Modern repülőtér-felmérés? Megmutatjuk, hogy néz ki!

Repülőtér a levegőből

A repülőtéri régiók mára a gazdasági növekedés motorjaivá és az egyes térségek meghatározó központjaivá váltak. Egy fejlett példát mutat Németország, ahol ma közel negyven regionális repülőtér üzemel és emellett több mint tizenöt azoknak a repülőtereknek a száma, mely évi egymillió utasnál nagyobb forgalmat generál. Számos ország kiemelt célkitűzése közé tartozik a repülőterek fejlesztése, melynek egyik előnye, hogy a szolgáltatások szabad áramlásához való hozzájárulással a lokális és a globális közlekedési célokat egyszerre szolgálja. A repülőtereken egyre modernebb infrastruktúrák üzemeltetésére van szükség, a fejlesztésekhez pedig éppúgy elengedhetetlen a repülőterek területének felmérése, mint a környezetükben található domborzat, akadályok és veszélyforrások feltérképezése. De hogyan is mérhető fel egy repülőtér? Szilágyi Zsófia cikke.

Egy repülőtér-felmérés esetén az adott repülőtér 45 és 10 kilométeres sugarú körzetén belül terep- és akadály adatok gyűjtésére van szükség, mely a domborzat, valamint a felszínborítás elektronikus úton történő grafikus ábrázolásával érhető el (eTOD).

A cikk a repülőtér felmérés nemzetközileg elfogadott módszerét az Interspect felmérő és tervező, és az Erenfield légi jogi és kivitelező csoport példáin keresztül mutatja be. A cégcsoport a fejlesztési és kivitelezési tevékenység mellett segítséget nyújt a repülőterek nemzetközi és helyi rendeleteknek való megfeleltetésében, munkájuk pedig lehetővé teszi a teljes folyamat áttekintését is.

Repülőtér a levegőből Forrás: INTERSPECT/Bakó Gábor

Korábban a repülőterek felmérésének egyik alternatíváját látták a hagyományos terepi felmérésben, ám ennek a módszernek a kizárólagos alkalmazása esetén számos nehézséggel szembesülünk. Ez a módszer nem teszi lehetővé a nehezen megközelíthető helyek felmérését, időigényes és nem gazdaságos - így nagyobb területek felmérésére önmagában alkalmazva nem ajánlott. Mindemellett a több száz négyzetkilométeres munkaterületeken a terepi geodéziai felmérés a kellő sűrűségű mérés elvégezését sem teszi lehetővé.

Egy repülőteret hogyan is lehetne jobban felmérni, ha nem az égből?

Világszerte a repülőgépes felmérés jelenti a megoldást. Mára elterjedtté és elérhetővé vált a pilóta nélküli repülőgépek (UAV) használata, ám ezek kisméretű változatai az általuk hordozható berendezések tömegének limitáltsága, illetve a különböző jogi akadályok miatt nem teszik lehetővé nagyobb terület precíz felmérését.

Olyan részletességű területi adatokat, melyeket a repülőterek feltérképezése igényel, napjainkban leghatékonyabban a légi fotogrammetria módszerével szerezhetünk meg.

Bár léteznek egyéb, hasonlóan pontos eljárások (pl. lézerszkennelés), azok nagyobb költsége sokszor felesleges anyagi terhet ró az adatgazdára. Az Eurocontrol, mely egy a légi biztonság érdekében létrejött európai szervezet, szintén a légi fotogrammetria módszerének használatát tanácsolja repülőterek felmérése esetén. Többek közt a gazdaságosság szempontjából is.

Légi fotogrammetria alapelvének szemléltetése, mely egy gazdaságos alternatívát nyújtva napjaink leggyorsabb és legteljesebb módszereként említhető a nagy területek felmérésére Forrás: INTERSPECT LTD/Bako Gabor

Mi a légi fotogrammetria?

A légi fotogrammetria a légi fényképezés térképészeti vonalának tekinthető, mely során az érintett területről egy a repülőgépre szerelt precíziós, nagyfelbontású készülékkel felvételeket készítenek, majd egy terepi felmérést követően a megszerzett adatok elektronikus feldolgozásával szereznek információt. Nagy területeket átfogó felmérések terén a légi fotogrammetria módszere amellett, hogy gyors és pontos, joggal tekinthető a legteljesebb, legbiztonságosabb, legdokumentálhatóbb és legjobban kommunikálható felmérési formának.

Az így készülő háromdimenziós adatbázisok, térképek minősége egyenletes, kiküszöbölhetők a lokális torzítások, ezért összességében nagyon megbízható és egzakt adatgyűjtési módszerről van szó. Az akadályok legyűjtése nem korlátozódik a nehéz terepen autózó geodéta csapat által magasnak ítélt objektumokra, hanem egy egységes sűrűségű pontfelhőből kerülnek leszűrésre a jogszabályi kritériumoknak megfelelően magas tárgyak, fák és domborzati akadályok. Ezáltal az akadályfelmérés egy teljesen objektív módszeréről beszélhetünk.

Háromdimenziós nagy sűrűségű pontfelhő részlete Forrás: INTERSPECT LTD

Lássuk pontról pontra!

Egy repülőtér légi fotogrammetria segítségével történő felmérését három fő fázisra bonthatjuk. A folyamat első szakaszát egy részletes légi felmérés képezi, mely eredményeként egy háromdimenziós pontfelhőt kapunk.

A légi felmérést követően, a felvételek feldolgozásával készült háromdimenziós pontfelhőből leszűrjük az akadályokat, a nemzetközi jogszabályok által meghatározott síkoknak megfelelően Forrás: INTERSPECT LTD

A felületeket többféle akadálysíkkal kell elmetszeni. A föléjük magasodó objektumokról jegyzőkönyv készül Forrás: INTERSPECT LTD

A pontfelhőt speciális gyűjtési, korlátozási és védelmi felületek szerint kell leválogatni. Az ábra ebből csak néhány felületet szemléltet Forrás: Interspect Kft.

Ezt követően az így adódó akadályokat felkeressük a helyszínen és mérőállomás segítségével még pontosabban meghatározzuk a talppont, a tetőpontok, illetve a kiemelkedő objektumok (villámhárítók, világító testek, stb.) koordinátáit és tengerszint feletti magasságát. Ez a geodéziai felmérés hozzájárul a pontosság eléréséhez, és a mérés ismétlését is jelenti, a nagyobb megbízhatóság érdekében.

Példa a repülőterek geodéziai felmérésére. Az adott pont légi fotogrammetriai és terepi mérőállomásos bemérése között csupán fél centiméter volt az eltérés Forrás: Intersect Kft.

A terepi felmérést az utolsó fázis követi, mely nem más, mint a megszerzett adatok feldolgozása. Az adatokat elektronikusan, úgynevezett GIS (Geographical Information System), azaz földrajzi információs rendszer segítségével dolgozzák fel, mely a térinformatika egy olyan eszköze, amely egyetlen rendszerbe integrálja a térbeli és a leíró információkat, mindezzel alkalmas keretet biztosítva a területi adatok elemzéséhez.

Az akadályok ezt követően még egy független ellenőrzésen esnek át, mielőtt a hatóság feltölti őket a nemzetközi adatbázisba.

A cikk még nem ért véget, kattintson a folytatáshoz!