Éheznek és fogynak a kardszárnyú delfinek Amerika partjainál

2017.06.29. 16:55

A táplálékhiány miatt szaporodási problémáik vannak a Washington állam egyik tengerszorosában rendszeresen megforduló kardszárnyú delfineknek - derítették ki amerikai tengerbiológusok

A táplálkozási stressz gyakori vetélésekhez vezet

A kutatók a tengervízben talált bálnaürülékekben lévő hormonokat elemezték és megállapították, hogy hét év alatt a vemhes orkák kétharmada elvetélt. A szakemberek mindezt a táplálkozási stresszel hozták kapcsolatba, mivel a térségben igen kevés a királylazac (Oncorhynchus tshawytscha), az itt honos kardszárnyú delfinek kedvenc tápláléka.

A kardszárnyú delfinek kisebb-nagyobb összetartó csoportokban élő szuperragadozókForrás: AFP/Valery Hache

Sam Wasser, a Washington Állami Egyetem professzora, a PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője elmondta, a kardszárnyú delfinek megfogannak,

de  mivel nem jutnak elég élelemhez, vemhességüket képtelenek megtartani.

A kutatók a térségben megforduló 79 orkát 2008 és 2014 között tanulmányozták 350 székletminta alapján.

A királylazac a Puget-tengerszorosban élő orkák legfőbb táplálékaForrás: Wikimedia Commons

Közülük 35 volt vemhes, azonban csak 11 borjút észleltek a nőstényekkel együtt megszületésük után. 24 nőstény esetében nem találtak borjút a folyamatosan megfigyelt populációban, ami azt jelzi, hogy vagy elvesztették őket, vagy születése után elpusztult az utód - magyarázta a kutató.

Összefüggés mutatható ki az orkák vándorlási és zsákmányolási szokásai között

A vizsgált nőstények jóval inkább mutatták a táplálkozási stressz jegyeit, mint az utódot sikeresen világra hozók. Az Egyesült Államok nyugati, csendes-óceáni partjainál élő orkák regisztrált száma 79, jóval kevesebb, mint az évtizedekkel ezelőtt számlált 140 egyed.

A tengeri emlőst 2005-ben védelemre szorulónak nyilvánították.

A Seattle-nél elterülő Puget-tengerszorosban élő orkák főként királylazacot zsákmányolnak.

Az orkák 2005 óta alatt állnak védelem alatt a térségbenForrás: AFP/Marcel Mochet

A megfigyelések szerint a kardszárnyú delfinek (Orcinus orca) táplálkozási szokásai alapvető összefüggést mutatnak a vándorlási szokásaikkal. Életmódjukat tekintve a kardszárnyú delfineket két nagyobb csoportra oszthatjuk, az egy-egy meghatározott területen élőkre, illetve a folyamatosan vándorló orkákra.

A rezidens orkák népesebb családokban élnekForrás: AFP/Far East Russia Orca Project/E.Lazareva

A rezidens, azaz a jól körülhatárolható területen élő kardszárnyú delfinek, és a folyamatosan vándorló, úgynevezett nomád csoportok zsákmányolási, és szociális szokásaiban jelentős különbségek tapasztalhatók.

A területtartó orkák viszonylag nagy, 10-30 példányból álló csoportokban élnek.

A nomádok velük szemben kicsi, általában 2-6 cetből verbuválódó csoportokat alkotnak.

A túlhalászás állhat a rezidens orkákat sútó táplálkozási stressz hátterében

A rezidens kardszárnyú delfincsaládok tagjai között erősebbek a szociális kötelékek is, a családtagok gyakran és folyamatosan kommunikálnak egymással. A nomád csoportban élő orkáknál a jóval ritkább a csoporttagok közötti kommunikáció. A zsákmányolási szokásokban ugyancsak jelentős különbség tapasztalható a területtartó és a vándorló életmódot folytató kardszárnyú delfinek között.

A területtartó kardszárnyú delfinek között gyakori a kommunikáció, és főleg rajhalakat zsákmányolnakForrás: Big Blue

Az előbbiek szinte kivétel nélkül kisebb rajhalakat, elsősorban hering, tőkehal és lazacféléket zsákmányolnak. A nomád orkák sokkal „vérszomjasabbak", mivel elsősorban nagytestű és melegvérű tengeri emlősöket, köztük más ragadozó fogasceteket, illetve planktonszűrögető bálnákat, azaz sziláscetekt, továbbá úszólábúakat, fókaféléket zsákmányolnak.

A kardszárnyú delfin a világtenger abszolút csúcsragadozójának számít,

amely bármilyen más, esetenként nála jóval nagyobb tengeri élőlényt is képes elejteni.

A nomádok gyakran vadásznak fókákraForrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

A megfigyelések azt igazolják, hogy a nomád orkák rendszeresen rátámadnak a szürke bálnákra (Eschrichtius robustus), de a leghatalmasabb fogascet, az óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) elejtése sem okoz gondot számukra, sőt alkalmanként levadásszák a másik retteget tengeri csúcsragadozót, a nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias) is.

Ámbráscet borjával. Az orkák még ezt a hatalmas ragadozót is képesek elejteniWikipedia

A nomád kardszárnyúak hihetetlen nagy távolságokat járnak be a világóceánon,

a rezidensek viszont meghatározott tengeri területekhez ragaszkodnak. A táplálkozási stressz ezért elsősorban a rezidens orkáknál jelentkezhet, főleg azoknál a csoportoknál, amelyek halászatilag frekventált, ám már túlhalászott területeken élnek.

KAPCSOLÓDÓ CIKK