Nem mindegy, hogy homoki-e a tigris, vagy pedig mégsem az

homoki tigriscápa
A homoki tigriscápa (Carcharias taurus) félelmetes kinézete ellenére is békésen viselkedő faj, és semmi köze sincs a tigriscápához
Vágólapra másolva!
Múlt hét csütörtökön, november 30-án halálos kimenetelű cápatámadás ért egy amerikai turistát, aki társaival együtt a világhírű Costa Rica-i búvárparadicsom, a Kókusz-sziget partjai közelében hajtott végre légzőkészülékes merülést. A magyar sajtóban eddig megjelent hírek, átvéve a kevésbé tudományos külföldi bulvármédia fajneveket összekeverő híradásait, homoki tigriscápa támadásként tudósítottak az esetről, pedig valójában nem ez az emberrel szemben békésen viselkedő faj, hanem csíkos hátú távoli rokona, a nála sokkal agresszívabb tigriscápa számlájára írható az incidens.
Vágólapra másolva!

A világörökség része a Kincses sziget

November 30-án csütörtökön a kedvtelési búvártúrák lebonyolítására szakosodott helyi Undersea Hunter Group szervezésében egy 18 fős csoport hajtott végre légzőkészülékes merülést a Costa Rica partjaitól 550 kilométeres távolságra fekvő világhírű búvárparadicsom, a Kókusz sziget (Isla del Coco) vizein.

A Kókusz-sziget a Csendes-óceánban fekszik 550 kilométerre Costa Rica partjaitól, Forrás: Undersea Hunter

Isla del Coco Robert

Louis Stevenson angol író 1880-ban megjelent a „Kincses sziget" című regénye nyomán vált világhírűvé.

Az 1997-ben az UNESCO világörökségi listájára felvett 24 négyzetkilométer kiterjedésű Kókusz-sziget legfőbb természeti látványossága a szigetet elborító és a kelet-pacifikus térségben egyedülinek számító rendkívül buja trópusi esőerdő, ám az itteni óceáni vizek élővilága sem marad el gazdagságban a felszín feletti világétól.

A Kókusz-szigeti vizek környékén igen gyakoriak a nagytestű cápafajok. A sziget vizeinek leghíresebb lakói a csipkésfejű pörölycápák (Sphyrna lewini) Forrás: Dive Report

Nem véletlen tehát, hogy rendkívüli biodiverzitásuk miatt ezeket a vizeket is már jóval korábban tengeri nemzeti parkká nyilvánították.

A felszínen lebegő búvárokat érte súlyos támadás

November 30-án tizennyolcan szálltak alá a szigethez közeli Manuelita nevű merülő helyen, köztük a 49 éves áldozat, Rohina Bhandai, a New York-i illetőségű WL&Ross Co.LL. cég pénzügyi igazgatója.

A csoportot vezető 26 éves búvároktató, aki maga is súlyosan megsérült a cápatámadás során, a helyi La Nacion napilapnak a kórházi ágyán fekve elmondta, hogy akkor érte csoportját a támadás, amikor már befejezték a merülést, és a búvárok a felszínen lebegve várakoztak arra, hogy visszamásszanak a búvárhajó fedélzetére.

A támadás áldozatául esett New York-i illetőségű Rohina Bhandai Forrás: Getty Images/Patrick McMullan

A várakozás közben a merülés vezető fedezte fel a felszín alatt felbukkant és a csoport felé úszó cápa sziluettjét.

Nem sokat habozott, hanem egyből alámerült, hogy elijessze a búvárok lába felé közelítő ragadozót.

Azonban a tigriscápa nem riadt meg, hanem megmarta a vele szembeszálló oktatót, majd miután kissé eltávolodott, ismét visszaúszott a csoporthoz és a 49 éves amerikai búvárnő lábát kezdte el marcangolni.

A támadó az első félreérthető sajtóhírekkel szemben nem a homoki tigriscápa, hanem a "sima" tigris, a Galocerdo cuvier volt Forrás: Elter Tamás

Rohina Bhandai olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, hogy a búvárcsoporthoz tartozó orvosok azonnali elsősegély kísérlete ellenére a súlyos kivérzéstől, illetve az emiatt beállt sokktól

még a hajó fedélzetén életét vesztette.

Az ugyancsak megsérült búvároktatót légi úton kórházba szállították, ahol sikerült stabilizálni állapotát.

A cápatámadások ugyan felzaklatják a közvéleményt, ám statisztikailag nagyon ritkák (a kép illusztráció) Forrás: AFP/Richard Bouhet

Az Undersea Hunter Group vezetője, Alan Steenstrup úgy nyilatkozott, valósággal sokkolta a hír, hiszen az általuk hosszú évek óta szervezett túrákon még sohasem fordult elő ehhez hasonló incidens.

Nem mindegy, homoki-e a tigris, vagy mégsem az

A hazai sajtóban, így többek között az Index hírportálon és az ATV online kiadásában egyaránt úgy jelent meg a hír, hogy homoki tigriscápa támadt rá az amerikai turistanőre. A hazai portálokhoz hasonlóan egyes külföldi hírforrások, mint például az ABC News,

az incidensről írt tudósításukban felváltva használták a „sand tiger" illetve a „tiger shark" elnevezést,

holott ez két különböző és rendszertanilag egymástól távol álló faj elnevezését takarja, a viselkedésbiológiai különbségekről már nem is beszélve.

A homoki tigriscápa (Carcharias taurus) félelmetes kinézete ellenére is békésen viselkedő faj, és semmi köze sincs a tigriscápához Forrás: Elter Tamás

A zavart csak fokozta, hogy az ABC News a tudósítás címlapfotójaként nem a valódi támadóról, hanem az annak vélt, ám az ügyben ártatlan homoki tigriscápáról közölt le egy, a magyar médiában ugyancsak átvett képet, pedig a homoki tigriscápa nem is számít honos fajnak a Kókusz-sziget környéki vizekben.

A tigriscápa a potenciálisan veszélyes cápafajok listájának második helyén áll Forrás: Elter Tamás archívuma

A homoki tigriscápa (Carcharias taurus) rendszertanilag a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozik, ezzel szemben a Kókusz-szigeti támadásért valóban felelős tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a kékcápa-alakúak rendjébe (Carchariniformes) sorolandó, és e két csoport között leszármazástani szempontból is igen nagy a távolság.

Soha nem volt még halálos kimenetelű homoki tigriscápa támadás

A hír több szempontból gyanúsnak tűnhetett a cápákat az átlagnál jobban ismerő közönség, a búvárok számára. Közismert ugyanis, hogy a homoki tigriscápa ijesztő ábrázata ellenére alapvetően békés és unoffenzív cápafaj, amely csak akkor válhat veszélyessé, ha súlyosan provokálják.

A homoki tigriscápa csak akkor válhat veszélyessé ha durván prvokálják Forrás: Elter Tamás

Ez a lassú mozgású közepes-nagytestű cápa tipikusan kisebb méretű rajhalakat zsákmányol, méretes préda nem is nagyon szerepel a táplálékrendjében.

A szakirodalomból ismert 29 homoki tigriscápa támadás közül egy sem végződött halálos eredménnyel.

A feljegyzett esetek jó része úgynevezett provokált támadásnak számít, amikor védekező reakcióként haraptak meg embert homoki tigriscápák.

A homoki tigris alapvetően békésen viselkedik a búvárokkal szemben Forrás: Elter Tamás

A trópusi tengerek csíkos hátú nagyragadozója,

a tigriscápa ezzel szemben a támadási statisztikák élvonalába tartozó faj,

amely az eddig dokumentált 111 nem provokált agresszióval a támadások számát tekintve közvetlenül a dobogós első helyezett nagy fehér (Carcharodon carcharias) mögött áll.

Mindent megtámad, ami kisebb nála

A tigriscápa szemben a homoki tigrissel opportunista ragadozó, táplálékrendje a tarisznyarákoktól kezdve a tenger felszínére leszálló madarakon, tengeri teknősökön, más cápákon és méretes csontos halakon át egészen a melegvérű zsákmányállatokig, kisebb cetekig és úszólábúakig terjed.

Homoki tigriscápa alulnézetben. Teljesen más a fogstruktúrája, mint névrokonának Forrás: Elter Tamás

Az akár hét méteres maximális testhosszúságot is elérő tigriscápa harapását az állat sajátos állkapocs-struktúrája és fogszerkezete teszi különösen veszélyessé.

A tigriscápa kakastaréjszerű tépésre szolgáló fogai Forrás: Wikimedia Commons

Más cápafajoktól eltérően, amelyek felső és alsó állkapcsaiban többnyire eltérő formájú (heteromorf) fogazat található, a tigriscápa állkapcsában egynemű fogakat találunk.

Az alacsony, lapos, kakastaréjszerű és belső élein erősen fűrészezett fogak úgy működnek, mint a konzervnyitó:

ha a tigriscápa ráharap valamire, az állkapcsait ellentétes irányba mozgatva és a fejét ide-oda rángatva képes pillanatok alatt szabályosan szétfűrészelni még olyan kemény tárgyakat is, mint amilyen például a tengeri teknősök páncélja.

A tigriscápa opportunista ragadozó Forrás: Wikimedia Commons

Ennek tudható be, hogy a halálos kimenetelű tigriscápa támadások aránya még a nagy fehér cápatámadásoknál is magasabb.

A pacifikus tigriscápák jóval agresszívabbak, mint indiai-óceáni társaik

A Kókusz-sziget környékén a tigriscápák – szemben az itt elő sem forduló homoki tigrisekkel – honos fajnak számítanak.

A homoki tigris nem is számít honos fajnak a Kókusz-sziget vizein Forrás: Elter Tamás

A világhírű osztrák tengerbiológus, a légzőkészülékes búvárkodás Jacques Yves Cousteau melletti másik nagy pionírja, Hans Hass professzor volt az első, aki víz alatt figyelte meg a Kókusz-sziget tigriscápáit, még az 1950-es években.

Hans Hass professzor (a kép bal szélén) a légzőkészülékes búvárkodás nagy pionírja figyelt meg először víz alatt tigriscápákat Forrás: Hans Hass Foundation

Noha a Galeocerdo cuvier a tigriscápák nemzetségének egyetlen recens faja, viselkedésbiológiai szempontból nagy különbség tapasztalható a Csendes-óceán trópusi térségében élő, valamint az Indiai-óceán nyugati partvidékén, vagy a Karib-tengerben honos tigriscápák között. A támadási statisztikák elemzése arra mutat, hogy

a pacifikus populáció egyedei a legagresszívebbek,

ennek pontos oka azonban még egyelőre nem ismert a tengerbiológusok előtt.

Tigriscápa az Indiai-óceánban. A pacifikus rokonok a legargresszívabbak Forrás: Elter Tamás

A homoki tigriscápáknak - tegyük hozzá, hogy teljesen alaptalanul - az 1950-es 60-as években igen rossz hírük volt, elsősorban Ausztráliában. A kenguruk földjén egészen az 1970-es évekig ezt a fajt tartották az ausztrál vizeken relatíve nagy számban bekövetkezett cápatámadások fő felelősének.

Emiatt a homoki tigriscápákat a 70-es évek végére majdnem teljesen kiirtották az ausztrál vizekből,

és csak a hathatós természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően sikerült megmenteni az itt szürke dajkacápaként (grey nurse shark) emlegetett tengeri ragadozókat.

Aki akar, merülhet is a tengerek labradorjaival

A homoki tigriscápák tűrik legjobban a fogság körülményeit, két-három évtizedig is elélnek a nagy tengeri akváriumokban. Ezért nem csoda, hogy a híres tengeri akváriumok, így többek között a budapesti Tropicarium - Oceanárium leglátványosabb és legnépszerűbb lakóinak számítanak.

A homoki tigriscápák akár kézhez is szoktathatók Forrás: Elter Tamás

A homoki tigriscápák honosak a Földközi-tengerben is, főleg e tenger keleti nagymedencéjében tekinthetők viszonylag gyakorinak. A libanoni főváros, Bejrút közelében a parttól mindössze másfél kilométerre fekvő víz alatti sziklazátony, a Shark Point vizein a július-augusztusi szezonban a légzőkészülékes búvárok is szervezett merüléseken csodálhatják meg e dekoratív cápákat, a „tengerek labradorjait".