Gyerekek játszottak a meggyilkolt hentes csontjaival

2018.02.04. 17:40

Igaz történet ihlette Szász Jánost, akinek januárban mutatták be A hentes, a kurva és a félszemű című filmjét. Az alkotás az 1925-ös Kodelka-gyilkosság alapján készült. A forgatókönyvet is jegyző rendező bevallottan a budapesti Tölgyfa utca 14. szám alatti esetből írt egy hasonló történetet, amit egy Tisza menti kis faluba helyezett. Kilencvenhárom évvel ezelőtt mindenki ismerte a lágymányosi gyilkosként ismertté vált férfi brutális tettének részleteit. Arról is tudtak, hogy áldozatának bordáival gyerekek játszottak az út szélén. Lefejtették a csontról a húst, mint egy horrorfilmben. Bemutatjuk a Kodelka-gyilkosság véres, részletekben bővelkedő valódi történetét, amelyben a gyilkos nem félszemű, csak egy kegyetlen, pszichopata, antiszemita, számító ember, aki nem érzett könyörületet.

1925. január 8-án délután negyed 6-kor egy Faggyas nevű detektív jelentkezett Sándor József csepeli rendőrkapitánynál azzal, hogy valami történt a Weiss Manfréd gyárban. Azt mondta:

a munkások gyilkosságról suttognak.

Amíg a rendőrkapitány felettesének, a kerület vezetőjének, Világhy Mihály rendőrfőtanácsosnak jelentette, mit mondott Faggyas, egy munkás lépett be a rendőrség ajtaján, hogy bejelentést tegyen. A férfi arról beszélt a rendőröknek, hogy a gyárnál lévő Duna parton

egy fekete kabátot, egy mellényt és egy darab gumikesztyűt találtak.

Amikor a csepeli kapitány ezt meghallotta, azonnal elindult a helyszínre. A gyárban több munkást is kihallgatott, akik elárulták, hogy egy nadrág is volt a ruhák között, de azt feltehetően ellopta valaki. Így kezdődött a lágymányosi gyilkos utáni hajsza.

A Weiss Manfréd gyár CsepelenForrás: Fortepan

Gyerekek, csont, hús, belsőségek

Mivel a helyszín a csepeli csendőrség hatáskörébe tartozott, Sándor József értesítette a csendőrkülönítmény parancsnokát és visszatért a kapitányságra. Alig ért be, csörgött a telefon. A szomszédos Erzsébetfalváról hívták a csepeli rendőröket, hogy a Gubacsi híd alatt emberi testrészeket találtak. A bejelentő egy rendőrségi kézbesítő volt, aki vallomása szerint 18 óra körül hazafelé sétált, amikor gyerekeket látott játszani az úton.

Éppen húst fejtettek le egy csontról.

A férfi akkor jött rá, hogy emberi maradványokról van szó, amikor közelebb lépett a gyerekekhez. Négy borda mellett belsőségek hevertek körülöttük. Azonnal hívta a nyomozókat, akik riasztották a bűnügyi technikusokat. A korabeli helyszínelők gondosan összeszedték a holttestdarabokat és elvitték az erzsébetfalvi hullaházba. Az orvosszakértőktől várták a választ a kérdésre, ki lehet az áldozat.

„Ekkoriban komoly nehézséget jelentett a személyazonosítás. Hiába volt 1909-től bűnügyi nyilvántartó, ebben az esetben az ujjnyom biztosítás is kétséges volt, továbbá testrészekből megállapítani a személyt, igencsak a szerencsén múlik. Korábbi évtizedekben nyilvános tárlaton lehetett megtekinteni a holttestet, vagy fotót közöltek róla a lapok. Darabolásos esetben viszont olyan szempontok segítenek, ha volt valamilyen különös ismertetőjel, mint bőrfestékhiány vagy tetoválás,amivel egy tanú segítségével esetleg egy emberhez lehetett kapcsolni. A műtéti hegek már kevésbé volt alkalmasak azonosításra, mert az nem annyira speciális, azonban a későbbi évtizedekben már volt lehetőség a testrészről készült röntgen alapján azonosítást végezni. Ilyenkor egy beültetett protézis már árulkodó lehetett" - mondja Bezsenyi Tamás, az NKE RTK Kriminalisztikai Intézet tanársegédje.

A Budapesti Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Intézete (ma Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet) 1878 körülForrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

A kor híres törvényszéki orvosszakértőit bízták meg a nehéz feladattal. Minnich Károly és Kenyeres Balázs boncolta a testrészeket és hamarosan újabb adag húst kaptak a bűnügyi technikusoktól.

A kutya, amit elütött a villamos

Egy nappal azelőtt, hogy a bordákat megtalálták, 22 óra körül Léderer Gusztáv főhadnagy, a Weiss Manfréd gyár területén működő csendőriskola kiképzőtisztje, fel-alá járkált a laktanya épülete előtt. Egyszer csak úgy döntött, bemegy a szolgálati irodájába, ahonnan pár perccel később feleségével együtt távozott. Két koffert vittek a „csónakda” felé, és közben elhaladtak a turbinaház előtt. Fejes József gépész felfigyelt a szokatlan éjszakai mozgásra. Látta, hogy „rendkívül nehezen cipelik a két koffert és ezt a tapasztalatát közölte egy Schmidt nevű munkással is, aki a főhadnagyi házaspár után sompolygott” -  írta meg Az Est 1925. január 11-i száma.

ilyen bőröndöket cipelt a Léderer házaspárForrás: Shutterstock

A munkás útközben találkozott Krizsán Pál éjjeli őrrel, (a korabeli tudósítók szerint Krizsán Pál, a rendőri jelentés szerint Gricsák Pál). Ezután már ketten követték a bőröndöket cipelő párt. Lédererék megálltak a csónakháznál. A férfi a nagyobbik kofferrel lesétált a Duna-partra, aztán visszatért a bőrönddel együtt.

Kicsoda Ön és mit keres itt egy nővel a gyár területén?- szólította meg az éjjeli őr.

A főhadnagy megsértődött azon, hogy nem ismerte fel a férfi. Átnyújtotta neki a névjegyét. Az őr már majdnem elsétált, amikor a főhadnagy válaszolt a kérdésére.

Nagy szomorúság ért tegnapelőtt. Volt nekem egy csodaszép, Franci nevű, hím farkaskutyám, és ezt a csepeli villamos elütötte. Szegény kutyám azonnal megdöglött. Ebbe a kofferba tettem és a Dunába akarom dobni, mert sajnálnám, hogy a sintérek a bőrét eladják és Isten tudja, milyen célra, fölhasználják

- mondta Léderer Gusztáv.

Az őr sajnálta, hogy elpusztult az állat. Elköszönt és elment. Schmidtnek viszont, aki egész végig mellette állt, ennyi nem volt elég. Megkérdezte, hogy mi van a másik kofferben, amit a német származású, Lédererné Schwartz Mici tart a kezében. A szépasszony azonnal rávágta, hogy a férje fehérneműit cipeli, mert pár napig nem megy hozzá haza. Arra már nem kérdezett rá Schmidt, hogy néhány alsónadrágban ugyan mi lenne ennyire nehéz, inkább megelégedett a válasszal és elsétált. Nem sokkal ezután az éjjeli őr visszatért a Csónakházhoz. Mivel Lédererék még mindig ott voltak, megkérte őket, hogy nyissák ki a bőröndöket, mert megnézné, mi van bennük.

Nagyon sajnálom, de a tartalmát nem bírom önnek megmutatni, mert a kulcsok bent vannak az irodámban. Ha azonban nagyon kíváncsi, jöjjön be velünk, ott majd megmutatom

- magyarázta Léderer az őrnek, aki nem akart visszasétálni, inkább folytatta ellenőrző körútját. Döntésével valószínűleg megmentette az életét.

Ki a kapun, be a kapun

Léderer Gusztáv 23 órakor lépett ki a gyár kapuján. Azt mondta a portásnak, hogy az asszony haza akar menni, ezért keresnie kell valakit, aki autóval hazaviszi. Fel-alá sétált a csepeli utcákon. Fél óra múlva visszatért, és közölte a portással, hogy nem járt szerencsével, nem talált fuvarost. Egy órával később, éjfélkor megint kilépett a gyár kapuján, de ezúttal a nehezebb koffer is nála volt.

Az éjjeli őr figyelte a férfit.

Alig bírta el a hatalmas, barna utazóbőröndöt.

Arról, hova ment éjnek évadján, szemtanúk beszéltek később. Éjfél és hajnali 2 óra között több rendőr is találkozott a főhadnaggyal az utcán, még tisztelegtek is neki. A főhadnagy fel-alá sétálgatott. Valaki a Gubacsi hídnál is látta a nehéz bőrönddel a kezében. Ott, ahol a gyerekek játszottak a csontokkal.

Léderer hajnali 2 órakor tért vissza a gyárba, a kofferrel a kezében. A portás megint a férfit figyelte. Feltűnt neki, hogy már lóbálja a hatalmas koffert, amit kifelé alig bírt el. Négy órával később, Léderer Gusztáv a feleségével együtt lépett ki a gyárkapun. A két bőrönd is náluk volt, és a villamosmegálló felé indultak.

Reggel 8 órakor munkára jelentkezett a főhadnagy, asszony és a koffer nélkül. Első útja Göde századoshoz vezetett, majd a csendőrlegénységgel a kiképzőtérre ment. Amíg Léderer kiképzést tartott, Gödét felkereste a csepeli rendőrkapitány és elmondta, hogy az egyik munkás bejelentést tett náluk. Arról is beszélt, hogy a gyár területén ruhákat találtak, a Gubacsi hídnál játszó gyerekek pedig emberi csontokkal játszottak.

Janjuk József rendőri kézbesítő a Gubacsi hídon való átkerekezése után testrészekről tett jelentést, ami Gricsák Pált erősítette. Rendkívüli szerencse, hogy Gál Bálint délutáni ügyeletes hitelt adott Janjuk szavainak, így megerősíthették Faggyas gyanúját, hogy ugyanarról a testről, vagyis egy ügyről lehet szó

- magyarázza Bezsenyi Tamás.

CsendőrökForrás: Fortepan/KARABÉLYOS PÉTER

A csendőr százados Göde ebben a pillanatban kapta kézhez azt a jelentést, amit az éjjeli őr juttatott el Rosta Gézának, a gyár üzemigazgatójának a furcsa éjszakai kofferes járkálásról. Sándor József rendőrkapitány, aki még mindig a szobában volt, ekkor már úgy gondolta, hogy

a kofferekből eshettek ki egy feldarabolt ember földi maradványai.

Mivel a jelentésből kiderült, hogy a főhadnagy a kutyájáról beszélt, Göde és Sándor megállapodott, hogy legelőször ezt fogják tisztázni. A csepeli kapitány azonnal telefonált a budapesti rendőröknek, hogy menjenek el a Tölgyfa utca 14. szám alatti házba és tudják meg, van-e Lédereréknek kutyájuk.

A szomszédok azt mondták a fővárosi detektíveknek, valóban volt egy kutyája a házaspárnak, de úgy tudják, hogy elajándékozták valakinek, aki a Béla király úton lakik. Eközben Göde kikérdezte Léderert, aki neki is azt mondta, hogy a kutyát elütötte a villamos. Miután a főhadnagy távozott, az éjszakai szemtanúkat és azokat a munkásokat is kihallgatta, akik megtalálták egy férfi ruháját. Eközben a véres kofferekre is rábukkantak és dr. Radocsay Jenő rendőrkapitány szobájába tették le őket. Egy névjegy állt rajtuk: Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy, Budapest.

Léderer ujjal mutogat

Az irodában, ahol Göde és Léderer dolgozott egymással szemben elhelyezett íróasztaloknál, 17 órakor a százados felállt, felcsatolta a kardját és odalépett Léderer Gusztávhoz.

Főhadnagy úr, rendkívül gyanús körülmények feltételezik, hogy ön bűncselekményt követett el és ezért a törvény nevében letartóztatom. Adja át a szolgálati revolverét és oldalfegyverét- mondta Göde Az Est tudósítója szerint.

Léderer Gusztáv, Pesti Hírlap, 1925. január 11.Forrás: Arcanum

Léderer főhadnagy ebben a pillanatban felpattant ülőhelyéről, halálsápadtan nyúlt revolvertáskájához, és úgy azt, mint oldalfegyverét tartó szíját lecsatolva, mindkét tárgyat az asztalra helyezve így szólt, alig hallhatóan: Én nem tehetek róla, nem vagyok a bűnös

Felettese megdöbbent, mert Léderer válaszából rájött, hogy a főhadnagy sokkal nagyobb bűnt követhetett el, mint ahogy azt ő gondolta. Azt hitte, csak véletlenek összjátéka volt a kofferes sétálgatás, és a csontokkal játszó gyerekek látványa. Éjszakába nyúló kihallgatásán a gyanúsított

elmondta Gödének, mi történt náluk szerda délután és éjjel

és azt is, hogy ki a bűnös, mivel ő nem.

Léderer Gusztáv mindent az asszonyra kent. Azt mondta, Mici lőtte le Kodelka Ferenc hentest a pénzéért, és ő is darabolta fel. Saját bevallása szerint ő maga mindössze a kofferek cipelésében segített neki. Amikor Göde arra kérdezett rá, hogy hol vannak a gazdag hentes pénze és értékei, csak a fejét csóválta Léderer, majd hozzátette, hogy erről is a feleségét kellene megkérdezni. Éjfélre megérkezett a Weiss Manfréd gyárba dr. Wéber alezredes ügyész és Klemm csendőr alezredes. Ők is kihallgatták Léderert. Hajnali 4-kor fejezték be, hat órakor a főhadnagy Göde kíséretében belépett a Margit körúti fogház kapuján.

Léderer Sándort is belekeverték

Amíg bátyját Csepelen faggatták a csendőrök, Léderer Sándort, a Magyar-Német Bank 24 éves tisztviselőjét detektívek kérdezték ki Budapesten. A férfi elárulta, hogy három kutyája volt a bátyjának. Egyet még nyáron elvittek valakinek Gyöngyösre, egy még velük lakik, a harmadikat pedig körülbelül két héttel ezelőtt rábízta Gusztáv. Arra kérte, vigye el az állatot a Béla király útja 49. szám alatt lévő étterem tulajdonosának. Ajándéknak szánta.

Aztán arról beszélt, hogy a sógornője is megkérte valamire. Elárulta, hogy csütörtök délután segített neki néhány bőröndöt elvinni Csepelre. Mici azt mondta neki, régi katonai szolgálati könyvek vannak a nehéz kofferekben, amelyek jobb helyen lesznek a gyárban. Eszébe sem jutott, hogy hazudhat is neki.

Léderer Gusztávné, Schwartz Mici,

Pesti Hírlap, 1925. január 11.

Forrás: Arcanum

Léderer Sándor és sógornője a csepeli Templom tér előtti villamosmegállónál szállt le a villamosról, ahol már várta őket Gusztáv. A bőröndöket a főhadnagy szobájába vitték és elmentek vacsorázni. Sándor azt mondta, nyugodtak voltak, nem látott rajtuk semmit, a vacsora után pedig visszatért Budapestre. De ezzel még nem ért véget a fiatal banktisztviselő története.

A férfi elárulta, hogy péntek délutánra a Margit körút és Tölgyfa utca sarkára beszélt meg találkozót Léderernével, aki felettébb izgatottnak tűnt. Amikor odalépett hozzá, az asszony a férfi kezébe nyomott egy vastag papírcsomagot, amiben hatvanmillió korona volt. Sógornője azt mondta, nem akarja magánál tartani ezt a hatalmas összeget, ezért adja oda neki. Amikor sógora rákérdezett, mégis honnan van ennyi pénze, Mici gyorsan megmagyarázta: örökölte. Mivel a fiatal férfi gyanúsnak találta a történet, nem akarta magával vinni csomagot,

inkább elrejtette bátyja lakásában, a pohárszekrény tetején.

Mielőtt a nyomozók rákérdezhettek volna, mit mondott az asszony arról, miért akar megszabadulni a pénztől, Léderer Sándor változtatott a vallomásán. Azt mondta, rájött, hogy el kell mondania az igazat, különben nagy bajba kerül. Azt mondta nem az utcán, hanem a gyárban találkozott az asszonnyal azután, hogy Gusztávot letartóztatták. A pénz valóban Léderernénél volt, aki bevallotta neki, hogy megölték Kodelka hentesmestert, és ezzel átadta neki a jelentősnek mondható összeget tartalmazó csomagot, amit pontosan ott találtak meg a rendőrök, ahova vallomása szerint tette. A pohárszekrény tetején.

Véres mozdulatok

Eközben Léderernét is kihallgatták a rendőrök, aki először mindent tagadott, de amikor szembesítették a sógorával, elismerte, hogy ők ölték meg a hentesmestert. Azt viszont nem ismerte be, hogy neki közvetlenül is köze lett volna a gyilkossághoz, vagy a daraboláshoz. Azt mondta,

Kodelka le akart vele feküdni, amitől a férje féltékeny lett és rátámadt,

tehát a hentes nem a pénze miatt halt meg. Akárcsak a férje, ő is kitartott amellett, hogy ő maga nem bűnös, és mindenben a másikat tette felelőssé. Vallomása szerint Gusztáv volt az, aki egy pisztolylövéssel végzett Kodelkával szerda éjszaka, aztán szó szerint felszeletelte. Azt is hozzátette, hogy csütörtök virradóra, hajnali 5 óra körül végzett a véres művelettel.

A Tölgyfa utca 14. bejárata, Pesti Hírlap, 1925. január 11.Forrás: Arcanum

Az ebédlőben darabolhatták fel Kodelkát, mert az alattuk lakó háztulajdonos, Novák István több levelet írt a főkapitánynak arról, hogy az anyja úgy hallotta, mintha fát hasogatnának, aztán parkettasúrolásra lett figyelmes"

- mondja Bezsenyi Tamás.

A 60 milliót megtalálták a szekrény tetején, vérnyomokat viszont nem találtak a lakásban, mert a házaspár alaposan feltakarított. Mivel pisztolylövést sem hallottak a szomszédok, arra gyanakodtak, hogy

másképpen halt meg a hentes.

Felmerült a gyanú, hogy elaltatták a gyilkosság előtt. Eközben Lédererék továbbra is ragaszkodtak a lövés teóriához, és emellett tárgyalásuk végéig kitartottak.

„Schwartz Mici úgy állította be, hogy a kérdéses estén részeg volt Kodelka Ferenc. Ezt a szakértők nem igazolták. Jahn Ferenc vegyészszakértő a vesében, gyomorban és zsigerekben talált ugyan alkoholt, de ópiumot nem, vagyis nem altatták el. Halálos dózisnál nagyobb mennyiség esetén jól kimutatható ez a vegyület, de nem volt benne annyi. Indirekt módon arra következtettek, hogy egyáltalán nem altatták el a támadás előtt, mivel ebben az esetben az ópium alkohollal vegyülve morfiumszármazékként jelent volna meg Kodelka vérében és ilyen nem volt. Csak kis mennyiségű alkoholt talált a szakértő” – mondja Bezsenyi Tamás.

„Feltehetően a Léderernével folytatott szex után Kodelka elaludt, alvás közben pedig főbe lőtték. A szakértők feltételezése szerint a feje tetején lehetett a bemeneti nyílás, mivel a lágyrészekből úgy következtettek, hogy a golyó lement a nyakán, a gégéjében ugyanis vért találtak. A tárgyalás végéig vitatkoztak azon, hogyan történhetett a gyilkosság pontosan, hiszen a koponyát, amivel a kérdés egyértelműen eldönthető lett volna, nem találták meg. Ráadásul a földarabolás rendkívüli mértékben nehezítette a szakértők munkáját. A vízből kiemelt lágy részek vizsgálata kérdésessé tette, hogyan ölte meg pontosan Léderer Kodelkát" – teszi hozzá.

Tehát több részlet sem világos. Az viszont tény, hogy a hentes ruháit megtalálták a munkások, méghozzá egyben, de vajon magától vetkőzött-e le Kodelka, és már aludt, amikor megölték, vagy erőszak hatására vetette le a ruháit?

Erre pontosabb választ akkor lehetett volna adni, ha a védőügyvéd kérését a bíróság teljesítette volna, és egy kvázi pótszemlét tartottak volna, mert akkor Lédererné társtettesi magatartását pontosabban meg lehetett volna ítélni. Így végig bizonytalan maradt, hogy tevőlegesen mennyire vett részt a gyilkosságban

- mondja a kriminalista.

Huszonnégy

Az előkerült testrészek alapján a szakértők megállapították, hogy a hentest 24 részre darabolták fel.

Kodelka hátbőrét teljesen lenyúzták, veséjét elválasztották, az egyes szerveket külön-külön becsomagolták" - részletezi Az Est 1925. január 11-i száma, amelyben az áll, hogy a feldarabolásánál tapasztalt szakszerűség a szakembereket is meglepte.

A bordarészek mellett a Dunából előkerülő testrészeken nem volt bőr. Mindkét orvosszakértő kiemelte, hogy ez szándékosan történt, mivel nagy valószínűséggel a testet megnyúzták. Feltehetően azért tett ilyet Léderer Gusztáv, hogy nagyobb eséllyel gondolják állatnak a tetemet"

- teszi hozzá Bezsenyi Tamás.

Az is biztos, hogy a holttestet nem 'parkoltatták', mert Minnich és Kenyeres is megerősítette azt, hogy nagy valószínűséggel a halál bekövetkezte után három órán belül feldarabolták. Kenyeres szakvéleménye szerint a sérülések alapján ugyanis még nem állt be a hullamerevség, amikor belekezdett az áldozat darabolásába"

- magyarázza a tanársegéd.

Nem a féltékenység volt az indíték

A Horthy-kor bűnügyi tudósítói rablógyilkosságként kezelték az ügyet és erre minden alapjuk megvolt. Egyedül az asszony állította, hogy féltékenységből támadt Kodelkára Léderer, a tanúvallomásokból nem ez rajzolódott ki.

Amikor Kodelka Ferenc nővérét kihallgatták, kiderült, hogy Ferenc tőle is kért pénzt ahhoz a befektetéshez, amit Léderer Gusztáv ajánlott neki. A főhadnagy azt kérte a hentestől, hozzon neki 100 millió koronát és busás haszna lesz. A detektívek arra a következtetésre jutottak, hogy Léderer valószínűleg rég készült arra, hogy megtámadja és elveszi tőle a pénzt. Amikor nagyjából összegyűlt az összeg, éppen azon a napon, amikor Kodelka eltűnését bejelentette a családja, a hentes Léderékhez indult.

Léderer Gusztáv, Kodelka Ferenc és Léderer Gusztávné Schwartz MiciWikipédia

„Több bérkocsist is kikérdeztek Léderer és Kodelka viszonyáról. A legtöbben azt vallották, hogy Kodelka többször is a Debrecen mulatóba vitte a házaspárt, ahol zenét hallgattak. Léderer ilyenkor mindig becsületbeli ügyként kezelte a helyzetet, ezért fölpattant a tárgyaláson azzal, hogy ez hazugság, és rendszerint a bírónak kellett lecsendesíteni. A kocsisok főnökével Léderernét is szembesítették, aki végig kitartott a kitalált történt mellett, miszerint a férje féltékenységből támadt Kodelkára, amivel a minősítő körülményt, az előre megfontoltságot hirtelen felindulásnak való beállítással kívánta leplezni. Léderer erre apellálva még a halálos ítélet után is azért fellebbezett, hogy golyó általi kivégzése legyen, a megalázó kötél helyett. A tiszti becsületét próbálta fenntartani azzal, hogy rablógyilkosoknak járó kötél helyett golyót kapjon” - mondja Bezsenyi Tamás.

Nem elhanyagolható tény, hogy az 1925 májusáig tartó nyomozás során érdekes dolgokra bukkantak Léderer múltjában. Kiderült, hogy Prónay-különítményesként válogatott kegyetlenségeket követett el.

1919. augusztus 9-én vasárnap, az akkor 25 éves Léderer Gusztáv Dunaföldváron járt Prónay Pálnak, a fehérterror hírhedt alezredesének egyik emberként,

és embereket akasztott.

Az Est tehetséges újságírója megtalálta azt az embert, aki szemtől szemben állt Lédererer, és egy hajszálnyira volt attól, hogy meghaljon. Kovács Jenő 1920-ban költözött Budapestre, az után, hogy megmenekült a halálból.

Ha további drámai részleteket szeretne megtudni a különösen kegyetlen gyilkosságról, lapozzon tovább.

Előző
  • 1
  • 2
Következő