Bip-bip: a hang, amely sokkolta Amerikát

2017.10.03. 20:54

Hatvan éve, 1957. október 4-én bocsátották fel a Szovjetunióban a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik 1-et, s ezzel megkezdődött az űrkorszak. A szovjet siker valósággal sokkolta az USA-t és jelentősen hozzájárult a NASA 1958-as megalapításához.

A nagy verseny

Közismert, hogy az űrkorszak a fegyverkezési versenynek köszönheti kezdetét. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború után kezdte el a legnagyobb titokban, de gőzerővel kifejleszteni az űrtechnikát, elsősorban nem tudományos, hanem katonai céllal. Az amerikai programot a náci Németországból "importált" Wernher von Braun, a szovjetet Szergej Koroljov vezette, a fő cél az atombombák célba juttatására alkalmas interkontinentális rakéták kifejlesztése volt, s mindkét oldalon alkalmaztak a háború után "megszerzett", a német rakétaprogramban részt vett tudósokat.

Egy idő után felmerült - a „jelentéktelen kísérletet” ellenző katonák ellenkezését legyőzve - a tudományos célú mesterséges hold Föld körüli pályára állítása is. Eisenhower amerikai elnök 1955-ben jelentette be, hogy az 1957. július 1-jén kezdődő nemzetközi geofizikai év során mesterséges holdat akarnak felbocsátani, mire a szovjet kommunista pártvezetés egy héttel később jóváhagyta Koroljov fél éve benyújtott, hasonló értelmű javaslatát.

A kivitelezés – amelyet természetesen egy ideig teljes titoktartás övezett - 1956 januárjában kezdődött öt minisztérium és a Szovjet Tudományos Akadémia bevonásával. A fejlesztéskor a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a műszerek fejlesztésben több tucat akadémiai kutatóintézet vett részt, amelyek gyakorlatilag semmilyen kapcsolatban nem voltak egymással a munka során. A műhold makettjének átadását Koroljovék például 1956 októberére ígérték, de még novemberben sem tudtak semmi kézzelfoghatót felmutatni. A politikai vezetés ugyanakkor mindenáron meg akarta előzni az amerikaiakat. A rendkívül nagyratörő kezdeti tervek sokat egyszerűsödtek, ennek köszönhető, hogy az első szatellitre nem terveztek tudományos mérőműszert, helyette a nagyságra és a szépségre fektették a hangsúlyt.

Szergej Koroljov portréjaForrás: Wikimedia Commons

Ennek ellenére eleinte úgy látszott, hogy az amerikaiaknak áll a zászló. A von Braun által irányított fejlesztőcsoport már 1956. szeptember 20-án a háromlépcsős Jupiter-C rakétával, a Cap Canaveral fokon lévő rakétabázisról szuborbitális repülést ("űrugrást") hajtott végre, 4800 kilométeres távolságra. A szovjetek csak 1957 májusára jutottak el oda, hogy tesztelni tudják saját, R-7 jelű interkontinentális ballisztikus rakétáikat. Az első repülés balsikerrel végződött, éppúgy, mint a második és harmadik próbálkozás. Az augusztus végi és a szeptember eleji felküldés azonban már sikeres volt, a hordozórakéták csaknem 9000 kilométert tettek meg. Ezek a repülőeszközök a kazah Tyuratam falu melletti Bajkonur-űrbázisról startoltak, és több tonnás orr-részük a Kamcsatkán lévő célterületen fejezte be sikeres repülését. Az eredményeknek köszönhetően Koroljovnak sikerült meggyőznie a pártvezetést, hogy engedélyezzék a startot.

A „szovjet szocialista tudomány” győzelme

Az elsőség végül mégis a szovjeteké lett: 1957. október 4-én, 22 óra 28 perckor az "1. számú kilövési területről", a mai Bajkonurból felbocsátott, kétfokozatú R-7 8K71 hordozórakéta pályára állította a világ első mesterséges holdját.

A Szputnyik-1 (magyarul útitárs) polírozott alumíniumötvözetből készült, 58 centiméter átmérőjű, 83,6 kilós gömb volt, négy csuklósan kinyíló, 280 centiméter hosszú antennával. Repülési pályája a földfelszín fölött 228 és 947 kilométer között húzódott, a Földet mintegy 29 ezer kilométeres óránkénti sebességgel 96,1 percenként kerülte meg. A Földről is látható volt, rádióadói két frekvencián (20 és 40 ezer MHz) 1 watt teljesítménnyel adtak, a jellegzetes "bip-bip" hangot amatőr rádiósok is foghatták.

A műhold 92 nap keringés után, 1958. január 4-én égett el a légkörben, de adatokat akkumulátorai lemerülése miatt csak 21 napig sugárzott. Az igazsághoz tartozik, hogy a szputnyik érzékelőkkel nem volt felszerelve, azaz a szerkezet maga új ismeretekre nem derített fényt, de megfigyelése és tanulmányozása értékes információkkal szolgált a tudósoknak, optikai megfigyelése tette lehetővé az első geofizikai méréseket a felsőlégkör sűrűségére vonatkozóan. A felküldés inkább a "szovjet szocialista tudomány" fölényét volt hivatva demonstrálni az imperialista amerikai fölött.

A képre kattintva galéria nyílikForrás: Wikimedia Commons

A NASA születéséhez is hozzájárult a szovjet siker

Az amerikaiakat sokkolta a hír, Teller Ede például így nyilatkozott: Nagyobb és fontosabb csatát vesztettünk el, mint Pearl Harbornál". Az Egyesült Államok ugyanis nemcsak presztízsveszteséget szenvedett, hanem biztonsági pozíciói is megrendültek, mert a szovjet atomfegyverek immár közvetlenül elérhették az amerikai nagyvárosokat. A szovjet és a szocialista sajtó viszont diadalünnepet ült, a Népszabadság szerint a vörös csillag sohasem ragyogott ilyen erősen 900 kilométerre földgömbünk felett".

A Szovjetunióban egy hónappal később, 1957. november 3-án fellőtték az első űrbiológiai mesterséges holdat is: a 162 napig keringő Szputnyik-2 kabinjában indult a világűrbe az első élőlény, Lajka kutya. A cél az volt, hogy teszteljék: túlélhető-e a földi légkör elhagyása, a súlytalanság állapota. A Moszkva utcáin begyűjtött kóbor állat - a hivatalos változat szerint - hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott. (Ma már tudjuk, hogy szerencsétlen Lajka stresszes állapotban indult az űrbe, és néhány órával később megfulladt a túlhevült kabinban.) A Szputnyik-3 már "igazi", komplex műszerekkel felszerelt mesterséges hold volt, az 1327 kilogramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 1958. május 15-től 692 napig keringett a Föld körül.

A Szputnyik-1 fontos része volt az űrversenynekForrás: Wikimedia Commons

A szputnyik-sokk után az Egyesült Államok minden erejét az űrtevékenység addig alábecsült területeire összpontosította, míg a Szovjetunió igyekezett megőrizni megszerzett előnyét. Washington 1958. október 1-jén állította fel az amerikai Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatalt (NASA), nyolcezer alkalmazottal és 100 millió (akkori) dolláros költségvetéssel. Az első amerikai műhold, az Explorer-1 fellövésére 1958. február 1-jén került sor, a kis gömb átmérője 15 cm, tömege alig 14 kilogramm volt. Az első ember a világűrben 1961-ben a szovjet Jurij Gagarin volt, a Holdra viszont az amerikai Neil Armstrong lépett elsőként 1969-ben. A versengést mára együttműködés váltotta fel, a nemzetközi űrállomást már közös erővel működtetik az űrhatalmak.

A Szputnyik-1 eredetileg több példányban készült el, de ezekre már nem volt szükség: a "felesleg" múzeumba került, illetve árveréseken értékesítették.