Keresik a Kazahsztánban meghalt magyarok sírját

2017.09.29. 21:27

Erővel soha nem sikerült elfoglalnia az orosz haderőnek a przemysl-i erődrendszert az első világháborúban, amelyet 70-80 ezer magyar katona védett. Annak ellenére nem sikerült betörnie az ellenségnek, hogy az erőd 1914-ben már elavultnak számított. Végül úgy tudták elfoglalni az oroszok a várat, hogy bekerítették és kiéheztették a védőket. Fél évig, a legnagyobb hidegben tartották az erődrendszert magyarok, végül gyengén és betegen megpróbáltak kitörni. A kitörést végrehajtó alakulatok iszonyú veszteséget szenvedtek. Tízből hét katona vagy meghalt, vagy megsebesült. A többiek hadifogságba kerültek – még a mai Üzbegisztán és Kazahsztán területére is elhurcolták őket. Legtöbbjük ott is halt meg. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum most Kazahsztánban szeretné megtalálni az ott meghalt magyar katonák sírját.

Przemysl – az erődrendszer

Európa öt legnagyobb erődrendszerének egyike a przemysli 1914-ben, amikor az első világháború elkezdődött, de az biztos, hogy a Monarchia legnagyobb erődrendszere volt – mondta Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. A San folyó átkelőit védő és a Magyarország felé vezető stratégiai irány lezárására épült – vagyis kelet felől, az oroszok támadásától védett.

Az erőd 1915-benForrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit

Az 1860-as, 70-es években kezdték építeni. A belső védelmi gyűrű 6-8 kilométerre húzódott a városközponttól. A külső védelmi vonal kerülete ötven kilométer. Az építésénél az volt a cél, hogy az ellenség ne érje el a tüzével a vármagot. A tüzérség viszont ezekben az években hihetetlen gyorsasággal fejlődik, így azt erőd építését tovább kellett gondolni, ugyanis az még szinte fel sem épült már elavulttá vált. Modernizálták tehát – az akkori kornak megfelelően.

Az I/2 számú erődForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

13 erődre páncélkupolát építettek, és 25 betonerődöt is építettek. a belső övben 19 gyengébb erőd és földsánc várta az elkerülhetetlen ostromot – 1914-ben, amikor elkezdődött az I. világháború. Mivel az erődrendszer így is elavult, félő volt, hogy nem bírja el azt a tüzérségi terhelést, amellyel az oroszok támadnak.

Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokaFotó: Talán Csaba

„Ahol vérezni kellett, magyar katona állott az első sorban”

A Monarchia támadást indít a keleti arcvonalban– itt az erdőnek jelentős szerepe nincs mindaddig, amíg meg nem fordul a hadiszerencse. A túlerőben lévő cári csapatok 1914 szeptemberében visszavonulásra kényszerítik a osztrák-magyar haderőt. A visszaözönlő csapatokkal együtt ekkor kerül a przemysli erődben a ott állomásozó, többnyire gyengébben felszerelt alakulatok mellé a szegedi 23. honvéd gyaloghadosztály fogarasi Tamásy Árpád altábornagy vezetésével, aki egyben helyettes várparancsnok is lett.

Az egyik felrobbantott páncélkupolaForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A visszavonuló osztrák-magyar erők szeptember 16-án hagyják magára Przemyslt, amelyet a 3. orosz hadsereg ostromgyűrűbe zárt. A vár parancsonka, Herman Kusmanek azt a parancsot kapta, hogy a végsőkig tartsa az erődrendszert, és lehetőleg minél több ellenséges erőt kössön le. Az első ostrom idején összesen 131 ezer katona volt az erődben, kétharmaduk magyar honvéd.

A szövetséges hadseregek bevonulása az erődbeForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Az erőd felszereltsége is elavult volt – bár, több mint ezer tüzérségi löveg állt rendelkezésre, ez persze iszonyatosan nagy szám, de ennek jelentős része korszerűtlen volt. Ráadásul, bár hatalmas készleteket halmoznak fel az erődben, az oda visszavonuló katonák felélik ezeket, és nem sikerül teljesen újra feltölteni.
Ott áll tehát az erőd - ostromra várva. Az oroszok október 2-án követet küldenek az erődbe, Radko Dimitriev tábornok az ostromló erők parancsnokának üzenetével: semmi értelme a harcnak, adják fel az erődrendszert. Kusmanek tábornok így írt erről a feljegyzéseiben: méltatlan erre még válaszolni is osztrák-magyar részről. Visszaküldi tehát a követet, az üzenete világos, az erődöt a végsőkig tartani fogják.

Élelmiszerosztás a civil lakosság részére az erőd ostroma alattForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Tamásy Árpád is feljegyzéseket készít, amelyben ezt írta: „Tudtuk, hogy a vár megtartása csak a mi szívós kitartásunktól függ itt is, mint a lezajlott nagy háborúban mindenütt. Ahol erélyesen cselekedni és vérezni kellett a magyar katona állott az első sorban."

Az erőd egyik bejárataForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Október 5. és 7. között – iszonyú tüzérségi előkésztés után – megindul az első orosz ostrom. A teljes III. orosz hadsereg, több százezer katonával támadja az erődöt. Egyetlen kis erődbe, az I/1-be hatol be az ellenség egy kis időre, ugyanis onnan is kiszorítják a magyar katonák az ellenséget rövid időn belül. A védők visszavernek minden támadás, amelynek során ők kétezer, a cáriak húszezer fős veszteséget szenvednek.
Úgy hozta a kitartás, a bátorság, a hit és a szerencse, hogy az osztrák-magyar hadsereg megvédi és felszabadítja Przemyslt az orosz ostrom alól.

Az első világháborúról szóló kiállításon mondta el a przemysli erődrendszer történetét a parancsnokFotó: Talán Csaba

Lassú éhezés, a magyarok „kivéreztetése"

Soha többé nem próbálják meg az oroszok erővel elfoglalni az erődrendszert. A húszezres veszteségük után rájönnek, hogy ez nem megy.
A hadiszerencse ismét megfordul, az oroszok visszavonják csapataikat , így az erődben lévő katonák egy pillanatnyi lélegzetvételhez jutnak. Részben sikerül feltölteni a készleteket, élelmiszerekkel, hadi eszközökkel.
November negyedikétől a 11. orosz hadsereg körbe zárja a várat – gyűrűt von az erődrendszer köré – ezzel megkezdődik a második ostrom időszaka, amely különbözik az elsőtől, ugyanis nem harcban, hanem kivárással akarják elfoglalni az védelmi rendszert. Mivel az oroszok körbevették a várat, így se ki, se be nem tud menni senki. Vagyis: nem lehet bevinni se élelmiszert, se hadi eszközöket, és ki sem lehet jönni onnan, ugyanis az a biztos halált jelenti. Hónapokig türelmesen vár az orosz hadsereg, tartják a gyűrűt az erődrendszer körül. Bent pedig az osztrák- magyar haderő – Kusmanek és Tamásy tábornokok vezetésével – úgy döntenek, nincs más választás, ki kell törni. Tizennyolcszor próbálkoznak, de egyik sem jár átütő sikerrel.

Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Ferenc József kiadja a parancsot: a legvégsőkig védeni kell az erődöt. Nem is csoda, hogy ez a parancs, hiszen ez az állóháború hatalmas orosz erőket köt le, a többi frontszakasz részétől elvonja az ellenséges csapatokat, hiszen ez végső csapás lehetőségére várakozó orosz erő nem mozdul az erődtől. Várakozik.
Bent folyamatosan apadnak a készletek. Ráadásul hideg a tél. Több visszaemlékezésből tudják a történészek, hogy a hó alól kaparták ki a maradék burgonyát, répát, amit még a kitörések alkalmával az erődön kívülről tudtak behozni. Míg 1914 szeptemberében a napi norma 70 dkg kenyér volt fejenként, mostanra ez 20 dkg-ra csökken – de ez a kenyér már nem olyan kenyér volt, hiszen nem volt annyi liszt már, úgyhogy fűrészporral keverték, úgy sütik meg.

Az egyik bejáratForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A katonák egyre gyengébbek, és egy járvány is végigfut a hadseregen – egyre több a beteg ember.
1915. februárjától három nagy rohamot is indítanak az erőd ellen – és sikerül néhány kisebb előtérállást elfoglalniuk, de az erődrendszerbe nem jutnak be. A magyar katonák foggal-körömmel, az utolsó leheletükig küzdenek – vagyis az oroszok nem tudnak betörni. Az egyik orosz katona ezt írta egyik levelében, amelyet haza küldött: „Hiábavaló minden erőfeszítésünk, mert a vár védelmezői az ördöggel cimborálnak.Az oroszok tehát tovább várnak. Várnak valamire. Bármire. Vagy arra, hogy kitörnek a magyarok, vagy arra, hogy feladják az erődöt.
A helyzet kritikus. A magyar katonák egészen 1915. március 19-ig tartanak ki.

Fotó: Talán Csaba

A kitörés

Március közepén világossá vált, hogy az erődrendszer nem számíthat külső segítségre. Ráadásul az erőd élelmiszerkészletei csupán egy hétig voltak már elegendőek. Kusmanek tábornok tehát elhatározta, hogy minden harcra kész katonájával – amely nem volt több 40 ezernél – megkísérli a lehetetlent: a végső kitörést.

Habsburg Frigyes és Károly Ferenc József főhercegek fogadtatása Przemysl-benForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Március 19-én hajnalban meg is történik – a 23. honvéd gyaloghadosztály ezredei halált megvető elszántsággal törnek rá az ellenségre. Irdatlan veszteséget szenvednek. Tíz katonából hét vagy meghal, vagy megsebesül. Aki tud, visszamenekül az erődbe, és ekkor Kusmanek kiadja a parancsot: mindent meg kell semmisíteni, ami az oroszok kezére kerülhet.Túl sok minden már nincs. A lovak többségét is megették. A háború elején 30 ezer ló volt az erődben, mostanra alig maradt néhány.
Március 22-én a védők az erődöket, a lőszerraktárakat, a lövegeket, a San folyó hídjait felrobbantották, a maradék lőszert kilőtték, minden használható eszközt megsemmisítettek, és a romokat átadták az ellenségnek. A zömében magyarokból álló védősereg, 9 tábornok, 2600 tiszt, valamint 117 ezer katona orosz hadifogságba került, közülük nagyon sokan ott is haltak meg.

Az egyik erőd maForrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A przemysl-i erőd volt az egyetlen, amelyet ostromló fegyverrel nem, csak kiéheztetéssel tudott elfoglalni az orosz hadsereg. A hősiesen küzdő katonáinkat az ellenfél is elismerte.
Artamonov tábornok egyenesen Przemysl oroszlánjainak nevezte a magyar katonákat.

Keresik a magyar katonák sírját

Orosz területre viszik a magyar hadifoglyokat – nagyon messze, az Uralon túlra egészen Vlagyivosztokig, de a mai Üzbegisztán és Kazahsztán területére is. Azért oda, hogy meg se kíséreljék a szökést – a nyilvánvaló távolság miatt.

Kovács Vilmos Kazahsztánban tárgyal - az ott meghalt magyarok sírját keresik.Fotó: Talán Csaba

„Éppen néhány napja érkeztem haza Kazahsztánból. Kezd kialakulni a jó együttműködés, és úgy tűnik, segítenek a magyar katonák történetének felkutatásában" – mondta dr. Kovás Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. „Tudjuk, hogy mely településekre vitték a magyar katonákat, hol tartották őket fogva, csak azt nem tudjuk, hogy hol temették el őket. Nem lesz könnyű a kutatás, ugyanis nincs semmilyen jele a mostani temetőkben a magyar katonák nyughelyének. A kazah fél azt ígérte, hogy elindít egy kutatást a levéltárban, és korabeli iratokból próbálják megtudni, hol nyugodhatnak az ott meghalt magyar katonák."
A parancsnok végül azt is hozzátette: Przemysl tényleg nincs messze – körülbelül ötszáz kilométer. Érdemes megnézni az erődöt, ahol 70-80 ezer magyar katona küzdött.A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai az elmúlt években rendszeresen, időről időre elutaztak Przemyslbe, ugyanis azt is kutatják, hogy hogyan alakították ki úgy az erődrendszert, hogyan szervezték meg a védelmet, hogy a helyenként akár tízszeres orosz erőket mindig vissza tudták verni. A kutatásba a lengyel fél is segít – néhány erőd a mai Ukrajna területén található, pontosabban az ukrán-lengyel határnál. Oda viszont a járható utak hiányában nem egyszerű eljutni – mondta a parancsonk. „A hat ott található kisebb erődből eddig hármat tudtunk megnézni.”
Itt van az az erőd is, az I/1-es számú, amelyet egyetlen egyszer, egy kis időre el tudtak foglalni az oroszok – de ezt az erődöt a magyar kutatócsoport még nem tudta megvizsgálni.