A Vörös Hadsereg alakulatai képtelenek voltak felfogni a német támadást, és súlyos veszteségeket szenvedve, a német páncélos erők nyomása alatt gyors visszavonulásba kezdtek. Moszkvában riadóként hatott a hír, hogy a Dél Hadseregcsoport alakulatai július 6-án kijutottak a Donhoz, és elfoglalták a stratégiai jelentőségű várost, Voronyezst. A Donhoz történt győztes előrenyomulás után Hitler utasítására átszervezték a hadseregcsoportot, és két önálló, egymással szorosan együttműködő seregtestet állítottak fel belőle.

Ewald von Kleist vezérezredesForrás: Bundesarchiv/Hartmann, Fritz

A déli szektort elfoglaló A hadseregcsoport élére Ewald von Kleist vezérezredest, az északi seregtest, a B hadseregcsoport parancsnokának pedig báró Maximillian von Weichs vezérezredest nevezték ki. (A B hadseregcsoport alárendeltségébe került többek között a keleti frontra kiküldött, Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló 2. magyar hadsereg is.)

Maximillian von Weisch vezérezredes, a B hadsergcsoport parancsnokaForrás: Bundesarchiv

A Fall Blau (Kék terv) hadművelet az erők koncentrációjának fenntartása esetén nagy valószínűséggel sikerre vezetett volna, az 1941 nyárihoz hasonló rendkívül súlyos – ha nem végzetes – válságba taszítva a Szovjetuniót.

Német hegyivadászok a Kaukázusban, az 1942-es nagy nyári offenzíva idejénForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az addigi sikerek hatására azonban július 13-án Adolf Hitler ismét meggondolta magát,

méghozzá egy későbbi következményeit tekintve végzetesnek bizonyult elképzelése miatt. A Führer ugyanis úgy látta, hogy a Fall Blau hadászati célja a hadseregcsoportok közös akciója helyett külön-külön végrehajtott műveletekkel is elérhető.

Von Paulus vezérezredes, a 6. hadsereg parancsnoka  (a képen balról a második) Hitler főhadiszállásán. A Führer úgy látta, hogy a Fall Blau hadászati céljai két külön művelettel is elérhetőekForrás: Bundesarchiv

Ezért úgy döntött, hogy a B hadseregcsoport induljon meg Sztálingrád felé, míg az A seregtest nyomuljon tovább a Kaukázus irányába. A Führer új terve nem váltott ki osztatlan lelkesedést a tábornokok között.

Német páncélososzlop úton Sztálingrád felé, 1942 augusztusábanForrás: Bundesarchiv/Thiede

Az egymástól távolodó két hadseregcsoport merőben új utánpótlási problémákat vetett fel, és ami még ennél is aggasztóbb volt,

hogy egyre szélesebb rés keletkezett a két csoportosítás között,

mintegy felkínálva a szovjeteknek az egymástól távolodó hadseregcsoportok oldalba támadását.

A diktátor nem engedte ki a civileket sem a sztálingrádi pokolból

Az első sikerek eleinte látszólag Hitlert igazolták. A B hadseregcsoport a szemben álló szovjet erők viszonylagos gyengesége miatt gyors ütemben haladt Sztálingrád felé. (A nagy nyári offenzíva megindítása után Sztálin még egy ideig nem engedte meg a Moszkva védelmére felsorakoztatott erők átcsoportosítását, mivel továbbra is úgy vélte, hogy a főváros lesz a németek fő célpontja.)

Német gépesített alakulat a nagy nyári offenzíva harcaibanForrás: Bundesarchiv/Klintzsch

A B hadseregcsoport sikerein felbuzdulva Hitler elvonta a seregtesthez rendelt 4. páncélos hadsereget, jelentősen meggyengítve ezzel Von Weisch erőit. A Führer Hermann Hoth vezérezredes páncélos seregét Von Kleist alárendeltségébe helyezte. Kezdetben az A hadseregcsoport is szép sikereket ért el.

Július 23-án elfoglalta az Azovi-tenger kapujában fekvő Rosztovot,

és tovább nyomult előre, a Kaszpi-tenger irányába.

A Wiking Waffen-SS páncélos hadosztály katonái előrenyomulás közben az orosz sztyeppén, az 1942-es nyári harcok idejénForrás: Bundesarchiv/Altstadt

Hoth 4. páncélos hadseregével megerősítve a hadseregcsoport egységei elérték Groznijt, és 120 kilométerre sikerült megközelíteniük a bakui olajmezőket. A B hadseregcsoport kötelékébe tartozó, Friedrich Paulus vezérezredes parancsnoksága alatt álló 6. német hadsereg augusztus 23-án Sztálingrád felett elérte a Volgát.

Herman Hoth vezérezredes, a 4. páncéloshadsereg parancsnoka (a kép jobb szélén) Fedor von Bock tábornaggyal tanácskozikForrás: Origo

Sztálingrád ostromát a Luftwaffe légitámadása vezette be.

A német gépek augusztus 23-án több hullámban támadták a várost, sok ezer robbanó és gyújtóbombát szórva Sztálingrádra. Az épületek nagy része összedőlt és kiégett, a civil lakosságot pedig borzalmas veszteségek érték.

Harcok SztálingrádbanForrás: Origo

Sztálin - csak úgy, mint ahogy Hitler tette 1945 áprilisában Berlinben – nem engedte meg a civil lakosság evakuálását. A szovjet diktátor abból indult ki, hogy a civilek szenvedése még eltökéltebb harcra ösztönzi a várost védő katonákat.

Öldöklő kézitusa bontakozott ki a romok között

Sztálingrád elfoglalásából, illetve megvédéséből mindkét diktátor presztízskérdést csinált,

és stratégiai jelentőségét messze meghaladó áldozatokat hozattak hadseregeikkel a város birtoklásáért.

Szeptember 11-én az ostromló 6. hadsereg északon és délen is elvágta a védőket, akiket ettől kezdve már csak a Volgán át láthattak el utánpótlással.

Német Junkers Ju-87 „Stuka” zuhanóbombázó Sztálingrád felettForrás: Bundesarchiv

A térségbe összevont szovjet alakulatokból felállított, Vaszilij Csujkov tábornok parancsnoksága alá rendelt 62. hadseregnek egyetlen feladata volt: Sztálingrád bármi áron való megvédése. A szovjetek – elkerülendő az első hetek pusztító német tüzérségi csapásait - olyan szorosan rátapadtak a német vonalakra, amennyire csak lehetséges volt. A romhalmazzá lett városban a németek ezért sem a páncélosaikat, sem pedig a légierőt nem tudták hatékonyan alkalmazni.

Csujkov tábornok a 62. hadsereg parancsnokaként azt az utasítást kapta, hogy Sztálingrádot bármilyen áron tartsa megForrás: RIA/Novosty

.Az üszkös romok között késhegyig menő öldöklő közelharc bontakozott ki.

Egy-egy romba dőlt épület vagy stratégia pont, mint például a többször is gazdát cserélt híres Mamajev-kurgán területén gyakran hetekig eltartott a véres ember-ember elleni küzdelem. A harcok kegyetlenségét jól illusztrálja, hogy a túlpartról érkező szovjet utánpótlás katonáinak október végére átlagban csupán 24 órára csökkent a túlélési esélye.

Sztálin, Hitlerhez hasonlóan presztízskérdést csinált a nevét viselő város bármi áron való megvédésébőlForrás: RIA Novosti/Petrusov

A németek rettenetes erőfeszítések árán kijutottak a Volgához, és kettévágták a városban rekedt védőket, ám Sztálingrádot ennek ellenére sem sikerült bevenniük.

Sztálingrád végzetesen megroppantotta a német hadigépezetet

A B hadseregcsoport szinte az összes tartalékát a sztálingrádi fronton vetette be, így a szárnyak védelmét a gyengén felszerelt szövetséges csapategységekre, köztük a védhetetlenül hosszú arcvonalon elhelyezett 2. magyar hadseregre bízta.

Sztálingrád romjai között elkeseredett harcok folytakForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Miközben Sztálingrád romjai között a 6. hadsereg egységeit fokozatosan felőrlő utcai harc tombolt,

az oroszok hatalmas támadóerőket vontak össze

az A és a B hadseregcsoportok között nyáron keletkezett résben. November 19-én hajnalban, sűrű hóesésben vette kezdetét  az elsöprő erejű szovjet ellentámadás, az Uránusz-hadművelet, Zsukov irányítása alatt, amely alig két nap múlva harapófogóba zárta a Sztálingrádban harcoló német alakulatokat.

Georgij K. Zsukov marsallForrás: Wikimedia Commons

Az orosz átkaroló hadművelet súlyos veszélyt jelentett a Kaukázus előterében megrekedt A hadseregcsoportra, amelynek vissza kellett vonulnia, ha nem akart Paulus 6. hadseregének sorsára jutni.

Hitler tábornokai sürgetése ellenére sem engedélyezte a Sztálingrádba körülzárt csapatok kitörését.

„Nem hagyom el a Volgát” – ordította  magából kikelten az azonnali kitörést sürgető katonai tanácsadóinak.

Égő házak SztálingrádbanForrás: AFP/RIA Novosti

Hermann Göring, a Luftwaffe nagyhangú főparancsnoka arról biztosította Hitlert, hogy „az ő légiereje” képes lesz a levegőből ellátni Paulus bekerített hadseregét utánpótlással.

Manstein felmentési kísérlete kudarcba fulladtForrás: Bundesarchiv

A hetvenkedő birodalmi marsall természetesen nem tudta betartani könnyelműen tett ígéretét, és amikor Erich von Manstein tábornok december 12-én elindított felmentési kísérlete is kudarcba fulladt, a 6. hadsereg sorsa végleg megpecsételődött.

Foglyul ejtett német katona SztálingrádbanForrás: Origo

Hitler rosszul megtervezett 1942-es nagy nyári offenzívája a bíztató kezdeteket követően, a Wehrmacht addig elszenvedett legnagyobb vereségével végződött.

Sztálingrádot megvédte a Vörös HadseregForrás: AFP/RIA Novosti

Sztálingrád után a Wehrmacht elvesztette a hadászati kezdeményezést a keleti fronton, a Harmadik Birodalom végzetesen megroppant.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK