A hidegháborús korszak titkos katonai felderítő akcióiban szerzett magának világraszóló hírnevet az SR-71 amerikai kémrepülőgép. A puskagolyónál is sebesebben, és minden korábbi sugárhajtóműves gépnél jóval nagyobb magasságban, a sztratoszférában suhanó „Feketerigó" kétségkívül a repüléstörténet egyik csúcstechnikai alkotása volt. A legfrissebb hírek szerint már elkezdték gyártani az amerikai légierőnél 1998-ban nyugdíjazott szupergép továbbfejlesztett utódát.
Könnyedén lehagyja a puskagolyót is a titokzatos szupergép
Az Amerikai Egyesült Államokban múlt héten megtartott légiközlekedési konferencián elhangzott kétértelmű megfogalmazás azt sugallja, hogy a Lockheed Martin világhíres, ám a szolgálatból 1998-ban végleg kivont szuperfelderítője, az egykori SR-71 Balckbird „Feketerigó" utóda, az SR-72 már gyártásba került.
A Bloomberg értesülése szerint a floridai Amerikai Aeronautikai és Asztronautikai Intézet éves SciTech Fórumán Jack O'Banion, a Lockheed repülőgépgyártó konszern alelnöke bemutatott egy művészi grafikai koncepciót a hiperszonikus SR-72-ről. O'Banion beszámolt a titokzatos új repülőgéppel kapcsolatos számítástechnikai fejlesztésekről, valamint a tervezés legújabb fejleményeiről is.
A digitális átalakítás vívmányai nélkül nem lehetett volna megvalósítani az itt látott repülőgépet"
– kommentálta az alelnök a gépről készített és a konferencián bemutatott grafikát.
Jack O'Banion megfogalmazásából a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az SR-72 már nemcsak a rajzasztalon létezik,
hanem legalább egy kísérleti prototípusát már le is gyártották. A Lockheed és az amerikai légierő illetékesei egyelőre nem erősítették meg ezeket a feltételezéseket.
Mindenesetre a nevadai sivatagban rejtőző híres-hírhedt 51-es körzet környékén az utóbbi időben tapasztalt megélénkült aktivitást egyesek az SR-72 vélelmezett kísérleti repüléseivel hozzák összefüggésbe. Az 51-es körzetként ismert szupertitkos katonai kísérleti telep az 1947-es roswelli állítólagos ufóbaleset óta vált a különböző mendemondák és összeesküvés-elméletek népszerű célpontjává.
Ami a közelmúltban a CIA nyilvánosságra hozott dokumentumaiból ismertté vált az az, hogy a légierő az 1950-es évek óta különleges katonai gépek prototípusait teszteli a nevadai telepen.
Itt repülték be többek között az U-2 „Dragonlady" kémgépet csakúgy, mint az SR-71-et, valamint az első valódi lopakodót, az F-117 Nighthawkot is.
Digitális nyomtatással készülhet el a "motorok motorja"
O'Banion kétértelmű nyilatkozatai találgatások egész sorát indították el úgy a sajtóban, mint a légügyi szakemberek között. „Nem tudtuk volna megépíteni a hajtóművet egy új technológia nélkül. Ötven éve megpróbálták, ám sikertelenül. De most már digitálisan kinyomtathatjuk a hajtóművet egy hihetetlenül kifinomult hűtőrendszerrel, ami szerves része a motorok motorjának. Ez ahhoz volt szükséges, hogy a hajtómű túlélje a többszörös fékezést a rutin üzemeltetés során" – nyilatkozta a Lockheed alelnöke, újabb találgatásoknak nyitva kaput e kijelentésével.
Az U.S. Air Force, az Egyesült Államok légierejének illetékesei határozottan cáfolták a Bloomberg értesüléseit az ötszörös hangsebességgel repülő titkos kémgép létezéséről. A szakértők e cáfolatok ellenére a hadsereg képviselőinél azonban árnyaltabban értékelik a konferencián elhangzottakat.
A hiperszonikus repülésre képes gép kifejlesztésével kapcsolatos problémákat alaposan ismerő szakemberek szerint
az SR-72 pillanatnyilag bárhol állhat a fejlesztés hosszú folyamatában:
lehetséges, hogy még csak a digitális tervezés fázisában van, de az sem kizárható, hogy már valóban elkészült a repülésre alkalmas prototípus.
Ez a feketerigó olyan, mintha az űrből érkezett volna
A repülés történetében teljesen új fejezetet nyitó SR-71 Balckbird terveit a Lockheed Skunk Works részlegében készítették el a gyár legendás hírű tervezője, Clarence „Kelly" Johnson irányításával. (Az ő nevéhez fűződik a Lockheed másik híres ikonja, az U-2 Dragonlady kifejlesztése is.)
Az SR-71 magassági felderítő volt a katonai repülés történetében az első olyan gép,
amit kifejezetten alacsony radarhullám-visszaverő, úgynevezett lopakodó formára terveztek.
Az SR-71 forradalmian új konstrukciónak minősült, amelynek számos képességét mind a mai napig nem sikerült túlszárnyalni.
Az SR-71 több világrekordot állított be,
hosszú pályafutása alatt mindvégig a világ leggyorsabb és legmagasabban repülő sugárhajtású gépe maradt.
A „Feketerigó" sci-fi filmek világát idéző futurisztikus formáját úgy tervezték meg, hogy a gép úgynevezett radarkeresztmetszete, azaz radarészlelhetősége minél kisebb legyen.
Amikor a CIA alaposan átverte a szovjeteket
Az SR-71 rendkívüli sebessége miatt a sárkányszerkezet még a sztratoszféra nagyon ritka, biológiai értelemben már űrnek számító közegében is annyira felhevült a súrlódási hőtől, hogy a gép törzsét teljes egészében titánból kellett megépíteni.
Külön érdekesség, hogy a hidegháború csúcsán az SR-71 projekthez szükséges titánt a CIA a Szovjetuniótól szerezte be
különböző fedőcégek láncolatán keresztül, kijátszva a közmondásos szovjet gyanakvást és éberségét.
Mint oly sok minden, a sárkányszerkezet kialakítása is eltért a megszokott technológiáktól. A Feketerigó sárkányát apró titángolyókból kovácsolták össze, ugyanis maximális sebességen haladva a súrlódási hő miatt az SR-71 31 méter hosszú törzse pár centiméterrel megnyúlt.
A nagy sebességen fellépő hőtágulásra volt visszavezethető, hogy a gép burkolatát lazán illeszkedő elemekből állították össze. A felszállás után ezért a Feketerigó először egy nagy sebességgel végrehajtott kört tett meg, hogy felmelegítse a burkolatát.
Amikor a gép több mint háromszoros hangsebességgel haladt, annyira felhevült a géptörzs, hogy leszállás után a pilóták kiszíjazásához külön le kellett hűteni a 300 Celsius fokra hevült kabint.
Az ellene indított rakétát egyszerűen lehagyta
Az 1966-ban hadrendbe állított SR-71-et 1998-ban végleg kivonták a szolgálatból, elsősorban a rendkívül magas üzemeltetési költségek miatt.
Mind a mai napig nem teljesen ismert e páratlan konstrukció valamennyi paramétere.
A kettő Pratt & Whitney J58-1 típusú utánégetős gázturbinás torló-sugárhajtómű együttes teljesítménye hivatalosan Mach 3,2, azaz 3 532 km/h volt. Vannak olyan vélekedések, hogy az SR-71-et eredetileg hiperszonikus Mach 5 sebesség elérésére tervezték. Ezt a vélekedést alátámaszthatja, hogy egyes adatok szerint a feketerigó a Mach 3,6-4,1 sebességet is elérte.
A gép valós teljesítményét övező hallgatásra igen jellemző
hogy a tervrajzok mind a mai napig titkosítottak,
annak ellenére, hogy a Feketerigót már rég kivonták a szolgálatból. A 26 kilométeres magasságban repülő SR-71 felderítő nem rendelkezett védőfegyverzettel, de erre nem is volt szüksége.
Ha a kétfős, szkafanderbe öltözött személyzet azt észlelete, hogy rakétát indítottak ellenük, elegendő volt a gázkart előre tolni, és az SR-71 fölényes sebességének köszönhetően jelentősen felgyorsulva, egyszerűen lehagyta az őt üldöző rakétát. Hogy mire lesz képes az utóda, az SR-72, egyelőre még több mint izgalmas kérdés.