Nem a villámháború volt a Vörös Hadsereg erőssége

2017.10.10. 18:42

Hetvenhárom éve vette kezdetét az Alföld térségében a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete. Az 1944. október 6. és 31. között zajló, a korábbi terminológiában debreceni páncélos csatának nevezett összecsapás ugyan szovjet győzelemmel végződött, ám Magyarország gyors elözönlésének terve - nem függetlenül az október 15-én és 16-án Budapesten lezajlott eseményektől -, kudarcba fulladt, és az ország még fél évre rendkívül súlyos pusztítással együtt járó utóvédharcok helyszínévé vált.

Az orosz medve kitör a Kárpátokból

A Vörös Hadsereg 1944. június 22-én elindított Bagratyion-hadművelete, a második világháború egyik legnagyobb szárazföldi offenzívája, augusztusra kiszorította a Wehrmacht megtépázott alakulatait Belorussziából, és a harcok Lengyelország területén folytatódtak tovább. A Bagratyion-hadművelet nyári ütközeteiben a német Közép Hadseregcsoport teljesen felmorzsolódott.

Az 1944. június 22-én megindított hatalmas szovjet offenzíva, a Bagratyion-hadművelet kiszorította a németeket a Szovjetunió területérőlForrás: Origo

A szövetségesek 1944. június 6-án Normandiában történt sikeres partraszállása pedig lehetetlenné tette, hogy az OKW (Oberkommando der Wehrmacht), a német haderő főparancsnoksága nyugatról vezényeljen át csapatokat a katasztrofális helyzetbe került keleti front megerősítésére.

1944. június 6-án az angolszász szövetségesek sikeresen partra szálltak NormandiábanForrás: U.S. National Archives

Augusztus 23-án újabb váratlan csapás érte Hitlert:

Antonescu marsallt, legfőbb kelet-európai szövetségesét I. Mihály király letartóztatta, és bejelentette, hogy Románia fegyverszünetet köt a Szovjetunióval. Két nappal később a Román Királyság hadat üzent a Harmadik Birodalomnak, és a román hadsereg – ekkor már a Vörös Hadsereggel szövetségben - megtámadta az ország területén állomásozó német alakulatokat.

Adolf Hitler legfőbb kelet-európai szövetségese, Ion Antonescu tábornagy, a "conducator" társaságábanForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Hans Friessner vezérezredes parancsnoksága alatt álló Dél-Ukrajna Hadseregcsoportot a váratlan román átállás miatt a bekerítés, és a teljes megsemmisülés veszélye fenyegette.

Az első szovjet előőrsök már augusztus 26-án átlépték az akkori magyar-román határt,

az Úz és a Csobányos völgyében.

Johannes (Hans) Friessner vezérezredes, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnokaForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A moszkvai szovjet főparancsnokság, a Sztavka rögtön felismerte a Kárpátok átjárói gyors elfoglalásának, majd onnan a magyar Nagyalföldre való kitörés hadászati jelentőségét.

A magyar síkvidék kiválóan alkalmas volt a nyomasztó szovjet páncélosfölény érvényesítésére.

A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport remélt bekerítése után, az ekkor még számban nem túl jelentős magyarországi német magasabb egységek felszámolása pedig megnyitotta volna az utat Ausztria, illetve Dél-Németország felé.

Hitler bármi áron meg akarta tartani Magyarországot

Csakhogy a német hadvezetés is felismerte a magyar területek elvesztésével együtt járó, katasztrófával fenyegető következményeket. Magyarország ezért 1944 októberére a német utóvédharcok egyik legfontosabb helyszínévé vált a keleti fronton. Románia kiugrásával a Harmadik Birodalom elvesztette legfontosabb kőolaj-forrását, a ploesti olajmezőket.

I. Mihály király ( a kép bal oldalán) és Ion Antonescu. A román király 1944. augusztus 23-án letartóztatta Antonescut, és elmozdította a németbarát kormánytForrás: Second World War

A náci Németország számára a zalai kőolajmezők jelentették az utolsó komolyabb olajtartalékot,

amelynek elvesztése végzetesen meggyengítette volna a Wehrmacht ekkor már krónikus üzemanyaghiánnyal küszködő gépesített egységeit. Az ország gyors szovjet elfoglalás ezen kívül végleg megpecsételte volna a Balkánon állomásozó német magasabb egységek sorsát is, és ami a legnagyobb fenyegetést jelentette, hogy délen a Harmadik Birodalom határain belülre vitte volna át a harcokat.

Hitler bármi áron meg akarta tartani Magyarországot, a Harmadik Birodalom védelmi előterekéntForrás: Bundesarchiv

Hitler ezért elhatározta, hogy bármi áron, de megtartja Magyarországot.

A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport erre a célra átvezényelt egységei, illetve a 2. magyar hadsereg által szeptember elején megindított dél-erdélyi offenzíva, - a hadtörténelembe csak tordai csataként bevonult ütközet -, noha nem érte el legfőbb célját, a szorosok lezárását, de azt sikerült megakadályoznia, hogy a szovjet haderő menetből áttörjön a Kárpátokon.

Magyar honvédek az 1944 szeptemberi dél-erdélyi offenzíva idejénForrás: Pinterest

Malinovszkij marsall 2. ukrán frontja ezért a Kárpátok hegyláncát megkerülve, a Nagyvárad, Szeged, Nyíregyháza és Csap közötti területen kibontakoztatott nagyarányú offenzívával akart kitörni a Tisza vonalához, hogy ott hídfőket létesítve tovább fejlessze támadását a Duna-Tisza-köze, valamint Budapest irányába, és egyidejűleg bekerítse az Erdélyben harcoló német, illetve magyar alakulatokat.

Malinovszkij menetből szerette volna bevenni Nagyváradot

A 2. ukrán front hadmozdulatait északról Tolbuhin marsall 4. ukrán frontja támogatta, ám ez a hadseregcsoport október első napjaiban elakadt a keleti Kárpátokban, és előrenyomulásának üteme jelentősen lelassult.

Fjodor Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja, a 4. ukrán front parancsnokaForrás: Wikimedia Commons

A kiterjedt hadművelet október 6-án a stratégiai fontosságú erdélyi város, Nagyvárad elleni támadással indult meg.

A német-magyar kézen lévő Nagyvárad a szovjet csapatösszevonások oldalában feküdt, ami ellentámadás esetén könnyen szétvághatta volna az összeköttetést a Vörös Hadsereg támadó magasabb egységei között. A szovjet vezérkar az előző hetek győzelmei és az addigi viszonylag gyors előrenyomulási ütem alapján azt hitte, hogy Nagyváradot menetből beveszik.

A szovjet hadvezetés azt remélte, hogy menetből beveszik NagyváradotForrás: Pinterest

A szovjetek nem tudtak arról, hogy Hitler utasítására már szeptember közepétől jelentős német csapaterősítések kezdődtek, amelynek során páncélos- és páncélgránátos hadosztályokat csoportosítottak át az alföldi térségbe.

Maximillian Fetter-Pico tábornok HitlerrelForrás: WW2 Gravestone

Az alföldi csatában a német főerőt Maximillian Fetter-Pico vezérezredes 6. hadserege alkotta,

a Magyar Királyi Honvédség magasabb egységei közül pedig Heszlényi József altábornagy 3. magyar hadserege vett részt a több mint két hétig váltakozó kimenetellel zajló véres ütközetben.

Budai tragédia és "hősi életszemlélet"

Sztálin úgy vélte, hogy a tiszántúli területek, sőt még a magyar főváros, Budapest is egyetlen erőteljes rohammal napok alatt bevehető lesz.

Churchill Moszkvában Sztálinnal, 1944 októberében. A brit miniszterelnök ekkor állapodott meg a szovjet diktátorral Közép-Kelet-Európa felosztásábanForrás: IWM

Nem tudni pontosan, hogy a szovjet pártvezető és hadsereg-főparancsnok optimizmusában mekkora szerepet játszott a Moszkvában október 11-én aláírt magyar-szovjet fegyverszüneti megállapodás.

Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos aaláírja az 1939 augusztusi német-szovjet megnemtámadási szerződést. Molotov vezette a magyar fegyverszüneti delegációval történt tárgyalásokat is 1944 októberébenForrás: Wikimedia Commons

A még szeptember legvégén titokban Moszkvába kiküldött magyar fegyverszüneti delegáció vezetője, Faragho Gábor altábornagy Horthy kormányzó jóváhagyásával ugyanis abban állapodott meg szovjet tárgyalópartnerével, Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztossal (külügyminiszterrel), hogy a fegyverszünet bejelentésével egyidejűleg a honvédség alakulatai frontot váltanak, és átállnak a szovjetek oldalára, az 1. illetve a 2. magyar hadsereg vonalában pedig megnyitják az arcvonalat az oroszok előtt.

Faragho Gábor altábornagy, a magyar fegyverszüneti delegáció vezetőjeForrás: Origo

Amennyiben Horthy kormányzó október 15-én bejelentett fegyverszüneti proklamációja teljesül, és az átállásba beavatott két hadseregparancsnokhoz is időben eljut a frontnyitásra vonatkozó titkos jelszó,

úgy nagy valószínűség szerint a Vörös Hadsereg valóban napokon belül elérte volna Budapestet,

és a főváros, valamint az ország nagyobb része megmenekülhetett volna az ostrom, illetve az elhúzódó utóvédharcok pusztításától.

Horthy 1944. október 15-i kiugrási kísérlete kudarcba fulladtForrás: Origo

A kiugrás a nem megfelelő előkészítés valamint belső árulás miatt azonban órák alatt összeomlott, és október 16-án Szálasi Ferenc hungarista mozgalma német fegyveres támogatással puccsszerűen átvette a hatalmat.

Szálasi Ferenc, a hungarista mozgalom vezetője német segítséggel puccsal vette át aa hatalmat 1944. október 16-ánForrás: Bundesarchiv/Faupel

Magyarország háborúból való kiugrásának fegyveres puccsal történt megakadályozása, valamint a „hősi életszemlélet" jegyében az esztelen harcot a végsőkig folytatni kívánó fantaszta nyilasvezér, Szálasi hatalomra juttatása tette lehetővé a német hadvezetés számára, hogy a Budapest térségében összevont alakulatait, köztük elit Waffen-SS páncélos egységeket az alföldi csatatérre vezényelje át.

Sztálin villámháborús győzelemre vágyott

1944. október hatodikán hajnalban a 2. ukrán front magasabb egységei mintegy 800 kilométer széles frontvonalon lendültek támadásba. A balszárnyon a 46. hadsereg alakulatai rohamoztak a 2. ukrán frontnak alárendelt 1. román hadsereg fedezete alatt, míg a jobbszárnyon a szovjet 40.-ik, illetve 7. gárda-hadsereg tört előre Szurdok-Apahida irányába.

Malinovszkij marsall, a 2. ukrán front parancsnokaForrás: Origo

A hadműveleti terv szerint a szovjet 27. hadseregnek Szergej I. Groskov altábornagy 176 harckocsiból és önjáró lövegből álló páncélos-csoportjával megerősítve, és a román 4. hadseregtől támogatva Kolozsvárt kellett elfoglalnia, míg a front főerői Arad északnyugati körzetéből kiindulva Debrecen, Csap, illetve Nyíregyháza irányába indították meg az offenzívát.

A hadművelet célja a német-magyar harcoló alakulatok bekerítése, és a Tisza vonaláig való előretörés volt.

 

Szovjet T-34 közepes harckocsi. A T-34 a második világháború egyik legjobb páncélosa voltForrás: WW2

A Sztavkának az volt az elképzelése, hogy a németektől eltanult villámháborús taktikával a Vörös Hadsereg támadó alakulatai képesek lesznek néhány nap alatt kijutni a Tisza vonalához, majd továbbfejlesztve a támadást, tovább nyomulni a Duna-Tisza közén Budapest irányába. A főcsapás Ivan A. Piljev altábornagy páncélos csoportosítására volt bízva, amely a 4. gárda-, a 7. gépesített, és a 6. gárda-lovas hadtestekből állt.

Szovjet harckocsioszlop felvonulás közbenForrás: Second World War

A Piljev-csoport 389 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett.

A szovjet csapásmérő éket A. G. Kravcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt a 6. gárda-harckocsi hadsereg további 166 harckocsival és önjáró löveggel erősítette meg. A 2. urán front támadóerőinek a szovjet 5. lég hadsereg 1225 harci gépe biztosított légi támogatást.

Friesner vezérezredes ( a kép bal szélén) Heszlényi József altábornaggyal, a 3. magyar hadsereg parancsnokávalForrás:

A Piljev-harccsoport már az offenzíva első napján áttörte a 3. magyar hadsereg által védett Nagyszalonta és Szeged között húzódó frontvonalat,

mintegy 100 kilométeres szélességben. Heszlényi József altábornagy, hadseregparancsnok, ezért kénytelen volt a 3. magyar hadsereg alakulatait a Tisza vonaláig visszavonni.

Az oroszok ha nem is a spájzban, de már Karcagnál vannak

Október 8-án a Piljev-csoport alakulatai ugyan súlyos veszteségek árán, de elérték Karcag és Hajdúszoboszló térségét. Nagyváradnál azonban nem a tervek szerint alakult a helyzet, a makacs és jól szervezett ellenállás miatt a szovjet előretörés megakadt.

Német MG42-es géppuska harcállásban. A Wehrmacht alakulatai szívósan védekeztekForrás: WW2

Malinovszkij marsallnak moszkvai utasításra ezért le kellett mondania a másnapra Debrecen ellen tervezett támadásról, és erői egy részét Nagyvárad körzetébe kellett átvezényelnie, hogy segítséget nyújtson a város bevételével sehogyan sem boldoguló 6. gárda-hadseregnek.

Debrecen elfoglalása így a Piljev-csoport 6. gárda-lovas hadtestére maradt.

A bekerítéssel fenyegető helyzet miatt a 3. magyar, illetve a 8. német hadsereg október 8-án megkezdte egységei kivonását Észak-Erdélyből.

Német és magyar katonák az alföldi páncélos csata idején, a harcok szünetébenForrás: Pinterest

A jelentős szovjet túlerőt a német páncélosok a mesterien alkalmazott mozgóharc –taktikával igyekeztek kiegyenlíteni. Az 1. német páncéloshadosztály Bihartorda irányából nyugati irányba törve, Biharnagybajomnál sikeresen átvágta a szovjet támadócsoport egyetlen utánpótlási útvonalát, miközben a 13. német hadosztály kelet felé kerülve elérte Püspökladányt, bekerítéssel fenyegetve ezzel a Piljev-harccsoport alakulatait.

Magyar lövész a dél-erdélyi, alföldi harcok idejénForrás: Origo

A 23. német páncéloshadosztály néhány magyar egységgel együtt pedig sikeresen megállította a Debrecen elfoglalására készülő szovjet 6. gárda-lovas hadtest előrenyomulását. Október 10-én az 1. és a 23. német páncéloshadosztály összezárta a harapófogót a szovjet 6. gárda-lovashadtest körül.

A Királytigrisek Budáról az Alföldre mennek

A kialakult helyzetben mindkét harcoló fél újabb erősítések bevetésére kényszerült. Az október 16-án Budapesten végrehajtott Szálasi-puccs a német hadvezetés számára lehetővé tette, hogy a kiugrás megakadályozására a magyar főváros körül összevont alakulatait, a 24. páncéloshadosztályt, valamint a legkorszerűbb, félelmetes tűzerejű Tiger-II. „Királytigris" nehézharckocsikkal felszerelt 503. nehézpáncélos-osztályt az Alföldre vezényelje át.

Tiger-II "Királytigris" nehézharckocsi a budai Várban. A Szálasi-puccs után a német erőket Budapest térségéből az alföldi harcok helyszínére vezényeltékForrás: Bundesarchiv/Faupel

Szolnok térségéből ugyancsak a harcok színhelyére irányították át a német IV. páncélos hadtestet is. A 6. gárda-hadsereg egységeinek bekerítése miatt Malinovszkij kénytelen volt a már a Tiszáig eljutott 109. páncélos hadtestet visszavonni, és a körbezárt szovjet egységek felmentésére küldeni.

Szovjet páncéltörő löveg és személyzeteForrás: Pinterest

A szovjeteknek Nagyváradot csak október 12-én,

a 2. ukrán front tartalékát alkotó Groskov-csoport bevetésével sikerült elfoglalniuk. Nagyvárad szovjet bevétele után a Dél Hadseregcsoportnak az volt a legfőbb célja, hogy a 2. ukrán front jelentős túlerőben lévő alakulatait halogató harcokkal mindaddig feltartsák, amíg a 8. német, illetve a 2. magyar hadsereg alakulatai visszavonulnak a Tisza mögé.

Csak véres veszteségek árán tudtak kitörni a bekerített szovjet egységek

A frissen átvezényelt német csapatok október 19-én heves ellentámadást indítottak keleti irányba azzal a céllal, hogy megteremtsék az összeköttetést a Debrecen alatt harcoló III. hadtesttel.

A támadó német erők Mezőtúrnál legázolták és szétszórták a frontvonalat védő román csapatokat,

ám Debrecen szovjet elfoglalását már nem tudták megakadályozni.

Német Panzer V "Panther" harckocsi Debrecenben, 1944 októberébenForrás: Bundesarchiv/Momber

Október 19. és 25. között a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete bontakozott ki a Hortobágyon. A szovjet erők ugyan október 22-én elfoglalták Nyíregyházát, ám arra már nem volt elég erejük, hogy megakadályozzák a 23. német páncéloshadosztály Újfehértó körzetéből kibontakoztatott taktikai ellentámadását.

Magyar Zrínyi rohamtarack bevetés közbenForrás: Pinterest

A németek elfoglalták Nagykállót, és Nyíregyháza határáig nyomultak. Másnap, október 24-én a visszavonuló német 8. hadsereg alakulatai is elérték Nagykállót, és ezzel a Piljev-harccsoportot teljesen körbekerítették.

A harapófogóba zárt szovjet egységek többször is sikertelenül kísérelték meg a német vonalak áttörését,

ezért Malinovszkij parancsot adott Piljev altábornagynak, hogy a körvédelemhez elégséges erők hátrahagyása mellett hagyja el Nyíregyházát, és egész seregtestével törjön át Nagykálló irányába.

Német Királytigris harckocsi és személyzete. Az 503. nehézpáncélos osztályt is átvezényelték a Debrecen körüli harcok frontjáraForrás: Bundesarchiv/Faupel

A szovjetek rendkívül nagy veszteségek árán, és csak a felszerelésük zömének hátrahagyása mellett tudtak kitörni a bekerítésből. Október 27-én Nyíregyháza ismét a németek kezére került. A sikeres ellenlökés lehetővé tette a visszavonuló német-magyar csapatok átkelését a Tiszán, illetve, hogy a folyó mögött új védelmi vonalat építsenek ki.

A 3. magyar hadsereg kénytelen volt visszavonulni a Tisza vonaláigForrás: WW2

Az alföldi, vagy ismertebb nevén a debreceni páncéloscsata október 31-én, a tiszalöki és a polgári német hídfők feladásával ért véget.

Súlyos következményekkel járó taktikai győzelem

Ha az alföldi páncéloscsata végeredményét nézzük, az kétség kívül a Vörös Hadsereg győzelmével fejeződött be, ám a hadművelet céljai közül a szovjeteknek sem az erdélyi német, illetve magyar hadseregek bekerítését nem sikerült megvalósítaniuk, és azt sem tudták megakadályozni, hogy az ellenség a Tisza mögé visszavonulva új védelmi állásokat építsen ki.

A németek csupán átmeneti taktikai sikert arattak a bekerítés elkerülésével, és a tiszai védővonal kiépítésével (a kép illusztráció)Forrás: Bundesarchiv/Lerche, Karl-Gustav

Ezzel pedig meghiúsult Magyarország gyors elfoglalásának reménye is.

Ha az okokat vizsgáljuk, joggal felvetődik az a kérdés, hogy vajon a jelentős számbeli és technikai fölényben álló szovjet haderőnél miért nem válhatott be a villámháborús stratégia? A magyarázat a szovjet és német hadvezetési illetve kiképzési elvek közti különbségben rejlik.

Heinz Wilhelm Guderian vezérezredes, a villámháborús taktika "atyja", a német páncélos hadviselés legnagyobb teoretikusaForrás: Mary Evans / SZ Photo / Scherl/Copyright (c) Mary Evans Picture Library 2008/Rights Managed

Az 1944-es nagy nyári sikerek nyomán, illetve a román kiugrás utáni zűrzavart kihasználva, a Magyarország ellen tervezett hadműveletben

a szovjet hadvezetés feladta az addig jól bevált hadművészetét,

a széles fronton nagy erőkoncentrációval és nagy mélységbe indított támadás gyakorlatát a gyorsaság kedvéért. Ám a szovjet hadseregen belüli merev irányítási rendszer az egység, és különösen az alegység parancsnokok számára szinte semmilyen önállóságot nem hagyott.

Erich von Manstein tábornagy, a mozgó hadviselés egyik legsikeresebb német stratégájaForrás: Bundesarchiv

A villámháborús stratégiában éppen az előrenyomulás gyorsasága, pontosabban az ebből származó váratlan helyzetek teszik szükségessé az alsóbb szintű parancsnokok gyors helyzetfelismerő képességét, és az ehhez igazított döntési önállóságát.

Grigorij K. Zsukov marsall a második világháború egyik legsikeresebb szovjet tábornoka. A szovjet támadó hadművészetet nem a villámháborús stratégia, hanem a széles frontvonalon nagy mélységbe vezetett koncentrált erejű támadások jellemeztékForrás: Ria/Novosty

A német hadseregben az alegység, sőt a szakasz, illetve rajparancsnokokat is úgy képezték ki, hogy adott esetben képesek legyenek a beosztásukhoz rendeltnél magasabb szintű alakulatok önálló vezetésére.

A német kiképzésben nagy szerepet kapott a katonák önálló cselekvésére való felkészítése isForrás: Bundesarchiv

A német hadvezetésnek ez az alsóbb parancsnoki szinteken érvényesülő viszonylag széles döntési autonómiája adta meg azt a rugalmasságot, ami miatt gyakran a reménytelennek tűnő helyzetekből és létszámhátrány ellenére is ki tudták vágni magukat.

Szovjet páncélos alakulat bevetés előttForrás: Origo

Ezt a vezetési előnyt tudták a maguk javára fordítani az alföldi páncélos csatában is.

Mindez világosan kitűnik a veszteségadatokból, mert amíg a szovjet erők 632 harckocsit és rohamlöveget, illetve 82 ezer katonát vesztettek, ezzel szemben a létszámhátrányban lévő németek vesztesége 133 páncélost és 15 ezer főt tett ki.

Budapest látképe az ostrom után. Az elhúzódó német utóvédharcok súlyos áldozatokat követeltek MagyarországtólForrás: Fortepan

A részbeni német taktikai győzelem azonban Magyarország számára igen súlyos következményekkel járt. Az ország több mint fél évre a Harmadik Birodalom véres utóvédharcainak helyszínévé vált , rettenetes emberveszteséget és károkat szenvedve el ez által.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK