Akik kengyelt tartottak Hitlernek, hogy a hatalom nyergébe szállhasson

2018.01.30. 21:45

Kereken nyolcvanöt éve, 1933. január 30-án délelőtt Paul von Hindenburg tábornagy, a weimari köztársaság elnöke átadta az elnöki palotába siető, zsakettbe és cilinderbe öltözött Adolf Hitlernek a kancellári kinevezéséről szóló okiratot. A két évtizeddel korábban még a bécsi bohémvilágban hajléktalanként kóborló elcsapott festő, az első világháború vaskereszttel kitüntetett őrvezetője, majd a bajor katonai rendőrség besúgója, Adolf Hitler ezzel kilépett a történelem színpadára, hogy hat évvel később lángba borítsa a világot és Németországot.

A bajor katonai elhárítástól a müncheni sörpuccsig

A hatalmas küldetéstudattal rendelkező első világháborús őrvezető, Adolf Hitler, mint a bajor katonai elhárítás megbízott ügynöke 1919-ben épült be egy müncheni géplakatos, Anton Drexler alapította jelentéktelen Német Munkáspártba.

Hitler náci párttagokkal az első évekbenForrás: Bundesarchiv/O. Ang.

A világégés utáni zűrzavarból tápászkodó, mélyen megosztott weimari köztársaságban százával alakultak a Német Munkáspárthoz hasonló alig néhány tucat tagból álló kérészéletű pártocskák, amelyek pár hónap, vagy egy-két év leforgása alatt nyomtalanul eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Anton Drexler müncheni géplakatos, a Német Munkáspárt alapítójaForrás: Wikimedia Commons

Valószínű, hogy erre a sorsra jutott volna a Drexler-féle Deutsche Arbeiterpartei is, ha a bécsi bohémvilág egykori életművésze és a volt világháborús veterán, Adolf Hitler nem látta volna meg benne a vonzó lehetőséget saját, egyre erősebbé váló ambícióinak kiteljesítéséhez.

Hitler hamarosan átvette a Német Munkáspárt vezetését, amelyet Nemzetiszocialista Német Munkáspárttá nevezett átForrás: Bundesarchiv

1923-ra a korábban müncheni sörpincék asztaltársaságaként működő és időközben Nemzetiszocialista Német Munkáspártra (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) átnevezett párt az élére került Adolf Hitler miatt hamarosan Bajorország határain túli országos ismertségre tett szert.

Hitler 1920 január elsejei keltezésű pártigazolványa, amelyet elnöki minőségében még Drexler írt aláForrás: Bundesarchiv

A szájas osztrák néptribunban egyre többen Németország jövőbeli megváltóját látták a 20-as évek elejének általános reménytelenségében.

Hitler a fantaszták türelmetlenségével és messianisztikus küldetéstudattól hajtva áhította a hatalmat.

Végül türelmetlensége, valamint Benito Mussolini római példája vezette az 1923. november 8-i müncheni hatalomátvételi kísérlet kirobbantásához.

Hitler rohamosztagosai az 1923-as sörpuccs idejénForrás: Bundesarchiv

A történelmi köztudatba csak müncheni sörpuccsként bevonult hatalomszerzési kísérlet azonban balul sült el, a lázadást november 9-e délutánjára leverték, Adolf Hitlert és társait pedig elfogták.

Börtönben született a náci ideológia

Az államrend elleni felforgatás vádjával bíróság elé állított pártvezért öt év szabadságvesztésre ítélték.

Úgy tűnt, hogy Hitler politikai ambícióinak ezzel végleg befellegzett.

Ám a landsbergi börtönben a jogerősen kiszabott öt évből mindössze 13 hónapot eltöltött Hitler számára nem bizonyult haszontalannak a fogság ideje.

A Mein Kampf a náci ideológia alapvetéseForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Franz-Peter Tschauner

Itt "vetette papírra" ugyanis azt a fajelméleti alapú világnézeti rendszert, amelyet náci ideológiaként ismert meg később a világ. Az írni mindig is utáló Hitler gondolatait egyik leghűségesebb híve, a vezérét még a börtönbe is követő Rudolf Hess, jövendő pártbeli helyettese jegyezte le.

Rudolf Hess, Hitler későbbi pártbeli helyetteseForrás: O.Ang.

A Mein Kampf (Harcom) címen 1925-ben nyomtatásban megjelent könyv fektette le azokat a fajelméleti tételeket, amelyek tíz évvel később, 1935-ben a jogfosztó nürnbergi törvényekben öltöttek testet.

Az 1925 és 1929 közötti időszak különösen nehéz volt a német belpolitikai élet margójára sodródott náci párt számára,

amely Hitler bebörtönzését követően szinte teljesen elvesztette társadalmi mozgósító erejét.

Hitler bírósági tárgyalásán, a törvényszék épülete előtt. A müncheni sörpuccs után a náci pártot betiltottákForrás: Bundesarchiv

A helyzetet csak súlyosbította, hogy a sörpuccs után a köztársasági kormány betiltotta az NSDAP-t, valamint a pártlap, a Völkischer Beobachter megjelenését. Hitler 1924 decemberében történt kiszabadulásakor ezzel a helyzettel került szembe.

Józan ember visszvonult volna a politikai pályától

Ezek a párt szempontjából siralmas állapotok minden józanul gondolkodó embert arra ösztönöztek volna, hogy visszavonuljon a politikától.

Adolf Hitler szülőháza az ausztriai Braunau am Inn-benForrás: Elter Károly

Ám Hitler nem ezt az utat választotta, hanem újjászervezte a teljesen szétesett és megsemmisülés közeli állapotba került nemzetiszocialista pártot. A helyzet azonban ekkor még nem volt kedvező a nácik számára.

A börtönből kiszabadult Hitler, miután ismét engedélyezték az NSDAP működését nekifogott a párt újjászervezésénekForrás: Bundesarchiv

1925-re ugyanis a weimari köztársaság kiheverte a versailles-i béke következményeként az 1920-as évek elején tetőző belpolitikai válságot, és Németország szépen lassan ismét elkezdett virágzani. Egy pénzügyi varázsló, Hjalmar Schacht jóvoltából véget ért a romboló infláció, és sikerült stabilizálni a márkát.

Hjalmar Schacht, a német nemzeti bank, a Reischsbank elnökeForrás: Wikimedia Commons

Az ország jelentős összegű külföldi, mindenekelőtt amerikai hitelekhez jutott, ami felpörgette a gazdaságot, és véget vetett a szörnyű munkanélküliségnek valamint a társadalmi kilátástalanságnak. A kialakulóban lévő szociális béke pedig nem volt alkalmas terepe a társadalom megosztottságát és mélységes elégedetlenségét meglovagoló náci eszmék terjedésének.

A New York-i tőzsdekrach, mint a nácik legfőbb szövetségese

Így értékelte ezt a kormányzat is, amikor a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos elvének primátusát hirdetve, ismét engedélyezte a náci párt működését. A határtalan ambíciókkal rendelkező pártvezérnek az 1926-os weimari pártkongresszuson sikerült háttérbe szorítania legfőbb riválisait, a Hitlertől ideológiailag balra álló Gregor és Otto Strassert, visszaszerezve ezzel a párt feletti kizárólagos irányítást.

Gregor Strasser, Hitler legfőbb pártbeli riválisaForrás: Wikimedia Commons

A Nürnbergben 1927-ben első alkalommal megrendezett pártkongresszus már magán viselte a későbbi náci rendezvények visszataszító külsőségeit, a horogkeresztes zászlóerdőket, és a barna formaruhába öltözött párttagok fáklyás felvonulását.

Pártnapok NürnbergbenForrás: Bundesarchiv

Ám a lázas szervezkedés ellenére az 1928-as parlamenti választásokon az NSDAP a szavazatoknak csak alig a 2,6 %-át szerezte meg, és a Reichstag 491 képviselői helyéből Hitler pártja mindössze 12 mandátumhoz jutott. Az 1929. október 24-én kitört New Yorki-i tőzsdekrachhal kiteljesedő világválság, valamint a Németországot sújtó első világháborús jóvátétel felélesztése, a Young-terv viszont megadta a kegyelemdöfést az ezer politikai sebtől vérző weimari demokráciának.

Náci rohamosztagosok. A nemzetiszocialisták számára kapóra jött 1929-es tőzsdekrach nyomán kibontakozó súlyos gazdasági-társadalmi válságForrás: Bundesarchiv

1929 és 1932 között az ipari termelés a felére esett vissza,

újfent sokmilliósra hízott a munkanélküliség, összeomlottak a bankok, és elapadtak a külföldi hitelek is.

Pár év viszonylagos jólét és nyugalom után Németország ismét az összeomlás szélére került. Hitler pedig a világválság keltette nyomort gátlástalanul kihasználta a náci párt megerősítéséhez.

Felemelkedőben a horogkereszt

A válság keltette súlyos feszültségek kezelése iránti igény tette sürgetővé, hogy minél előbb stabil kormánya legyen az országnak. Ez a szándék vezetett az  1930. szeptember 14-i idő előtti parlamenti választások kitűzéséhez. Hitler gőzerővel vetette bele magát a hirtelen jött választási kampányba.

Hitler választási kampánykörútonForrás: Pinterest

Az agyonsanyargatott és a reménytelen helyzetből kiutat kereső embereknek Hitler azt ígérte, hogy ismét naggyá teszi Németországot, megtagadja az országot nyomorba döntő jóvátétel további fizetését, széttépi a versailles-i diktátumot, eltiporja a korrupciót, és minden németnek munkát, biztos megélhetést ad.

A nácik hangos kampánya nem maradt hatástalan,

még maga Hitler is meglepődött a választási eredményen.

Hitler azt ígérte, ha hatalomra jut, Németországot ismét naggyá tesziForrás: Pinterest

Amíg két évvel korábban a  Nemzetiszocialista Német Munkáspárt csak alig 810 ezer szavazatot kapott, addig az 1930. szeptemberi választásokon a párt 6 409 600-ra emelte, azaz megnyolcszorozta a nácikra adott voksok számát. Hitler felismerte, ahhoz, hogy ebből a roppant kedvező helyzetből megtehesse utolsó nagy lépését a hatalomba vezető úton, meg kell szereznie a két legbefolyásosabb társadalmi csoport, a hadsereg, valamint a nagytőke és pénzemberek támogatását is.

Akik kengyelt tartottak az osztrák senkiházinak

Otto Dietrich párt, majd később birodalmi sajtófőnök így emlékezett vissza a korábban antikapitalista nézeteket hangoztató Hitler színeváltozására: „1931 nyarán a Führer hirtelen elhatározta, szisztematikusan odafigyel a befolyásos iparmágnásokkal való jó kapcsolat kiépítésére." Hogy kik is voltak azok a nagyhatalmú iparbárók, dúsgazdag bankárok és mágnások, akik lepaktáltak a nácikkal és tartották a kengyelt Hitlernek, hogy a hatalom nyergébe szállhasson, sokáig titokban maradt.

Hitler megszerezte hatalomra jutásához a német nagytőke támogatásátForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1931 második felében Hitler több kapcsolatépítő megbeszélést folytatott a nagytőke képviselőivel.

Hitler támogatói közé tartozott többek közt Georg von Schnitzler, az I.G. Farben vegyipari óriás első embere, Emil Kirdorf a szakszervezet-gyűlölő szénbáró, valamint Fritz Thyssen, a nevét viselő acélkonszern tulajdonosa.

Fritz Thyssen sokat tett annak érdekében, hogy Hitler elnyerje a nagytőke támogatásátForrás: Bundesarchiv

De a náci párt vezetője megnyerte magának a rendkívül befolyásos Kurt von Schröder kölni bankárt is, aki kulcsfontosságú szerepet játszott Hitler kancellári kinevezésében. A nagybankok közül a Dresdner Bank, a Deutsche Bank, a Commerz und Privat Bank tartoztak a jövendőbeli Führer legfőbb patrónusai közé csakúgy, mint Németország legnagyobb biztosítótársasága, az Allianz AG.

Azonban 1931-ben még nem minden befolyásos német üzletember csatlakozott Hitlerhez.

 

Gustav Krupp von Bohlen családja körében, 1928-ban. Az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb német nagyiparos sokáig ellenségesen viszonyult a feltörekvő "osztrák senkiházihoz"Forrás: Nicola Perscheid

A népszerű vélekedéssel szemben az egyik legbefolyásosabb iparmágnás, Gustav Krupp von Bohlen eleinte az „osztrák senkiházi" elszánt ellenfele volt, aki még a Hitler kinevezése előtti napon is arra figyelmeztette az agg tábornagy-államelnököt, Von Hindenburgot, hogy „ne kövessen el ekkora ostobaságot". Később azonban Krupp is meggyőződéses nácivá vált.

Egy másik német nagyvállalkozó, aki profitált a nácik hatalomra jutásából, Willy Messerschmitt repülőgépgyárosForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Hitler a tábornoki kart a reváns valamint a német hadsereget porig alázó versailles-i békerendszer felrúgásának ígéretével állította maga mellé. A nagytőkés körök és a porosz tisztikar is úgy vélte, ha Adolf Hitler hatalomra kerül, képesek lesznek a markukban tartani, és a saját érdekeiknek megfelelően irányítani az általuk nem sokra becsült, - ahogyan csak Von Rundstedt tábornagy emlegette,- „hülye cseh káplárt".

A konzervatív porosz tábornoki kar eleinte tartózkodóan viselkedett Hitlerrel szemben. A képen Von Rundstedt, Von Fritsch és Von Blomberg tábornokok láthatók. Az arisztokrata Von Rundstedt bizalmas körben csak "hülye cseh káplárként" emlegette HitlertForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Így Hitler a hatalomért folytatott végső küzdelemben e köröktől annak ellenére kapott rendkívül jelentős anyagi támogatást, hogy egy percig sem csinált titkot abból, amennyiben Németország urává válik, eltiporja a demokráciát.

Színre lép a sírba szálló weimari demokrácia utolsó kancellárja

Az akut válság miatt 1932 derekán már küszöbön állt a köztársaságot fenyegető katasztrófa. A demokrácia gyengeségei kézzelfoghatóvá váltak, a túl sok politikai párt egymást keresztező céljai lehetetlenné tették a stabil kormányzást. Egyik kormány követte a másikat, és az 1932. július 31-én megtartott újabb parlamenti választás alig öt hónapon belül immár a harmadik volt.

Hitler számára kapóra jött az újabb akut belpolitikai válságForrás: Bundesarchiv

A nácik tömegbázisa a súlyos társadalmi-gazdasági válság hatására napról napra nőtt.

Az 1932. július 31-i választásokon Hitler pártja 230 képviselői mandátumot szerzett a Reichstagban, így a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vált a törvényhozás legnagyobb pártjává, ám még így sem tudta megszerezni a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget.

Kurt von Schleicher, a weimari köztársaság utolsó kancellárjaForrás: Bundesarchiv

Az újabb politikai patthelyzetben Hindenburg államelnök Kurt von Schleicher tábornokot nevezte ki kancellárrá, aki az államfő jóváhagyásával az alkotmány 48. szakasza adta felhatalmazással élve, a pártokat megkerülő rendeleti kormányzásra készült, ám ez csak tovább súlyosbította a belpolitikai ellentéteket.

Hitler és Göring egy pártrendezvényen, 1932-ben. Hitler számára veszélyes volt Schleicher kancellári kinevezéseForrás: Pinterest

Schleicher kormányfővé történt kinevezése igen veszélyes volt Hitler számára;

a kancellár ugyanis a szakszervezetekkel és a szociáldemokratákkal együttműködve, illetve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárton belül Hitler legfőbb riválisával, Gregor Strasserrel szövetkezve kívánt „nyugodt" többséget szerezni kormánya számára.

Hitler Von Hindenburg államelnök társaságában. Hitler biztosan lépdelt a hatalom megszerzésének útjánForrás: Pinterest

(Strassernek az alkancellári posztot ajánlotta fel, amelyet ő el is fogadott.) Hitler nyomására végül is Gregor Strasser visszatáncolt, így Schleicher kormányalakítási kísérlete kudarcba fulladt.

Adjatok nekem tíz évet, és Németországra nem fogtok ráismerni!

1933. január 15-én a nácik fölényes győzelmet arattak az amúgy nem túl jelentős lippei helyi választáson. Az NSDAP fő-fő propagandafelelőse, Joseph Goebbels azonban olyan harsány politikai kampányba kezdett a náci párt újabb „fényes győzelmét" dicsőítve, hogy az nem maradt hatástalan Hindenburg köreire sem.

Joseph Goebbels, Hitler egyik legbelsőbb híve volt a náci párt propagandafőnökeForrás: Hoffmann, Heinrich

Január 22-én este az államfő fia, Oskar von Hindenburg és a tábornagy-elnök legfőbb politikai tanácsadója Meissner államtitkár egy addig alig ismert náci, Joachim von Ribbentrop külvárosi lakásán titokban Hitlerrel tárgyaltak. A leendő Führer kérésére létrejött találkozóig Oskar von Hindenburg mindenfajta kapcsolatot ellenzett a nácikkal, és ilyen értelemben instruálta apját is. A Hitlerrel lefolytatott közel kétórás konspiratív megbeszélés után azonban az ifjabb Hindenburg nácikkal kapcsolatos addigi álláspontja teljesen megváltozott.

Adolf Hitler egy másik közeli híve, Herman Göring társaságában.Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ennek ellenére

az idős, ekkor már 84 éves ám sziklaszilárd jellemű tábornagy megdolgozása még hátra volt,

amihez Hitler az egyik csodálójában, a kétkulacsos Franz von Papen személyében talált szövetségesre.

A minden hájjal megkent Franz von Papen azt hitte, hogy Hitler kancellárként majd az ő kottájából fog játszaniForrás: Bundesarchiv

Von Papen sikeresen meggyőzte az államfőt, hogyha a náci párt első emberét kancellárrá, őt magát pedig alkancellárrá nevezi ki, garantálja, hogy Hitler az ő kottájából fog játszani, és ezzel helyreáll a társadalmi béke is. Ilyen előzmények után Paul von Hindenburg az 1933. január 30-án délelőtt az elnöki palotába érkezett, zsakettbe és cilinderbe öltözött Hitlernek átadta a kancellári kinevezésről szóló okiratot.

Paul von Hindenburg végül beadta a derekát, és kancellári kinevezést adott HitlernekForrás: Bundesarchiv

Az első Hitler-kormány még aznap letette az esküt az államfő előtt.

A náci párt hatalomra kerülését ünneplő híveinek aznap este megtartott beszédében Hitler patetikusan felkiáltott: „Adjatok nekem tíz évet, és Németországra nem fogtok ráismerni!" Bő egy évtizeddel később,1945 januárjában valóban nem lehetett ráismerni Németországra...

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK


.