A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományszerűen betekintést enged 25-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba.
Pénteken nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kitűnik, hogy John Major akkori miniszterelnök szakpolitikai döntéselőkészítő stábjának egyik tagja,
Damian Green 1994-ben feljegyzést intézett Alex Allenhez, Major személyi titkárához,
kifejtve azt a véleményét, hogy az internethasználók várhatóan egyre szélesebb körű véleményformálói közösséggé alakulnak a jövőben.
Green átirata szerint "a számítógépekhez értő" parlamenti képviselők közül többen felhívták a figyelmet arra is,
hogy ha a Downing Street előfizet az internetszolgáltatásra, akkor lépést tarthatna például a Fehér Házzal,
amely Bill Clinton elnökségének kezdete óta "nagy hangon hirdeti, hogy milyen korszerű eszközöket alkalmaz kommunikációjában".
Az újonnan nyilvánosságra hozott iratok szerint a Downing Street attól is tartott, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt frissen megválasztott új vezetője, a fiatal Tony Blair előbb fizet elő az internetre, mint a miniszterelnöki hivatal, demonstrálva, hogy "ő képviseli az új nemzedéket".
Az aggodalom nem volt alaptalan:
Blair a Munkáspárt élén alig három évvel később, az 1997-es választásokon szinte megsemmisítő vereséget mért a konzervatívokra, és a Labour történetében addig és azóta is egyedülálló módon összesen három választási győzelmet aratott egymás után.
Major személyi titkára Green feljegyzésére válaszolva nem zárkózott el attól, hogy a Downing Street előfizessen az internetre, de az emailt olyan divatjelenségnek tartotta,
amelynek használatát "az emberek világszerte legfeljebb szórakozásból próbálgatják".
Alex Allan hozzátette: óvakodna attól, hogy a Downing Street "lóhalálában" meghonosítsa az emailt az üzenettovábbítás eszközeként.
A brit levéltár archív dokumentumainak év végi ismertetéseiből mindig kiderülnek érdekes, néha meghökkentő háttérinformációk.
A tavalyi év végén nyilvánosságra hozott régi iratok tanúsága szerint például a közép- és kelet-európai gazdaságok átalakulásának finanszírozására abban az évben létrehozott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1991-ben azt javasolta a brit kormánynak,
hogy a Nyugat egy adósságfelvásárlási tranzakcióval szabadítsa meg
60 milliárd dollárnyi devizakötelezettségétől az utolsó napjait élő Szovjetuniót a teljes szovjet nukleáris fegyverzet leszereléséért cserébe.
Az EBRD akkori elnöke, Jacques Attali szerint ezzel az ügylettel a hét legfejlettebb ipari gazdaság (G7) akkori védelmi kiadásainak töredékéből meg lehetett volna teremteni a világbékét.
A dokumentumokból nem derült ki, hogy John Major foglalkozott-e az EBRD akkori elnökének kezdeményezésével.
A titkosítás alól tavaly feloldott aktákból az viszont kitűnt, hogy
Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció első elnöke szintén 1991-ben, egy telefonbeszélgetésben arra figyelmeztette Majort,
hogy ha a Nyugat nem nyújt gazdasági segítséget Moszkvának, az orosz reformpolitika könnyen elbukhat, "és nem lesz újabb esély Oroszország átalakítására".
(Forrás: MTI)