A Canadian Medical Association Journal című orvosi szakfolyóiratban megjelent elemzés alapján a nő nagy valószínűséggel a „hematohidrózis” nevű betegségben szenved. Bár igen ritka állapotról van szó, nem ő az első, akinek az esetét szakmailag leírták, már Leonardo da Vinci is értekezett egy olyan katonáról, aki vért izzadt a csata előtt.
Azóta több embert is diagnosztizáltak hasonló állapottal, a szimptómák mindenkinél szinte ugyanazok voltak: vérrel kevert izzadságcseppek szivárogtak az érintettek arcából, körömágyaiból és köldökéből. Szintén a tünetek közé tartozik a nagymértékű orrvérzés és az, hogy a páciensek vért könnyezhetnek – ez utóbbi önálló betegségként is ismert, haemolacria a neve, és általában sérülés vagy fertőzés idézi elő.
A szaklapban ismertetett eset különlegessége, hogy az állapotot nem fertőzés váltotta ki. A betegtől vért vettek, és kiderült, hogy mind a vörösvérsejtjei, mind a fehérvérsejtjei normális mennyiségben vannak jelen.
A tanulmány szerint az történhet, hogy a verejtékmirigyeket behálózó hajszálerek elpattannak, ami miatt a verejtékkel együtt vér is távozik a testből. Ez természetesen egyelőre csak egy elmélet, amit még bizonyítani kell, írták a Firenzei Egyetem kutatói a publikációban.
A szakértők azt gyanítják, az állapotot súlyos szorongásos zavarok idézik elő, ezért a pácienseknek stresszcsökkentő gyógyszereket írnak fel. Maga a fiatal nő is mutatta a súlyos depresszió és a pánikbetegség tüneteit, ezért szorongásoldó készítményeket szedett, ennek ellenére továbbra is vért izzadt magából. Amikor vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kapott, akkor a verejtékben lévő vér mennyisége ugyan csökkent, a teljes gyógyulást viszont nem sikerült elérni.
Sajnos a beteg kedélyállapota is jelentősen romlott az elmúlt időben, a tünetek miatt kerüli az embereket, zárkózott életet él.
Jacalyn Duffin kanadai orvostörténész és hematológus szerint vért izzadó és könnyező emberekről bőségesen találunk leírásokat vallási szövegekben – a legismertebb talán Jézus vérrel verejtékezése volt a Getszemáni kertben -, ami miatt sokan egyfajta „stigmaként” tekintenek a szokatlan szimptómákra.
A szakértő úgy véli, épp ezért sok szakfolyóirat mostanáig félt közölni ezeknek a betegeknek az esetét, mivel tartottak a tudományos élet szereplőinek megbélyegzésétől. A helyzet szerencsére változik. Duffin elmondta, hogy napjainkig 42 ilyen páciens esete ismert, ezek felét pedig az elmúlt öt évben tárták fel. Még kérdéses, hogy mi áll a növekedés hátterében: a betegség felismerése javult, vagy az esetek száma valamiért ugrásszerűen megnőtt az elmúlt időszakban?
Forrás: IFL Science, The Guardian