Tudja-e, honnan ered a mondásunk, hogy ott tart, ahol a mádi zsidó?

2018.03.27. 20:20

Ha valaki sok fáradtságot, időt fordít a fontosnak vélt ügyére, ami aztán még sem vezet sikerre, arra szokták mondani, hogy ott tart, ahol a mádi zsidó. De vajon, honnan is származik ez a régi szólás-mondásunk? Egy régi kedves történet elárulja nekünk.

Egyedülállóan szép zsinagóga őrzi Mád zsidó közösségének emlékét

Mád község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik, a világhíres Tokaj-Hegyalja egyik kiváló szőlőtermesztő és borkereskedő települése.

Mád távlati látképeForrás: www.madinfo.hu

A község történetében fontos szerepet játszottak a 17. század legvégén Galíciából ide települt zsidó családok, akik átvették a görög kereskedőktől a bor forgalmazását.

Korszerűsítették a szőlőművelést, a bortermelést, és forgalmazták a maguk készítette kóser borokat.

 

Mád a régi időkben is híres volt szőlőtermesztéséről és borkereskedelmérőlForrás: AFP/Massimo Fornaciari

A település zsidó közösségének emlékét,az Európában is egyedülálló, a 18. század végén késő-barokk illetve copf stílusban emelt zsinagóga építését két gazdag helyi izraelita borkereskedő család, a Brener és a Teilbaum família finanszírozta.

Egészen egyedülálló a későbarokk stílusban épített mádi zsinagógaForrás: Wikimedia Commons

Az építkezéshez felhasznált köveket, hogy a régi ószövetségi törvény szerint idegen kéz ne érintse azokat, zsidó férfiak, nők, és gyermekek hordták az építéshez a környékről. A borszállításhoz és építkezésekhez persze nem csak szorgos borászokra és kereskedőkre,

hanem fuvarosokra is szükség volt.

A helyi zsidó közösség tagjai közül ezért voltak, akik a fuvarozásra adták a fejüket.

A szíverősítőtől elbóbiskolt a bakon

Élt Mádon egy igen jó hírű, közkedvelt izraelita fuvaros, akit gyakran megbíztak hosszabb-rövidebb fuvarokkal, amelyeket mindig precízen és közmegelégedésre teljesített is.

 

A hozzá kapcsolt szólás-mondássá lett történet egy ködös, borongós novemberi napon vette kezdetét.  

 

A felújított mádi zsinagóga belsejeForrás: Wikimedia Commons

Ekkorra a község már túl volt szüret javán, ám akadtak még bőven tennivalók a környék hordókészítő kádárainál, és más, még a hideg és hó beállta előtti elintéznivalók is. Nos, a fuvarosunk is kapott megbízást, Tarcalra vagy Mezőzomborra kellett teljesítenie a fuvart. Ma már nem rekonstruálható egész pontosan, hogy a két település közül melyikre, de az bizonyos, hogy nem Tállyára.

Mádnon tehetős és szorgos zsidó közösség élt (A kép illusztráció)Forrás: Pinterest

A fuvaros a kora reggeli zimankóban befogott, majd a hideg elleni védekezés gyanánt gyorsan felhajtott néhány kupica szíverősítőt. Felült a bakra, jó alaposan bebugyolálta magát a meleg takaróba, majd nekivágott az útnak. A falu határában még illendően köszöntötte is a kora reggeli munkába siető atyafiait,

majd – talán a szíverősítő hatására – elbóbiskolt a bakon.

 

Zsidó kocsis a fogatávalForrás: Wikimedia Commons

Nem volt ebből semmi probléma, hiszen a derék négylábú jól ismerte a már számtalanszor megtett utat, a szunyókáló gazda tehát nyugodtan rábízhatta magát a lovára.

Tréfás kedvükben voltak a spicces legények

Így értek el a nevezetes mezőzombori elágazásnál álló csárdához. Híres, vagy talán még inkább hírhedt volt a keresztút mellett álló csárda, ahová időnként betyárok, zsiványok is betértek.

A csárdába nem csak a helyiek, hanem időnként betyárok és zsiványok is betértek (A kép illusztráció)Forrás: Pinterest

A csárda kemencefüsttől elszürkült ódon falai sok mindent láthattak már, kocsmai verekedéseket és bicskázásokat, vagy a közeledő zsandárok elől sietve távozó, lovuk nyergébe pattanó betyárokat. Amikor a kora reggeli csípős ködben a szekér a bakon bóbiskoló fuvarossal együtt odaért a csárdához,

éppen a hajnalba torkollott ivászatból hazafelé készülő vidám legények léptek ki az ajtón.

 

A mádi zsidó közösség első tagjai a 17. század végén vagy a 18. század első éveiben Galíciából érkeztek a községbe, ahol borkereskedelemmel és szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni (A kép illusztráció)Forrás: Origo

Amint felfedezték az általuk is jól ismert szekeret a bakon békésen szendergő fuvarossal, elcsendesedtek, és halk, gyors tanácskozás után elhatározták, hogy megtréfálják az öreget.

Óvatosan megállították a kocsit, majd a ló nyakát paskolva megfordították a szekeret.

A precízen végrehajtott és jól sikeredett manőver végeztével meggyőződtek arról, hogy nem ébredezik-e a mádi fuvaros.

A tréfás kedvű legények visszafordították a szekeret Mád irányábaForrás: www.madinfo.hu

Ő bizony továbbra is édesdeden hortyogott a vastag pokróc alatt, ezért a tréfás kedvű legények elindították a kocsit vissza, Mád irányába.

Így lett mindenki ismerőse a híres mádi zsidó

A ló felélénkülve és vidáman poroszkált a számára oly kedves hazavezető úton, amelynek végén a jó meleg istálló, és illatos szénaalom várta. Csak akkor állt meg, amikor odaért a fuvaros házának kapujához. Ez aztán felébresztette a gazdát is, aki furcsán hunyorogva körbe nézett, nem értve, hogy kerültek ide.

A mádi zsinagóga belseje. A mádi zsidó fuvaros történetéből alakult ki az országossá lett szólás-mondásunkForrás: Origo

A szomszédok is csodálkoztak, hogy teljesíthette az öreg ilyen gyorsan a hosszú fuvart. Amikor kiderült a turpisság, gyorsan híre ment a legények által rászedett mádi zsidó fuvaros mulatságos történetének. Az idő elhalványította az eredeti történetet, ám az ebből kinőtt, és az egész országban elterjedt szólás-mondásnak köszönhetően mindenki jó ismerősévé vált a mádi zsidó, mint a hiábavaló fáradozás szimbóluma.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK