A hagymatermesztéséről messze földön híres város nem csak az ízletes fűszernövényéről vált ismertté. Sokan tudni vélik, hogy az oly gyakran használt szólásmondásunk, miszerint valaki olyan messze van valamitől, mint Makó Jeruzsálemtől, egyszerű földrajzi hasonlat, a délalföldi település és a Szentföld fővárosa közötti irdatlan távolságot illusztrálva. Néhány lokálpatrióta pedig büszkén azt hiszi, hogy talán még a világhírű Nobel-díjas író, Ernest Hemingway „Az öreg halász és a tenger" című bestseller regényben szereplő veszedelmes makócápa is a hagymák fővárosának nevét viseli.
Sajnos, e népszerű vélekedéseknek nincs sok közük a valósághoz, bár hogy kit, vagy mit takar a szólásmondás szerinti Makó, illetve az óceán gepárdjának is hívott villámsebes tengeri ragadozó neve, még e téves feltételezésnél is sokkal érdekesebb.
III. Béla szentföldi keresztes hadjáratról ábrándozott
Makó és Jeruzsálem kapcsolatának megértéséhez vissza kell térnünk a középkorba, egészen a 12. század végi Magyarország királyi udvarába. Az 1172-ben magyar királlyá koronázott tehetséges uralkodó, III. Béla, dicső elődjét, a lovagkirályként tisztelt Szent Lászlót tekintette példaképének.
Az 1099-ben alapított Jeruzsálemi Királyság III. Béla uralkodása alatt válságos helyzetbe került,
Szaláh ad-Din egyiptomi szultán, az Ajúbida-dinasztia megalapítója, 1187. október 2-án bevette a Szent Várost.
Jeruzsálem elestének híre mélyen lesújtotta a pápát és az európai fejedelmeket; a harmadik keresztes hadjáratot a város visszafoglalására szervezték.
III. Béla régi vágya volt, hogy a Szentföldre vezethesse hadait,
ám az uralkodó 1196-ban bekövetkezett halála meghiúsította ezt a tervét.
A király komoly vagyont hagyott másodszülött fiára, András hercegre, azzal a meghagyással, hogy abból szervezzen hadjáratot a Szentföld védelmére.
Makó lovag alaposan berúgott Dalmáciában
A II. Andrásként magyar királlyá koronázott herceg azonban nem siette el apja végakaratának teljesítését, hadai élén csak 1217-ben lépett a Szentföldre. A legenda szerint a király kíséretéhez tartozó Makó lovag valósággal égett a vágytól, hogy minél előbb eljusson a bibliai tájakra.
A Szentföldre vezető hosszú úton a sereg a dalmáciai Spalato (ma Split, Horvátország) városánál táborozott le pihenőt tartani.
Makó lovag ennek örömére rendesen felöntött a garatra, és mély, részeg álomba merült.
Valószínű a Szent Városról álmodhatott, mert amikor felébresztették kótyagos bódulatából, az volt az első kérdése, hogy Jeruzsálemben vannak-e már.
Ekkor született a máig élő mondás, hogy messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Hadakozás helyett inkább lakomákat rendezett és ereklyéket vásárolt a király
Talán érdemes megjegyezni, hogy II. András számára a keresztes hadjárat sokkal inkább egyfajta turistautat, mintsem valódi hadjáratot jelentett.
Felkereste a nevezetességeket, nagy lakomákat és mulatságokat rendezett, ereklyéket vásárolt, és bőkezűen szórta a pénzt. Amikor kimerültek a pénzes ládikók,
még Gizella királyné koronáját is áruba bocsátotta,
majd három nem túl jelentős ütközet, sokkal inkább csetepaté, mintsem valódi csata után seregével felkerekedett, és III. Honóriusz pápa felháborodására, hazatért a Szentföldről.
II. András hadjáratának talán legtovább élő emléke, a „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" szólásmondásunk.
A magyar király hadjáratának idejében a délalföldi települést egyébként még nem Makónak, hanem Felvölnek hívták.
A cápa, ami sohasem látott makói vöröshagymát
„Mikor az öreg halász meglátta messziről, tisztában volt vele, hogy ez a cápa nem fél semmitől a világon, és pontosan azt fogja tenni, amihez kedve van" – így ír Hemingway „Az öreg halász és a tenger" című világhírű kisregényében a Santiago csónakja felé sebesen sikló makócápáról.
A makó megint csak egy olyan név, pontosabban fajnév, ami a vöröshagyma szüreteiről ismert magyar várost juttatja elsőként eszünkbe.
Ezt a partoktól távoli, nyíltóceáni térségekben élő, kobaltkék hátú és fehér hasú pompás ragadozót méltán nevezik a tengerek gepárdjának, hiszen 70 -90 km/órás sebességgel képes suhanni a vízfelszín alatt, miközben kedvenc prédáját, az ugyancsak sebes kardhalat, vagy a tonhalakat üldözi.
Ilyenkor jól látszanak a makó félig nyitott szájából kitüremkedő, borotvaéles. árszerű, és hegyes fogak. Valószínűleg ez a félelmetes látvány ihlette meg egykor Polinézia, a déltengeri paradicsom halászait is, akik a semmitől és senkitől sem félő ragadozót
nemes egyszerűséggel csak emberevőként emlegették.
Egy magyar ember arra gondolhatna, hogy a sors valamiféle furcsa fintoraként a Szeged közeli város nevét biggyesztették rá erre a ragadozóra, ám a derék polinézek nagy valószínűséggel sohasem hallottak a hagymák magyar fővárosáról.
A polinéz nyelvben ugyanis a mako-mako szó emberevőt jelent,tehát innen származik Hemingway cápájának az egyszerű fajneve is.