Így nyílik kapu a túlvilági életre

A kelták ősi Samhain ünnepén felborul a világ rendje, kinyílnak a tündérdombok, amin keresztül átjárhatóvá válik az evilági és a túlvilági élet. Ilyenkor nem ritka az emberáldozat, a bálványimádás és jóslás a jelekből. De hogy kerül ide a gránátalma?

Október utolsó éjszakáján kezdődött el a kelta újév

Az ősi kelták életében az évnek kettő, igen fontos sarokpontja volt: az egyik a májusi Beltaine, a másik a novemberi Samhain. Ez a két nap számított az egész év legvarázslatosabb, gyakran legfélelmetesebb időszakának. Ilyenkor gyakran megesett, hogy az emberek az „idők és helyek" között ragadtak.

Kelták Forrás: Tess Whitehurst

A Samhain a gael nyelveket beszélő népeknél a november hónap elnevezése,

valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. A Samhain fesztivál a kelta év végét és az új esztendő kezdetét jelképezte. Az akkori hiedelemvilágban elterjedt nézet úgy tartotta, hogy az éjszaka mindig megelőzi a nappalt, így ezért is tartották a fesztivált Samhainkor.

A Samhalin volt a kelták egyik legjelentősebb ünnepe Forrás: USA Today

Nem kétséges, hogy ez az ünnep az egyik legfontosabb kelta eseménynek számított, az év egyik meghatározó napjának,

amely szimbolikus jelentőséggel bírt a első keresztény írek számára. Az ehhez kapcsolódó, Tlachtga nevet viselő ünnepségeket eredetileg a kelta dombokon tartották, ahonnan a termékenységi rítusok is erednek.

A Tlachtaga ősi kelta ünnepi szertartás Forrás: Discover Boyne Valley

Továbbá a Samhain ünnepe magába foglalja az olyan hiedelmek korpuszait is, melyek csak a végső, nagy tűzfesztiválon kristályosodtak ki.

Amikor az alvilág ura a földre szállt

Ahogy a kelták látták az évszakok változását, és közben érezték a nap erejének csökkenését, megijedtek, és elkezdtek aggódni. A Samhain erre is gyógyírt jelentett. A nap utazását az égbolton az úgynevezett „téli tüzek" fényeivel próbálták meg segíteni.

A tűz akkoriban a nap földi ellentétét jelképzete, és igen erős szimbólumnak számított.

Nem véletlenül, hiszen kifejezte az ember tehetetlenségét a természet hanyatlásának nyomasztó előjelével, a téllel szemben.

A tűz igen erős szimbólumnak számított a kelta mitológiában Forrás: Your Irish

Amikor ugyanis a nap lebukott az alvilág birodalmába, az ott tartózkodó erők könnyedén felemelkedtek.

Az alvilág ura felszabadult a nap ellenőrzése alól, és a földre szállhatott.

Nem érkezett azonban egyedül: vele együtt más ijesztő teremtmények (szellemek, tündérek és más azonosíthatatlan lények) is beléptek az emberek világába. A kelta mitológiában a halottak és az alvilág urát Donn néven emlegették.

Donn, az alvilág és a halottak ura Forrás: Pinterest

A halál sötét oldalát képviselve természete egyszerre volt jóindulatú és rettenetes. Hozzá tartozott a szörnyű viharok és a hajótörések előidézése mellett a marhák, illetve a termények védelme is.

A korabeli kelta mitológiai történetek egyfajta remeteként jellemzik az alvilág istenségét.

Donn egy kisebb sziklás helyen élt (a Kerry partjainál fekvő Skellig-szigeteken), amit Tech Duinn-nak, vagy más néven Donn házának hívtak.

Donn "háza", a Skellig-szigeteken Forrás: Experience Ireland

Úgy tartották, ha a kelták meghalnak, ide kell először menniük, mert ezt a házat jelölték ki a holtak legfontosabb találkozó helyeként.

Itt várakoztak az elkárhozott lelkek

Donn ráadásul igencsak különcnek számított, és elkülönült más istenek társasságától. Nem volt épp az a barátkozó típus, sokkal jobban kedvelte a magányt és a sötét Skellig-sziget elszigeteltségét.

A Skellig-sziget meredek és csupasz sziklafalai valóban alvilági látványt nyújtanak Forrás: Pinterest

Neve elé az ősi kelták gyakran odatették a „barna" jelzőt, miután erősen kötődött az árnyék és a halottak birodalmához. A kelták hiedelme szerint gyakran gyűltek össze a halottak a házában, amely egyfajta be- és kilépési pontként szolgált az élet és halál mezsgyéje között.

A kelta mitológiában fontos szerepet játszanak az alvilág istenei és szellemei Forrás: Pinterest

A mondák szerint a halászok gyakran hallottak a házból kiszűrődő furcsa zajokat és kiáltásokat, de éjszakánként a sziget mellett elhaladó, beazonosíthatatlan hajók is felbukkantak. Koraközépkori keresztény írók állították, hogy az elkárhozott lelkek várakoztak itt, mielőtt elindultak volna végső nyughelyükre. Így lett a Samhain a halottak ünnepe is, amelyet a kelták Donn kultuszához kötöttek. A fesztiválon gyújtott tüzek elsősorban az eltávozottak útját világították meg. Ilyenkor szinte megállt az idő.

Kelták Forrás: Bellefnet

A halottak ura megszerezte „az időbeli felfüggesztés egyedülálló státuszát", egy kicsit még a régi, de már az új kezdeteket is jelképezve. A „lefagyott idő" következményei azonban jelentősnek bizonyultak: éjszaka az élet természetes rendje szabályosan káoszba fulladt, amikor az élők földi világa reménytelenül belegabalyodott a halottak világába.

A borzongást csak fokozta, hogy ekkor már nemcsak az elhagyott szellemek érkeztek a földre,

hanem számos isten, tündér és más bizonytalan természetű lény is.

Sötétségbe borul a világ, és megjelennek az ősök szellemei

A nem várt utazó, aki ezen az éjszakán távolmaradt az otthonától, könnyen találkozhatott ezekkel az alvilági teremtményekkel. A szellemek szinte mindenütt ott voltak, és soha nem lehetett tudni, hogy éppen milyen szándékkal fordulnak az élők felé.

Az alvilág teremtményei ilyenkor mindenütt ott voltak Forrás: Mic

Érdekes tanulság, hogy a kéziratok megemlítenek egy furcsa szokást: ezen az éjszakán az ország minden egyes tüzét ki kell oltani,

és a kelták úgy vélték, hogy csak a Tlachtaga nagy lángjait lehetett újra fellobbantani.

Samhain idején csak a Tlachtaga nagy lángját lehetett fellobbantani Forrás: Barbadillo.it

Ezt természetesen nem kell szó szerint érteni, de jól szimbolizálta a sötétség hatalmának rövid és ideiglenes felemelkedését a tél közeledtével. Ebben az időszakban az egész világ sötétbe borult. Amikor azonban a Tlachtaga-i tűz lángolt, az azt jelezte, hogy minden jól fog alakulni.

Ezek a tüzek ünnepelték a fény győzelmét a sötétség felett,

miközben a házakban gyújtott lángokkal erősítették tovább a világ helyreállt rendjét.

Forrás: YouTube

Samhain ünnepéhez nem véletlenül kapcsolódik számtalan szertartás.

Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást.

Ráadásul az ősök szellemei is igen gyakran kerestek melegséget a tűzhely körül ezen az éjszakán. A lelkeknek a családtagok ételt is hagytak, és nem véletlenül. Mert annak ellenére, hogy az ősök szellemei jellemzően jóindulatúnak bizonyultak, még mindig jobb volt kiszolgálni és elkerülni őket.

A gránátalma magja tette királynővé

Samhain varázséjszakájának gyümölcsét a nemes gránátalma, mint a termékenység és az élet szimbóluma jelentette. Nem véletlenül kötődik elválaszthatatlanul Vénusz, Aphrodité és más római istennőkhöz. Sőt, a gránátalma és az alvilág kapcsolata is vitathatatlan:

Gránátalma Botticelli festményén Forrás: Wikimedia Commons

Perszephoné (a termékenység és termés istennője) evett a gyümölcs magjaiból, és ezzel vált az alvilág királynőjévé, amikor belépett Hadész, a holtak urának birodalmába. Az már csak hab a tortán, hogy Hadész már korábban kérte Zeuszt, hogy engedje hozzá feleségül a szépséges nőt, ám a főisten erre nem adott határozott választ.

Zeusz, a görög mitológia főistene Forrás: Epic Rap Battles of History Wiki - Fandom

Erre az alvilág ura egyszerűen elrabolta a barátnőivel éppen virágot szedő Perszephonét, akit a feleségévé tett.

A szellemek nem feltétlenül voltak mindig jóindulatúak.

Emellett igényeltek valamiféle formális méltatást és értékelést. Mindaddig, amíg ez a felajánlás folyamatosan érkezett, a túlvilági lények boldogok és jóindulatúak maradtak.

Perszephoné Forrás: Alicechan - DeviantArt

Ám ha ez elmaradt (vagy épp nem bizonyult elégségesnek), megmutatták másik oldalukat. A kelta hiedelemvilág szerint ilyenkor költözött rossz szerencse a házba, vagy épp számos nehézség az elkövetkező esztendőkre. A kelták ezért az esetleges következményeket különböző trükkökkel igyekeztek elkerülni. Samhain ünnepén így a gyerekek gyakran bújtak jelmezbe: boszorkánynak vagy kísértetnek öltöztek, és az ősi szellemeknek gyűjtöttek adományokat.

Forrás: Pinterest

A „vendégség" itt rituális felajánlást jelentett, míg az ártalmatlan tréfát jelző „trükk" a nem megfelelő módon lekenyerezett ősök szellemének a kijátszását.

Minden határ veszélyt jelenthet, jósolnak a szellemek

De nem csupán az idő zökkent ki Samhain ünnepén. Ahogy a fesztivál jelezte a tél és a nyár határvonalát, úgy az összes, a világban fellelhető mezsgye egyfajta határvonalat jelölt, amely gyakran rejtett veszélyeket. Így vált például ijesztő hellyé ezen az éjszakán a szomszédok közti átjáró vagy épp egy folyó, ahol a kelták hite szerint a szellemek jártak.

Forrás: Hostory Disclousre

A korabeli kelták ezért inkább messze elkerülték ezeket a klasszikus határokat.

Ezért számítottak például hasonlóan veszélyes helynek a hidak és útkereszteződések, ahol a járókelők bizony nagy valószínűséggel túlvilági lényekkel találkozhattak. Emellett még éjszakánként jó messze elkerülték a temetkezési helyeket, hiszen a korabeli legendák szerint errefelé mindenféle kísértetet lehetett látni, és a halott lelkek bizony szívesen keveredtek az élőkkel.

Samhain idején nagy ívben elkerülték a temetkezési helyeket Forrás: Aliya Trinity

Kérdéses, de valószínűsíthető az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe,

ami egyes források szerint Crom Cruach bálványistenséghez köthető. A jövendölés gyakorlata a mindennapi élet fontos részét képezte a kelták számára. Ezt gyakorta művészi szintre fejlesztették, és így vált a Samhain ünnepségek központi részévé.

Crom Cruach a sárkányformájú kelta bálványisten Forrás: Pinterest

Éjfélkor a templom előcsarnokában állva például egy bátor megfigyelő megláthatta azoknak a szellemét, akik a következő évben fognak meghalni. Nem sokan akartak azonban éjjel Isten házába zarándokolni, mert a merész vállalkozók saját beszámolóik szerint gyakran találkoztak szellemekkel.

Forrás: YouTube

Szintén az ünnep napján néztek mélyen a tükörbe a hajadon lányok,

mert ilyenkor jó eséllyel láthatták meg annak a férfinak az arcát, akihez majd feleségül mennek. Természetesen néha ez veszélyesnek bizonyult: a kelta hitvilág szerint a tükörben ugyanis feltűnhetett akár maga az ördög is.

Valahol itt lehet az elveszett frigyláda

A korabeli ír kéziratok számos utalást tartalmaznak a Samhain mágikus jelentőségéről.

Az ünnep jelezte többek között a harcászati és vadászidény végét, vagy épp azt, hogy ideje költözködni.

A kelták ilyenkor áthelyezték életterüket egy téli táborba, míg a nyári időszakban Beltainne-ben maradtak.

Számos forrás utal a Samhain mágikus jelentőségére a kelták életében Forrás: Hollywood Life

Fionn MacCumhail, király, látnok, költő, druida és az ír mitológia egyik leghíresebb alakja is ezt a napot választotta ahhoz, hogy elsőként látogassa meg Tara dombját (ahol a legenda szerint megtalálhatjuk az elveszett frigyládát).

Fionn MacCumhail, a király, látnok, költő és druida, azaz kelta főpap volt egy személyben Forrás: Claddagh Design

Sőt, Lugh, a lenyugvó nap kelta istene ekkor tette meg drámai belépését ugyanerre a helyre. Maeve, Connaught királynője pedig ilyenkor változott át hattyúvá, hogy majd egy év múlva újra visszatérjen az emberi testébe.

Maeve, Connaught királynője Forrás: Pinterest

Nem kétséges, hogy a Samhain központi helyet foglalt el a kelták képzeletében.

Ennek egyes nyomait a mai halloweenhez kapcsolható hagyományok is őrzik. A töklámpás szimbólum például kelta eredetű szokás, amellyel az ártó, bajt hozó kísértetektől védték magukat az emberek.