Váratlan helyről érkezik egy jelentős éghajlati fenyegetés

üvegházhatású gázok
A globális klímaváltozás ma már bizonyított tény
Vágólapra másolva!
A felmelegedés és a tápanyag-túlterhelés kombinációja bugyborékoló metángyárakká változtatja a sekély tavakat. Ezzel viszont ördögi kör indul be, mert a metán a szén-dioxidnál 25-ször erősebb üvegházhatásával tovább hajszolja a klímaváltozást.
Vágólapra másolva!

A világ mezőgazdasági termelésbe vont tájain hatalmas területeket foglalnak el a sekély tavak, amelyek a legújabb modellek szerint súlyosbítják a klímaváltozást azzal, hogy felmelegedve lényegesen nagyobb mennyiségű metánt bocsátanak ki. A főleg felszálló buborékok formájában felszabaduló metán – a szén-dioxidnál 25-ször nagyobb felmelegítő hatása révén – ördögi körbe hajszolja a klímaváltozást, hiszen még jobban felmelegíti a tavakat, amelyek ettől még több metánt bocsátanak ki, és így tovább.

A metán rosszabb, mint a szén-dioxid

Bár az emberi tevékenységből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a metán csak kb. 10 százalékát teszi ki, és a légköri életideje is rövidebb a szén-dioxidénál, hatékonyabban fogja el a földfelszínről az űrbe tartó hősugárzást, ezért az éghajlatra gyakorolt melegítő hatása is jelentősebb.

A globális klímaváltozás ma már bizonyított tény Forrás: completcolorado.com

A globális metánkibocsátás több mint 60 százaléka közvetlenül az ember tevékenységéhez kapcsolható; főbb összetevői a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése során elszökő, a kérődző tenyészállatok beleiből és tárolt trágyájából felszabaduló, valamint a hulladéklerakókban és szennyvíztárolókban zajló bomlásból származó metán. A légkörbe jutó metán fennmaradó szűk 40 százaléka természetes forrásokból, főként a sekély állóvizekben zajló oxigénmentes anyagcsere-folyamatokból ered,

ám – amint erre a Nature Climate Change című folyóiratban Thomas A. Davidson és munkatársai figyelmeztetnek – a sekély tavak metántermelését is jelentősen alakítja az emberi befolyás.

A felmelegedés és a víz alatti növények kipusztulása együttesen szabályos metángyárrá alakítja a sekély tavakat – fejti ki az Aarhus Egyetem (Dánia) tókutató munkacsoportját irányító Davidson, rámutatva arra, hogy a tavak buborékos metánkibocsátásának egyik fő rizikófaktora a hínárvegetáció hiánya.

A sekély tavak is rontják a helyzetet

Egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy a sekély tavak mennyire meghatározó szerepet játszanak a globális üvegházhatásúgáz-körforgásban. Tekintettel a sekély tavak nagy számára, e képződmények jelentősen hozzájárulnak a légköri metán koncentrációjának megfigyelt növekedéséhez. A metán több különböző módon szabadulhat fel a tavakból: kikerülhet a vízben oldott gáz diffúziója útján, vagy egyszerre nagyobb adagokban, az üledékből felszálló buborékok formájában.

Mljet Forrás: Jaganjac/wikipédia

Mivel a buborékképződés nem folyamatosan, hanem epizodikusan történik, a megfigyelése és mérése nem egyszerű feladat, így mindeddig nem volt világos képünk arról, vajon mennyi metán hagyja el a tavakat e mechanizmus révén, s hogy e mennyiség hogyan változik a klímaváltozás és a mezőgazdasági tevékenység okozta tápanyag-túlterhelés hatására. A dán csoport a klímaváltozás-kutatás történetének eddigi leghosszabb terepi kísérletsorozatában arra keresett választ, hogy a felmelegedés és a tápanyag-túlterhelés – szakszóval eutrofizáció – együttesen vajon miként befolyásolja majd a jövőben a metánbuborékok képződését.

Az eutrofizáció a gond

Az eredmények elég mellbevágók, mivel

az eutrofizáció és a felmelegedés a jelek szerint kölcsönösen erősítik egymás hatását a metánbuborék-képződésre, ami ezért várhatóan vészes mértékben fog fokozódni.

Tápanyag-túlterhelés nélkül a felmelegedés önmagában mintegy 50 százalékkal növelte az éves metánbuborék-kibocsátást, s ezzel 50%-ról 75%-ra emelkedett a buborékképződés hozzájárulása a tavak teljes metánkibocsátásához. Magas tápanyagszint mellett azonban a felmelegedés legalább 6-szorosára, egyes esetekben 17-szeresére növelte az éves metánkibocsátást, melynek a buborékképződés immár a 95 százalékát tette ki.

Az eutrofizáció mint az emberi tevékenység – konkrétan a trágyázás – hatása teljesen általános jelenség a mezőgazdasági művelés alatt álló területek édesvizeiben. A sekély tavakban a tápanyag-túlterhelés egyik legszembetűnőbb következménye a vízi élővilág változatosságának csökkenése és a hínárnövényzet eltűnése. A víz alatti növények elsődleges producens – a fotoszintézis révén tápanyagot felhalmozó – szerepét az eutrofizálódó vizekben a mikroszkopikus lebegő moszatok, az ún. fitoplankton alkotói veszik át.

Davidson és munkatársainak tanulmánya a vízi növényzet gazdagságát jelöli meg a metánképződés egyik fő előrejelző faktorának. Ahol dús a víz alatti vegetáció, ott a metánbuborékok képződése kevésbé intenzív, mint a növényzet nélküli vizekben, s ez az összefüggés még a vizek melegedése esetén is fennáll. A szerzők ezért azt hangsúlyozzák, hogy a mezőgazdasági tájak olyan átgondolt kezelése, amely elősegíti a sekély tavakban a víz alatti növények elszaporodását, visszafoghatja a metánbuborék-képződést, s ráadásul a vízi életközösség változatosságának is kedvez.