Döbbenetes, hogy az emberiség milyen elképesztő módon szennyezi és teszi tönkre a környezetét. A közelmúltban összesen 38 millió darab műanyag hulladékot találtak a civilizációtól távoli, csendes-óceáni Henderson-szigeten.
Szemétben fuldokló dél-tengeri paradicsom
Mindez azért számít rendkívüli és aggasztó felfedezésnek, mert a lakatlan Henderson-sziget a Föld egyik utolsó, szinte még érintetlen helye,
és ennek ellenére a sziget területének 99,8%-a bizonyult szennyezettnek.
Ez az egyik legnagyobb sűrűségű regisztrált antropogén hulladék a világon, ami a sziget emberlakta településektől való nagy távolsága miatt ugyancsak aggasztó jelenség.
Összesen 17,6 tonna szemetet szedtek össze a palsztikhulladékba fulladó trópusi paradicsom partvidékén az Univerity of Tasmania és a UK's Royal Society for the Protection of Birds kutatói. Az aggasztó eredményről készített tanulmányt a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben publikálta Jennifer Lavers és Alexander Bond.
A szigetet elborító hulladék többsége - megközelítőleg 60%-a - nem volt látható a felszínen,
mivel 4500 darab/m2 sűrűségben 10 cm mélyen volt betemetődve a talajba.
Korallrákok, amelyek műanyag baba fejében laknak
Jennifer Lavers-t, a Tasmaniai Egyetem kutatóját megdöbbentette ez az elképesztő mennyiség, erre legrosszabb álmában sem számított. Azt nyilatkozta, hogy elutazott a civilizációtól legtávolabbi szigetek némelyikére, és attól függetlenül, hogy az óceán melyik területén voltak ezek, ugyanazt az elkeserítő helyzetet tapasztalta: a tengerpartokat elborítja a műanyagszemét.
Úgy vélte, hogy a Henderson-atoll távolsága némi védettséget nyújt a sziget számára, de sajnos tévedett.
Lavers-t elképesztette a látvány, ezért részletesen dokumentálta az esetet. Rákok százait találta, amelyek szemétben élnek, üvegkupakok, kozmetikai üvegek közt, de volt olyan is, amelyik egy játék baba fejében lakott. A műanyag veszélyes és mérgező a tengeri élőlényekre.
Tragikus látvány, hogy e pompás rákok a fehér korallhomok helyett szemétrakásban kénytelenek élni. Idén februárban jelentették be e sokkoló műanyag szennyeződést: a Föld egyik legmagányosabb, legtávolibb, legelzártabb atollja is ipari kemikáliával van tele.
Plasztiktemető a civilizációtól távoli lakatlan atoll
A Henderson-sziget a Pitcairn szigetcsoport 4 tagjának egyike, amely fel lett véve az UNESCO világörökségi listájára.
A Pitcairn-szigetek Polinézia keleti végén fekszenek a Csendes-óceánon, Új-Zéland és Panama közt félúton A szigetet eddig a világtenger még néhány ökológiailag érintetlen atolljainak egyikeként tartották számon.
A sziget figyelemreméltó biodiverzitást mutat, 3700 hektáron 10 endemikus növény és 4 szárazföldi madárfaj él itt. Az izoláltsága megóvta a legtöbb emberi tevékenységtől.
Lavers felfedezése újabb bizonyíték arra, hogy semmi sincs biztonságban a műanyag hulladéktól,
a Föld minden sarka érintve van a 21. század plasztikpestisétől.
Találtak itt Németországból származó palackokat, tárolóedényeket Kanadából, halászládát Új-Zélandról.
Szemétlerakó a Mariana-árok mélyén
A műanyag hulladékok egyre súlyosabb fenyegetést jelentenek a biodiverzitásra. Az alapos kutatási eredmények feltárták, hogy naponta még mindig mintegy millió tonnányi műanyagszemét végzi az óceánban. Ami szinte hihetetlen, hogy a világóceán legmélyebb pontján,
a több mint 11 ezer méter mély Mariana-árokban is tömérdek szemetet találtak a mélytengeri kutatóeszközök.
Lavers véleménye, hogy az egyéneknek és a kormányoknak egyaránt szerepet kell játszaniuk a műanyag szemétáradat feltartóztatásában, a hatékony megoldás nem tűr halasztást.
„Számomra a tengeri szennyezés az új klímaváltozás, de szeretném, ha nem követnénk el ugyanazokat a hibákat. Vitatkozunk a klímaváltozásról, vajon van-e és mi változik, 40 éve... Ne várjunk több tudományra, ne vitassuk. A műanyag szennyeződés az óceánokban borzasztóan óriási, és most kell tenni valamit”- nyilatkozta a kutató.
Egyelőre megállíthatatlanul terjed a műanyagpestis
A műanyagok az 1930-as évektől kezdtek elterjedni, tömegesen az 1960-as évektől gyártják. A műanyagipar globális elemzése szerint a tömeggyártás 1950-ben indult be, ekkor 2 millió tonnát produkáltak egy évben, ám ez a szám az idei évre 8,3 milliárd tonnára hízott fel és a tervek szerint 2050-re ez a mennyiség már eléri a 34 milliárd tonnát.
Az elmúlt 60 évben gyártott irdatlan mennyiségű műanyag többsége a hulladéklerakókba, vagy az óceánba került, de komolyan szennyezi a kontinenseket is. A kutatás szerint
a műanyag mennyiségében felülmúlja a legtöbb más ember alkotta anyagot,
állandó fertőzéssel fenyegetve a természetes környezetet.
Szomorú, hogy a gyártás a következő évtizedekben várhatóan gyorsul, a klímaváltozáshoz hasonló krízist okozva. A projekt vezetője Roland Geyer, az University of California and Santa Barbara munkatársa szerint egyre inkább elárasztjuk műanyaggal az ökoszisztémát, és egyik napon azzal fogunk szembesülni, hogy már túl késő lesz a súlyos következmények elhárításához.
Egy másik tanulmány szerint az arktikus tengerpart - ami szintén távoli, elhagyatott része a bolygónak - ugyancsak hulladék borította területnek számít napjainkban, de a plasztik csomagolóanyagok és palackok elborítják például Nagy-Britannia legszebb tengerpartjait is.
A műanyag már megjelent a tányérjainkban
A szakértők figyelmeztetnek, hogy néhány műanyag már megtalálta útját az ember tányérjára is a táplálékláncban. Geyer komolyan aggódik a műanyagszennyezés szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatása miatt.
Jelenleg sokkal nagyobb figyelmet kap a tengerszennyezés, ami valóban komoly probléma, ám ennél sokkal többről van szó: kevéssé ismert, hogyan hat a műanyagpestis a szárazföldi ökoszisztémákra, ugyanúgy-e, mint a tengerre, vagy esetleg itt még rosszabb a helyzet. E tanulmány szerint a műanyaggyártás növekedésében vezető szerepet játszik a csomagolóipar, valamint az egyszer használatos palackokra, edényekre mutatkozó hatalmas kereslet.
Geyer kiszámolta, hogy ha a 8,3 milliárd tonna műanyagot kiterítenénk bokamagasságban, úgy ezzel be tudnánk fedni egy Argentína méretű területet. Argentína egyébként a földkerekség nyolcadik legnagyobb országa, területét tekintve. A tanulmány szerint 2015-ben 7 millió tonna műanyagot gyártottak, amelynek 9%-a lett újrahasznosítva, 12%-a elégetve, és 79%-a a hulladéklerakókba került, illetve a környezetben halmozódott fel.
Geyer és kollégái egy alapítványt szeretnének létrehozni a fenntartható nyersanyagokért. A kutató rámutatott, hogy nagy szükség van hasonló mérésekre, és nem elég egyszerűen csak feljegyezni a dolgokat, mert így nem boldogulnak a probléma megoldásával. Most, hogy rendelkezésere állnak ezek a számok, informáltabbak és tényalapúak lesznek a viták.
Robban az ivóvízpalack-biznisz
A természetben - az emberi civilizációval szemben - nincsen hulladék, mert minden bekerül az élővilág újrahasznosító folyamatába.
A műanyagszennyezés egyik fő forrását alkotó üdítős palackok 100%-ban előállíthatók lennének újrahasznosított műanyagból. Nem véletlen, hogy a természetvédők igyekeznek egyre komolyabb nyomást gyakorolni az üdítőgyártókra, hogy kizárólag újrahasznosított palackokat használjanak.
A világszerte eladott PET-palackok többsége ivóvizes palack, amelyek gyártására folyamatosan nő az igény Kínában, Indonéziába, valamint Indiában, aminek részben az az oka, hogy ezekben a nagy lélekszámú országokban a talajvízszennyezés miatt rossz a fogyasztható, illetve a csapvíz minősége.
A legfontosabb változás a fejekben dőlhet el
A hulladékgazdálkodás három fő alapelve: reduce-reuse-recycle, azaz csökkenteni-újrahasználni-újrahasznosítani.
A cél, hogy ne keletkezzen hulladék.
Ha mégis keletkezik, akkor használjuk fel újra, ha ez sem megy, akkor pedig hasznosítsuk újra. A műanyagok csak nagyon lassan, egyes típusaik 500, sőt 1000 év alatt bomlanak le.
A műanyagtartalmú hulladékok elégetése sem jó megoldás, mivel a szemétégetés során az egészségre rendkívül mérgező, veszélyes rákkeltő (karcinogén) anyagok keletkeznek az illékony szerves vegyületek (VOC: volatile organic compound), policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), poliklórozott bifenil származékok (PCB), dioxinok, furánok, ftalátok, ketonok, aldehidek, szerves savak, alkének és egyéb szerves vegyületek mellett.
Ezért már hazánkban is tilos a műanyagégetés,
amelynek tilalmát a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet deklarálta, a törvény pedig büntethetővé tette a környezetkárosítást. A jogszabályi korlátoknál is sokkal fontosabb lenne, hogy minél szélesebb körben váljon természetessé a környezetkímélő és fenntarthatósági szemlélet, amíg nem lesz késő, és nem fulladunk a saját magunk termelte hulladéktengerbe.