Megtalálták az izomsejtekben működő biológiai órát

2017.10.02. 17:02

Svájci tudósok felfedezték, hogy az emberi izomsejtekben "biológiai óra" működik, mely az anyagcsere szabályozásában, valamint a 2-es típusú diabétesz kialakulásában játszhat szerepet.

A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatócsoportja - együttműködve a Bathi, a Lyoni, a Surreyi Egyetemmel, a Lausanne-i Műszaki Egyetemmel (EPFL) és a Nestlé Egészségtudományi Intézetével - az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) tette közzé eredményeit.

Biológiai órák testszerte működnek, ezért termelődik az alvás idején a melatonin hormon, étkezési időben emésztőenzimek és ezért vagyunk éberek a nap legaktívabb szakaszában. Az agy "központi órája" irányítja a szervekben működő "segédórákat". A kutatók azt találták, hogy az izomsejtek a nap más-más szakaszaiban eltérő összetételben tartalmazzák a különböző zsírokat.

Az izomsejteknek is van biológiai órája

A jelenség mögött az izomsejtek biológiai órájának működését feltételezték, a bizonyításhoz önkénteseket kértek fel. A résztvevők "központi óráját" úgy hangolták össze, hogy megkérték őket, a tesztek előtt egy héten át kövessenek mind azonos alvási-étkezési időbeosztást. A vizsgálat alatt négyóránként minden alanytól kis mennyiségű combizommintát vettek és elemezték a sejtek zsírösszetételét.

Egyértelmű volt az összefüggés a napszak és a zsírösszetétel között - magyarázta Howard Riezman, az UNIGE biokémikusa, aki Charna Dibnerrel, az egyetem belgyógyász kutatójával együtt koordinálta a vizsgálatokat. Mivel az alanyok zsírösszetétele lényegesen eltért egymástól, további kutatásra volt szükség, hogy megerősítsék az eredményeket.

Második lépésként laboratóriumi kísérleteket végeztek. Emberi izomsejteket tenyésztettek, központi óra hiányában mesterségesen, a szervezet egy jelzőmolekuláját használva hozták őket összhangba.
A zsírösszetétel szabályszerű időközönként változott, hasonlóan ahhoz, amit az első vizsgálat résztvevőinél megfigyeltek.

Amikor az "órát leállították", vagyis a működését kiváltó gént blokkolták, akkor nagyrészt megszűnt a zsírösszetétel szabályszerű változása.

A cukorbaj új kezelési lehetőségeit lehetne kidolgozni

A felfedezett mechanizmusról úgy vélik, a sejtek inzulinérzékenységét segít szabályozni. A zsírok, vagyis a lipidek a sejthártya alkotórészeiként befolyásolják, mennyire képes egy molekula behatolni a sejtbe vagy kijutni onnan. Ha a zsírszerkezet megváltozik, az hatással van az izom hormonérzékenységére, valamint arra is, hogy mennyire képes vércukrot felvenni.

Ha alacsony az izom inzulinérzékenysége, az úgynevezett inzulinrezisztenciához vezet, ami a 2-es számú diabétesz előzménye. "A tanulmány a napi, vagyis a cirkadiális ritmus, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség összefüggésére utal. Ha a kapcsolatot sikerül bebizonyítani, azzal a cukorbaj új kezelési lehetőségei dolgozhatók ki" - mondta Charna Dibner.