Nem űrkutatási célra, hanem pusztításra fejlesztették ki, ám ennek ellenére a Harmadik Birodalom titkos rakétafejlesztési programjának csúcstípusa, az A4, vagy későbbi, ismertté vált nevén a V-2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta lett az első olyan ember alkotta eszköz, amely átlépte az atmoszféra valamint a világűr egyezményes határát jelentő Kármán-vonalat, és kijutott a kozmoszba.
Az SS-től az amerikai állampolgárságig
Az U.S. Air Force, az Egyesült Államok légierejének új-mexikói bázisán, a White Sands Missile Range kísérleti telepen 1946. október 24-én délelőtt igen izgatott hangulat uralkodott.
Még az előző év nyarán, a náci Németország összeomlása utáni hetekben a hadsereg egyik speciális egysége Peenemündéből, a Harmadik Birodalom szövetségesek kezére került szupertitkos rakétafejlesztési bázisáról
70 komplett V-2 ballisztikus rakéta birtokába jutott, több ezer oldalnyi értékes dokumentációval együtt.
Ami talán még ennél is fontosabb, hogy - versenyt futva az oroszokkal –
az amerikaiaknak sikerült foglyul ejtenie Peenemünde agytrösztjét, Wernher von Braun professzort,
a német rakétaprogram szakmai főnökét, és a V-2 kifejlesztésében közreműködő 40 német rakétamérnököt is.
Esetükben az amerikaiak nem voltak finnyásak, nem számított, hogy Von Braun illetve kollégái is a háborús bűnös szervezetnek minősített SS kötelékébe tartoztak;
valamennyiüket Amerikába vitték, ahol mesés fizetést, gyorsított eljárással amerikai állampolgárságot és a kutatásaik folytatásához minden csúcstechnikával felszerelt telepet kaptak annak érdekében, hogy közreműködjenek az amerikai rakétaprogram megvalósításában.
A V-2 volt az első ember alkotta eszköz a kozmoszban
A háborús hírszerzés adatai és az amerikai oldalra állított német rakétamérnökök információi alapján a katonai vezetők már régebb óta tisztában voltak azzal, hogy a V-2 a kor viszonyaihoz képest egészen különleges, rendkívüli teljesítményű eszköz, amely képes átlépni az atmoszféra és a világűr provizórikus határát jelentő 100 kilométeres magasságot, az úgynevezett Kármán-vonalat.
Még a második világháború idején, 1944. június 20-án a peenemündei telepről felbocsátott MW 18014 lajstromszámú V-2 rakéta bizonyíthatóan elérte a 176 kilométeres maximális magasságot, így –ironikus módon –
ez a pusztítást szolgáló fegyver lett az első olyan eszköz az emberiség történetében, amely kijutott a kozmoszba.
Ez inspirálta arra a White Sands Missile Range-i amerikai kutatócsoportot, hogy egy német zsákmányból származó V-2 segítségével megkíséreljék a történelem első űrfotójának elkészítését, amely a világűrből örökíti meg a Földet.
A feladat korántsem volt egyszerű. Miután az eszköz elérte csúcsmagasságát, az egyfokozatú V-2 rakétamotorja ugyanis leállt, és ezután a rakétatest szabadesésben zuhant vissza a földre.
A rakéta eredeti rendeltetése során ez nem okozott problémát,
hiszen a becsapódás aktiválta a robbanófejet. Most azonban nem robbanóanyagot, hanem egy 35 mm-es Devry kamerát kellett úgy elhelyezni a rakéta orrában, hogy az épségben érkezzen vissza a világűrből, a becses felvételeket tartalmazó filmszalaggal együtt.
1946-ban ugyanis még nem voltak adottak a technikai feltételek ahhoz, hogy a rakétából készített felvételt televíziós technikával továbbítsák a Földre, ezért vissza kellett hozni a kamerát.
Táncra perdültek örömükben, amikor meglátták a felvételt
Végül hosszas kísérletezgetés után elkészült az a kameraházat alkotó speciális hő és törésálló acéldoboz, amelyet beszereltek a V-2 orrába. Az amerikai és német rakétatudósok azonban még a jó teszteredmények ellenére sem lehettek biztosak abban, hogy a kamera túl fogja élni a visszatérést.
Ezért volt roppant izgatott mindenki, amikor 1946. október 24-én a kamerával felszerelt V-2 fülsiketítő dübörgéssel, és hosszú lángcsíkot húzva maga után a magasba emelkedett. A start jól sikerült, és a rakéta pár perc múlva 104 kilométeres magasságig emelkedve átlépte a Kármán-vonalat.
Az igazán izgalmas pillanatok akkor kezdődtek azonban, amikor a folyékony hajtóanyagú motor leállt, és a rakéta megkezdte visszazuhanását a földre.
Az aggodalmak szerencsére alaptalannak bizonyultak.
A földbe fúródott roncsdarabok közül ugyanis sikerült kiemelni a kameratokot, amely szemmel láthatóan teljesen ép maradt. Az izgalmak azonban nem ültek el, mert még hátra volt a film előhívása.
Amikor a fotólaboratórium ajtaja kinyílt, majd a kilépő technikus boldog mosollyal meglobogtatta a fekete-fehér felvételt, hatalmas ováció tört ki,
és a tudósok egymásba kapaszkodva, táncolva ünnepelték a világtörténelmi eseményt,
az első űrfotó sikeres elkészítését.
A történelmi értékű felvételen jól látható a világűr fekete kontrasztjából kirajzolódó földgörbület, az Egyesült Államok délnyugati területeinek egy részével.
A náci rakéta pusztításra tervezett fegyverből így vált az első lépéseit megtevő űrkutatás tudománytörténeti jelentőségű eszközévé.