Jobb ma egy Kánya, mint holnap egy Ványa!

Jaruzelski tábornok egy lövészkatona társaságában

Harminchat éve, 1981. december 13-án vasárnap kora reggel a városi csomópontokat lezáró harckocsik és az utcákon cirkáló katonai járőrök látványa fogadta a megdöbbent lengyeleket szerte az országban. Megszűnt a telefonszolgáltatás, a rádió pedig kizárólag Wojciech Jaruzelski tábornok, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa első emberének beszédét sugározta folyamatos ismétléssel. Felfüggesztették a szabadságjogokat, a pártlap kivételével betiltották az összes sajtóterméket, lezárták a reptereket, valamint kijárási tilalmat és statáriumot vezettek be a kihirdetett rendkívüli állapot részeként.

Palotaforradalom a Kreml falai között

Nyikita Szergejevics Hruscsov 1964. október 14-i a hatalom éléről történt puccsszerű eltávolítása után új korszak kezdődött a Szovjetunió, valamint a közép-kelet-európai szocialista országok kapcsolatrendszerében.

Hruscsov az SZKP első titkára (a képen középen jobbra, kalappal a kezében) hirdette meg a desztalinizációs folyamatot Forrás: Wikimedia Commons

A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) 1956. februári XX. kongresszusán meghirdetett desztalinizáció, a illetve az 1956-os lengyel események, továbbá a magyar forradalom és szabadságharc leverése, valamint az 1961-es berlini blokád után kibontakozó konszolidációs folyamat egyrészt megszilárdította a Szovjetuniónak még a második világháború idején a jaltai megállapodással szentesített közép-kelet-európai hegemóniáját, ám ezzel párhuzamosan a hruscsovi desztalinizációs folyamat következményeként az 1960-as évek elejétől több szocialista országban, elsősorban Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon olyan társadalmi reformkísérletek bontakoztak ki, amit a Kreml konzervatívjai már nem tűrhettek tovább.

Sztálin Truman elnökkel és Churchillel Potsdamban 1945 nyarán. Ekkor szentesítették végleg a jaltai konferencián elfogadott befolyási zónákat, amelyek egészen 1990-ig jelölték ki érvényesen a Szovjetunió politikia hatalmának határait Európában Forrás: AFP

A Kremlben lezajlott palotaforradalom következtében 1964 októberében Leonyid Iljics Brezsnyev váltotta fel Hruscsovot az SZKP főtitkári székében.

Brezsnyev nem tűrte a reformkísérleteket

Brezsnyev és legfőbb hívei, Koszigin, Podgornij , valamint Gromiko ugyan egyetértettek az SZKP XX. kongresszusán a Sztálin halála után meghirdetett általános politikai irányvonallal, ám Hruscsov reformjait a stabilitásra hivatkozva visszavonták.

Leonyid Iljics Brezsnyev 1964 októberében került az SZKP élére, a Kremlben történt palotaforradalom eredményeként Forrás: AFP

A Kremlben a hatalom csúcsán lezajlott őrségváltás tehát semmiféleképpen sem jelentett visszatérést a sztálini gyökerekhez,

de egészen Mihail Gorbacsov színrelépéséig véget vetett a néhány „testvéri országban" folyó óvatos reformtörekvéseknek.

Alexander Dubcek (középen jobbra, kalappal a kezében) a "prágai tavasz" szimbóluma nem csak gazdasági, hanem politikai reformokat is be akart vezetni Forrás: AFP

A Csehszlovákiában kibontakozó, Alexander Dubcek nevével fémjelzett gazdasági ,valamint a valódi demokratikus keretek megteremtésével kísérletező politikai reformot, az úgynevezett „emberarcú szocializmust", mint veszélyes elhajlást, Moszkva 1968 augusztusában fegyveres beavatkozással felszámolta.

Szovjet harckocsi Prágában, 1968 augusztus 21-én Forrás: AFP/-

Lengyelországban az 1970-es gdanski munkássztrájk véres leverése után menesztették a reformokra hajló Gomulkát, akinek helyébe egy vonalasabb pártvezetőt állítottak a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) élére, Edward Gierek személyében.

Edward Gierek, a LEMP első titkára (a képen balra) a román diktátor, Ceausescu társaságában, 1976-ban Forrás: PAP

A Kreml 1972-ben ugyancsak leállíttatta az 1968. január elsején bevezetett magyar gazdasági reform, az új gazdasági mechanizmus továbbfejlesztését. Az amúgy is élet-és fejlődésképtelen szocialista társadalmi rendszer történetében

ezzel vette kezdetét a Brezsnyev személyével fémjelzett „pangás időszaka",

ami az 1980-as évek elejére súlyos gazdasági gondokhoz és egyre hangosabb társadalmi elégedetlenséghez vezetett, főleg Lengyelországban.

Feláll a történelem színpadára egy gdanski villanyszerelő

A „pangás éveinek" köszönhetően 1979-re a második világháború utáni Lengyelország gazdasági mutatói mélypontjukra süllyedtek. Edward Gierek, a LEMP első titkárának korábbi kísérlete, hogy a mesterségesen fenntartott és egyre nagyobb költségvetési hiányt okozó életszínvonalat nyugati bankoktól felvett hitelekkel finanszírozza, a 70-es évek végére kifulladt, még tovább dagasztva a gazdasági gondokat.

Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, és Kádár János, az MSZMP első titkára. Brezsnyev mereven ellenzett minden reformtörekvést, és a magyaar gazdasági reform továbbfejlesztését is leállíttatta Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Lev Ivanov

Ezért a LEMP Politikai Bizottsága 1980 júniusában ismét áremelésekről határozott. Az alapvető fogyasztási cikkek közül különösen az élelmiszereknél, és ezen belül is elsősorban a húsáruknál jelentős drágulást okozó áremelés július elsején lépett hatályba. Júliusban számos lengyel nagyvárosban, így többek között Lódzban, Lublinban és Tarnówban a tömeges elégedetlenség hatására fizetésemelést követelő sztrájkok robbantak ki.

Az 1980 nyarán bevezetett drasztikus áremelések nyomán tömegtüntetések kezdődtek Lengyelországban Forrás: PAP

A későbbi események szempontjából mérföldkőnek számított a gdanski Lenin Hajógyárban augusztus 14-én bejelentett sztrájk.

A gdanski hajógyár munkásai ugyanis az áremelések visszavonásán és a fizetések felemelésén kívül már kifejezetten politikai követeléseket is megfogalmaztak, így többek között az 1970-es sortűz áldozatainak emlékét megörökítő emlékmű felállítást, és ami még ennél is fontosabb volt, az állampárttól teljesen független önkormányzati alapokon álló szakszervezet engedélyezését követelték.

Egy ismeretlen gdanski villanyszerelő, Lech Walesa 1980 nyarán a történelem színpadára lép Forrás: REUTERS/Str

Augusztus 16-án Lech Walesa vezetésével megalakult az Üzemközi Sztrájkbizottság,

amely szeptember 17-én 21 pontba szedve fogalmazta meg a munkások legfontosabb politikai és gazdasági követeléseit.

Megroppannak a rendszer ersztékei, zászlót bont a Szolidaritás

A hatalom eleinte bénultan szemlélte az egyre szélesebb körben elharapózó sztrájk palackból kiszabaduló szellemét. Szeptember végére a gdanski munkások követeléséhez már több mint 700 vállalat csatlakozott, és a sztrájk az egész Tengermellékre kiterjedt. Az országossá váló sztrájkmozgalom hatására az állampárt kénytelen volt beadni a derekát, és tárgyalásokba bocsátkoznii a munkások képviselőivel.

A gdanski Lenin Hajógyárban elkezdődött sztrájk politikai mozgalommá nőtte ki magát Walesa vezetésével Forrás: Pinterest

Hosszadalmas tárgyalások után

a kormány képviselői fogcsikorgatva ugyan, de kénytelenek voltak elfogadni a munkásság követelését,

és aláírni a független autonóm szakszervezet felállítását elismerő, a történelembe csak augusztusi megállapodásként bevonult egyezséget.

Ahonnan a Szolidaritás elindult: a gdanski Lenin Hajógyár Forrás: Pinterest

Szeptember 17-én a Gdanskban tanácskozó Üzemközi Alapítóbizottságok képviselői Jan Olszewski javaslatát elfogadva egyetlen nagy közös szakszervezet létrehozásáról döntöttek, és a szakszervezeti szövetségnek Karol Modzelewski ötletére a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet elnevezést adták.

A hatalom meghátrált és kénytelen volt lenyelni a békát: a Szolidaritást eredeti alapítóokirata szerint autonóm szakszervezetként vették nyilvántartásba Forrás: AFP

A lassan lecsillapodó kedélyek lángja azonban ismét magasra csapott, amikor a Varsói Vajdasági Bíróság a Szolidaritás alapító okiratából törölte a sztrájkjogot, majd önkényesen kiegészítette azt a párt vezető szerepének elismerésére vonatkozó passzussal.

A bíróság döntése hatalmas, országos felháborodást váltott ki.

Az általános sztrájk kitörését csak az akadályozta meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság, - nyilván nem függetlenül a robbanással fenyegető helyzettől és „némi" állampárti ráhatástól – megsemmisítette a közfelháborodást kiváltó elsőfokú bírósági döntést.

A kommunista hatalom csak átmenetinek tekintette a Szolidaritás győzelmét, és a kulisszák mögött készült a visszacsapásra Forrás: Reuters

A Szolidaritás befolyása és taglétszáma viharos sebességgel növekedett;

a szervezet megalakulását követő évben, 1981-ben a Szolidaritás 10 millió fős tagságával már több mint háromszor annyi tagot számolt, mint az állampárt.

A lengyel elvtársak oldják meg maguk a problémáikat!

A szovjet pártvezetés egyre jobban növekvő idegességgel figyelte a Lengyelországból érkező számára aggasztó híreket. Még 1980 augusztusában, a Szolidaritás megalapításának hónapjában felállították az SZKP Politikai Bizottsága mellett informálisan működő úgynevezett Szuszlov-bizottságot.

Mihail Szuszlov, a Kreml szürke eminenciás főideológusa Forrás: Wikimedia Commons

Andrej Szuszlov, a Politbüro szürke eminenciása és az SZKP főideológusa – aki nem mellesleg igen komoly szerepet játszott az 1956-os magyarországi forradalom leverésével kapcsolatos titkos háttértárgyalásokon is – Jurij Andropov KGB-főnök, valamint Dimitrij Usztyinov honvédelmi miniszter hathatós támogatásával a lengyelországi helyzetről és a válság felszámolásának ajánlott módjairól készített írásos jelentéseket illetve javaslatokat a pártfőtitkár, Leonyid Iljics Brezsnyev számára.

Jurij Vlagyimirovics Andropov 1982 novemberében, Brezsnyev halála után az SZKP főtitkára lett. A lengyel események háttérirányításában még mint a KGB elnöke vett részt Forrás: AFP

A helyzet komolyságát jól mutatta, hogy 1980. december elején Moszkvába rendelték a Varsói Szerződés tagállamainak vezetőit a lengyelországi helyzet megvitatására. A szovjet pártvezetők azt szorgalmazták erőteljesen, hogy a „lengyel elvtársak" saját maguk legyenek úrrá rendkívüli állapot bevezetésével a kialakult súlyos belpolitikai helyzeten. Brezsnyev a szovjet katonai támogatást, mint lehetséges opciót - Szuszlov tanácsára - kategorikusan elvetette.

Kommunista pártok nemzetközi találkozója Moszkvában, Ceausescu és Brezsnyev. A szovjet pártfőtitkár 1980-ban kategorikusan kizárta egy lengyelországi szovjet katonai intervenció lehetőségét Forrás: AFP

1980 decemberében ugyanis már merőben más szelek fújtak, mint a prágai tavasz leverése idején.

Az egy évvel korábban elkezdett afganisztáni kaland súlyos diplomáciai bonyodalmakba sodorta a Szovjetuniót, és e rendkívül költséges, eleve kudarcra ítélt katonai beavatkozás egyszerűen nem tette lehetővé 1968 megismétlését Lengyelország esetében.

Jobb ma egy Kánya, mint holnap egy Ványa!

A Kreml más okok miatt is ódzkodott a LEMP katonai támogatást szorgalmazó kérésével szemben. A Lengyel Néphadsereg a Varsói Szerződés második legnagyobb létszámú hadseregének számított a szovjet haderő után, amelynek egy csehszlovákiaihoz hasonló fegyveres intervenció esetén erősen kérdésessé válhatott a lehetséges magatartása.

Jaruzelski tábornok (a képen középen balra) Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnokával Forrás: PAP

Ezen kívül a lengyelek rendkívül mély történelmi okokra visszavezethető erős oroszellenessége szintén fokozott óvatosságra intette a Kremlt.

1981-ben tovább mélyült a válság.

Már nem csak a szovjet, hanem a társadalmi forrongástól betegesen félő keletnémet Honecker-rezsim és Gustav Husak Csehszlovákiája is egyre erőteljesebben követelte a lengyel pártvezetéstől, hogy saját hadseregére és belügyi alakulataira támaszkodva számolja fel a Szolidaritás teremtette fenyegető helyzetet.

Gorbacsov ( a kép bal szélén) Erich Honecker NDK pártvezető társaságában. Honecker 1981-ben a lengyel pártvezetéstől a leghatározottaban követelte a szükségállapot haladéktalan bevezetését Forrás: RIA/Novosty

1981. április 3-án éjjel a szovjet-lengyel határon fekvő Bresztben titkos tanácskozást tartottak.

Szuszlov és Dimitrij Usztyinov ekkor már a leghatározottabban követelték az időközben leváltott Edward Gierek utódától, a LEMP akkori első titkárától Stanislaw Kania-tól, és a szovjetek szemében persona gratának számító Wojicech Jaruzelski hadseregtábornoktól a hadiállapot kihirdetését.

Stanislaw Kania, Edward Giereket követte a LEMP első titkári székében Forrás: Dzieje.pl

(Gierek utódától, Kaniától valamivel többet reméltek Lengyelországban. A pártvezető nevét szójátékként használó korabeli vicc, mely szerint „ jobb ma egy Kánya, mint holnap egy Ványa" is arra a várakozásra utalt, hogy talán nem lesz szovjet intervenció.) Közvetlenül a találkozó előtt, március 27-én Brezsnyev személyesen is felhívta Kaniát felszólítva a hadiállapot mielőbbi bevezetésére.

Dimitrij Usztyinov marsall szovjet honvédelmi miniszter Brezsnyev társaságában Forrás: Gordon

A lengyel vezetők azzal tértek ki Szuszlov és Usztyinov követelése elől, hogy a hadiállapot bevezetésének előkészületei még nem érték el azt a szintet, hogy ésszerű kockázat mellett kerülhessen sor rá. A Lengyel Néphadsereg vezérkara szigorú titoktartás mellett már 1980 októberében hozzáfogott a hadiállapot bevezetés katonai terveinek kidolgozásához.

Viktor Kulikov marsall, a VSZ főparancsnoka (a kép bal szélén) megbeszélést folytat Jaruzelski tábornokkal Forrás: RIA/Novosty

A szovjetek számára eredménytelen breszti találkozó után április 8-án Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés főparancsnokának vezetésével szovjet katonai delegáció érkezett Varsóba „tanácsadásra", valójában a hadiállapot bevezetésével kapcsolatos előkészületek ellenőrzésére.

Tort ül a szoldateszka a Szolidaritás sírja felett

1981. december 5-én a LEMP Politikai Bizottsága zárt, titkos ülésén megadta a felhatalmazást az ekkor már a Lengyel Egyesült Munkáspárt élére kinevezett Jaruzelski tábornoknak a hadiállapot kihirdetésére azzal, hogy a tábornok belátása szerint saját maga határozhatja meg a szükségállapot elrendelésének időpontját.

Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP első titkáraként felhatalmazást kapott a hadiállapot bevezetésére Forrás: PAP

Noha ekkorra már minden előkészület megtörtént,

Jaruzleskit mégis kétségek gyötörték, mivel nem volt teljesen bizonyos a puccsszerűen bevezetni kívánt hadiállapot sikerében.

December 10-én ezért Jaruzelski miután beszámolt Brezsnyevnek az előkészületek befejezésről, ismét kérte, hogy amennyiben nem terv szerint alakulna a helyzet, a szovjetek nyújtsanak katonai segítséget neki.

Brezsnyev és Jaruzelski. A szovjet pártfőtitkár 1981 december 10-én, Jaruzelski utolsó kérésére is megtagadta a szovjet katonai segítség lehetőségét Forrás: RIA/Novosty

A szovjet pártvezetés azonban ekkor is határozottan elvetette ennek lehetőségét. Jaruzelski december 12-én hozta meg végső döntését a hadiállapot bevezetéséről. Az előre elkészített titkos parancsokat a tábornok utasítására továbbították a beavatkozásra kijelölt katonai egységek parancsnokainak, valamint a megyei rendőrkapitányságok vezetőinek.

Páncélozott harcjárművek Varsó utcáin, a szükségállapot bevezetése után Forrás: AFP

Nem sokkal éjfél előtt az egész országban kikapcsolták a telefonszolgáltatást,

majd az erre kijelölt alakulatok katonai ellenőrzés alá vonták a rádiót és a televíziót. Pontban éjfélkor vette kezdetét a Szolidaritás vezetőinek illetve aktivistáinak „begyűjtése", azaz letartóztatásuk, és az előre kijelölt internálótáborokba való szállításuk.

Jaruzelski felfüggesztette a sztrájk és gyülekezési jogot Forrás: EAST NEWS/Off

Jaruzelski nem sokkal éjfél után, december 13. kora hajnali óráiban a varsói Belweder-palotába összehívta az Államtanácsot, amellyel az alkotmányosság látszata érdekében jóváhagyatta a hadiállapot bevezetését, valamint az ahhoz kapcsolódó rendkívüli intézkedéseket.

Agyaglábú kolosszusként omlott össze a szocialista rendszer

A tényleges hatalom ettől kezdve a kilenc főből álló Nemzeti Megmentés Katonai tanácsának a kezébe került.

A katonai hatalom betiltott mindenfajta sztrájkot,

felfüggesztette a gyülekezés jogát és a társadalmi szervek működését, elrendelte a kijárási tilalmat, és ettől kezdve mindenki csak külön engedély birtokában hagyhatta el az állandó lakóhelyét.

Könnyűharckocsiegy varsói utcán, 1981. decemberében Forrás: Pinterest

A stratégiai fontosságú vállalatokat katonai irányítás alá helyezték, ami azt jelentette,

hogy a munkát megtagadókkal szemben statáriális eljárásban akár halálbüntetést is ki lehetett szabni.

A puccsszerűen bevezetett rendkívüli állapot biztosításában a hadsereg közel 80 ezer katonája, 1750 harckocsi, 1400 páncélozott harcjármű, valamint hozzávetőleg 30 ezer belügyi alkalmazott vett részt.

Harckocsioszlop a szükségállapot kihirdetése után Varsóban, 1981 december 13-án Forrás: Wikimedia Commons

A kommunista hatalom brutális fellépése és a kihirdetett statárium ellenére több száz vállalatnál megtagadták a munka felvételét. A katowicei Wujek-bányában a bányászok ellenállását a rohamrendőrség törte meg, a kíméletlen fegyveres fellépésnek kilenc civil esett áldozatául.

A szocialista rendszer sem Prágában, sem pedig Varsóban nem bizonyult emberarcúnak Forrás: Pinterest

A hadiállapot bevezetése utáni hetekben összesen tízezer „gyanús elemet" internáltak,

majd a közszolgálatban is kezdetét vette a nagy tisztogatás. A hadiállapotot csak másfél évvel később, a helyzet úgymond „konszolidálása" után függesztették fel. Az 1980-as évektől a szocialista berendezkedés rendszerszintű válságát senki és semmi sem tudta többé már feltartóztatni.

Jaruzelski tábornok egy lövészkatona társaságában Forrás: PAP

Az 1985-től kibontakozó gorbacsovi reformfordulat sem volt képes emberarcúvá tenni a megreformálhatatlan rendszert, ami az évtized végén, 1989-ben hatalmas robajjal, agyaglábú kolosszusként omlott össze egész Közép-Kelet-Európában.