Világraszóló győzelem zárta le a honfoglalást

2017.07.04. 21:26

A történetírás sokáig nem a jelentőségéhez mérten kezelte az ezerszáztíz éve, 907. július 4-én a magyar törzsszövetség, valamint az egyesített keleti frank és bajor hadak között Pozsony mellett lezajlott csatát. Ez az ütközet, amelyet a Kárpát-medencében letelepedett magyarság első nagy honvédő háborújának is tekinthetünk, megszilárdította és véglegessé tette Árpád nagyfejedelem művét, a honfoglalást. A túlerővel szemben aratott fényes győzelem után több mint egy évszázadig, nem mertek idegen hadak a Kárpát-medence földjére lépni. Európa ekkor tanulta meg igazán félni a magyarok nyilait.

Megsemmisül a Morva Birodalom, Árpád kezére kerül a Dunántúl

A történetírás hagyományosan 896-ra teszi a honfoglalást, ám ez csupán egy szimbolikus dátum, hiszen a honfoglaló magyarok megtelepedése a Kárpát-medencében fokozatos, több évig eltartó folyamat volt.

A honfoglalás Munkácsy Mihály festményén. A honfoglalást követő évtizedeket a kalandozások korának is hívjákForrás: x-default/

A Kárpát-medence területének birtokbavétele szakaszosan zajlott le,

utoljára a Dunántúl került a magyar törzsszövetség kezére, a 900. évi hadjárat során.

A magyar hadak egészen Linzig nyomultak, ám itt a bajor fejedelemnek sikerült megállítania a honfoglalók előretörését, így a magyar fennhatóság, pontosabban a szállásterületek határa a Fischa és a Morva folyók közé került.

Honfoglaláskori ruhába öltözött hagyományőrzők a bugaci KurultájonForrás: MTI/Mohai Balázs

Árpád nagyfejedelem és vezérei 895 után megsemmisítették Szvatopluk Morva Fejedelemségét,

és betörtek a Keleti Frank Királyság területére is. 899-ben meghalt Arnulf, a magyarokkal addig szövetségben álló keleti frank király.

Árpád fejedelem és vezérei a Feszty-körképenForrás: Origo

Őt fia, Gyermek Lajos követte a trónon, aki helyett Hatto mainzi érsek gyakorolta ténylegesen a hatalmat. A magyarok másik nyugati szomszédja Luitpold őrgróf Bajor Fejedelemsége volt.

A magyarok kiirtására szövetkeztek, pápai áldással

Gyermek Lajos 904 nyarán tárgyalni hívta Fischa menti táborába a magyarok egyik legbefolyásosabb vezérét, Kurszán fejedelmet.

A szövetség megújítására meghirdetett tanácskozás azonban csapda volt;

a tárgyalásokra érkező Kurszánt és kíséretét ugyanis a király parancsára orvul meggyilkolták.

Honfoglaláskori fejedelmi zászlóForrás: Magyar Állami Jelképek

Luitpold és Gyermek Lajos a „pogány magyarok kiirtására", illetve a Dunántúlról, valamint a Kárpát-medencéből való kiűzésére szövetséget kötöttek egymással.

A magyarellenes szövetség komoly támogatást kapott a pápától, és a német püspököktől is,

akik a tervezett hadjáratra egyfajta, a pogányok ellen vívandó keresztes háborúként tekintettek.

Árpád nagyfejedelem (Feszty Árpád portréja)Forrás: Wikimedia Commons

A meglehetősen hiányos korabeli források, a Sváb, valamint a Salzburgi évkönyvek szerint a több tízezer harcosból álló bajor haderő (egyes források százezresre teszik a magyarok ellen felvonuló sereget) 907. június 17-én kerekedett fel az Ennsburg (Enns) alatti táborból.

Névlegesen a hadba szállt sereg a keleti frank király, Gyermek Lajos parancsnoksága alatt állt.

 

Honfoglalás korabeli magyar lovasok (László Gyula professzor rekonstrukciója)Forrás: Hungarian Ambiance

A pozsonyi csatáról a legrészletesebb leírás a fél évezreddel később élt humanista, Johannes Aventinus (1477 – 1534), a bajor választófejedelemség hivatalos történetírójának korabeli forrásokat felhasználó krónikájából, az 1522-ben kiadott Bayrischer Chronicon-ból ismert.

Folyamatosan zaklatták a vonuló hadakat

Aventinus szerint a bajor sereg két nagyobb hadoszlopra tagolódva vonult a Duna jobb, illetve bal partján.

Johannes Aventinus 16. századi bajor történetíróForrás: Wikimedia Commons

A bal parti sereget a fővezér, Luitpold őrgróf, a jobb parton előrenyomuló csapatokat pedig Theotmár salzburgi érsek vezette.

A sereg utánpótlását Sieghardt gróf dunai flottája biztosította. Érdemes megjegyezni, hogy az érsek még a felvonulás közben, a július 4-én elkezdődött nagy ütközet előtt életét vesztette a szintén hadba szállt Utto freisingi, és Zakariás brixeni püspökkel együtt.

A 907 július 4-én elkezdődött pozsonyi csata Peter Johann Nepomuk Geier grafikájánForrás: Origo

Ennek az lehetett az oka, hogy a seregek felvonulása a német hadvezérek várakozása ellenére, korántsem zajlott nyugalomban. A magyar előőrsök ugyanis folyamatos rajtaütésekkel zaklatták az előrenyomuló sereget abból a célból,

hogy megzavarják és lelassítsák felfejlődésüket.

Nagy valószínűséggel az egyik ilyen rajtaütés alkalmával vesztette életét a salzburgi érsek is. A korabeli úgynevezett halottas könyvekben rajtuk kívül több más előkelőség neve is szerepel, ugyancsak azt bizonyítva, hogy már a bajor-frank sereg felvonulása közben komoly veszteségeket okozó csatározások alakultak ki.

A magyarok a keleti könnyűlovas harcmodoruknak és a visszacsapó íjaknak köszönhetően taktikai fölényben álltak a számszerűleg erősebb ellenséggel szemben ( Honfoglaláskori hagyományőrzők a bugaci Kurultájon)Fotó: Bielik István - Origo

A magyarok számára fontos volt a német hadak lelassítása,

hogy időt nyerjenek a dunántúli törzsszállásokról elindult csapatok beérkezéséhez.

A magyar taktika alapvetően arra irányult, hogy megakadályozza a két részre osztott bajor-frank haderő egyesülését, a döntő ütközet előtt.

Véres rendett vágott a magyar könnyűlovasság a németek között

A Dunántúlon letelepedett törzsek a becslések szerint összesen 40 ezer magyar harcost küldtek a Duna Pozsonnyal szembe fekvő partján gyülekező seregbe. Az előreküldött portyázók zaklatásaitól megfáradt és szétzilálódott bajor hadoszlop július 4-én fejlődött fel Pozsony alatt. A magyar lovasság az ősrégi sztyeppei harcmodort alkalmazva látszólag felvette a harcot a német sereggel, majd színleg megfutamodott.

A keleti, sztyeppi harcmodor része volt a magyarok által alkalmazott  színlelt megfutamodás, majd hirtelen megfordulva az üldözőkre zúdított nyílzáporForrás: Hungarian Ambiance

A cselvetés tökéletesen sikerült:

a „menekülő" magyar előhadat diadalmasan üldöző németeket sikerült becsalni egy két oldalról dombokkal határolt viszonylag keskeny medencébe. Miután a német sereg beszorult a szűkös területre, a magaslaton megbúvó magyar íjászok kiléptek a fák mögül, és fergeteges nyílzáport zúdítottak a csapdába esett németekre. Az alaposan megtizedelt és a halálos csapdából kifelé hátráló bajorokra az időközben a katlan bejáratánál felsorakozott magyar könnyűlovasság támadt rá.

A pozsonyi csata  egy 19. századi metszetenForrás: Wikimedia Commons

A nyugatiak számára ekkor még ismeretlen keleti lovas taktikát alkalmazó magyar könnyűlovasság véres rendet vágott az egyik csapdából a másikba esett németek soraiban.

Nem véletlenül fohászkodtak a nyugat-európai templomokban úgy, hogy "a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket"Forrás: YouTube

A könnyű fegyverzetű, szélsebes apró lovaikon vágtató, félelmetesen rikoltozó magyar harcosok

borotvaéles szablyáikat villogtatva, halálos fergetegként zúdultak a pánikba esett németek nyakába.

A július 4-én lezajlott ütközetben a német sereg szinte teljesen megsemmisült. A Dunán utánpótlást szállító hajókat pedig a magyar íjászok gyújtónyilai borították lángba.

Lépre ment Luitpold őrgróf is, ami az életébe került

A fényes győzelem azonban még nem jelentette a csata végét, hiszen a Duna északi partjára eközben beérkezett Luitpold őrgróf érintetlen serege. Theotmár hadainak súlyos veresége azonban keresztülhúzta Luitpold eredeti számításait, hiszen a jobb parti hadak megsemmisülése miatt senki sem állhatta útját a magyarok átkelésének.

Luitpold őrgróf  halála a pozsonyi ütközetbenForrás: Ancient History

Az őrgróf ugyancsak felült a magyar cselvetésnek,

mert június 5-én a csata második napján Luitpold seregét sikerült becsalni a Dévényi-szorosba, ahol ugyanaz a sors várt rájuk, mint Theotmár hadaira az előző napon. Az öldöklő küzdelemben elesett maga a fővezér, Luitpold őrgróf is.

Az aquileai bazilikában látható 11. századi falfestmény egy visszacsapó íjjal nyilazó magyar harcosrólForrás: Wikimedia Commons

Luitpold seregének maradványát a magyar lovasok egészen Ennsburgig üldözték,

sokat levágva a menekülő német harcosok közül. A hadak főparancsnoka, az Ennsburg falai között várakozó Gyermek Lajos csak ekkor szembesült a bajor-frank hadak megsemmisítő vereségével.

Európai nagyhatalommá válik a Magyar Nagyfejedelemség

Ha mindez még nem lett volna elég, az Ennsburg alá érkező magyarok ismét bevetették jól bevált cselüket, és megfutamodást színlelve elrobogtak a várkastély alól. Az őrség könnyelműen kinyitotta a kapukat, a várbeli katonaság pedig  - vesztére -, a „menekülő" magyarok után vetette magát.

Hagyományőrző íjászok egyszerre lövik ki nyílvesszőiket az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2016. június 25-én. A rendezvényen több mint ezerkétszáz, a Kárpát-medence minden szegletéből érkezett hagyományőrző emlékezett a 907-es pozsonyi csatáraForrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Amint felfejlődtek az üldözők,

a magyar lovasság hirtelen megfordult, és nyílzáporral árasztotta el a diadalmasan utánuk vágtató németeket,

majd fergeteges lovasrohammal legázolta az életben maradottakat. Látva a rettenetes katasztrófát, a király is menekülőre fogta a dolgot; Gyermek Lajosnak csak nagy üggyel-bajjal sikerült Passauba mentenie az irháját.

A pozsonyi ütközetben a túlerőben lévő német haderő megsemmisítő vereséget szenvedettForrás: PCS Film

A világraszóló pozsonyi győzelem végleg megerősítette a Magyar Nagyfejedelemség hatalmi helyzetét.

A pozsonyi ütközettel nem csak hogy a Dunántúl visszafoglalására tett német kísérlet fulladt csúfos kudarcba, hanem még a magyarok szereztek további német területeket, egészen az Enns folyóig.

A pozsonyi csata tette a Magyar Nagyfejedelemséget európai hatalommá, lezárva honfoglalást (a kép illusztráció)Forrás: Twitter

Mind a mai napig nem tisztázott, hogy a nagyfejedelem, Árpád, a pozsonyi ütközet idején hunyt-e el, vagy pedig már napokkal korábban. Akár így történt, akár úgy, a pozsonyi ütközet zárta le életművét, a magyar honfoglalást.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK