Egész Európát lázba hozta, végül meggyilkolták a titokzatos fiút

Kaspar Hauser egy korabeli rajzon

A semmiből jött, és a tizenkilencedik század egyik legnagyobb titkát hozta magával. Kaspar Hauser tragikus története Európa-szerte óriási feltűnést keltett: egyesek egyenesen Napóleon eltitkolt gyermekét vélik felfedezni személyében.

Csupán néhány szóból állt a furcsa fiú szókincse

1828. május 26-án a nürnbergi utcákon megjelent egy furcsa, járni és beszélni is alig tudó, tinédzserkorú fiú, aki egy névtelen levelet mutogatott a járókelőknek. Ez a levél a hatodik lovassági ezred egyik kapitányának, Von Wessenig kapitánynak szólt, és a feladónál ez állt: „A bajor határról 1828". A levél ismeretlen szerzője leírta, hogy a fiú 1812. október 7-én született, és csecsemőként került felügyelete alá. Megtanította neki az olvasás és írás alapjait, és megismerte a keresztény vallás alapjait is. A levél másik része azonban meglepő titkot fedett fel: a fiúról gondoskodó személy ugyanis azt írta, hogy az soha nem hagyhatta el gondozója házát. A tinédzsertől nem tudtak meg túl sokat: szókincse csupán néhány szóból állt, azt is bajor tájszólással, dadogva adta elő. Mind a mozgás, mind a járás nagy nehézségeket okozott neki.

Csak a vizet és a kenyeret ette meg

A járókelők furcsálkodva figyelték a fiút, akinek zsebében azonban egy második levél is ott lapult. Ez kifejtette azt is, hogy a fiút Kaspar Hausernek hívják, és hogy apja, a hatodik ezred lovas katonája meghalt. A bizarr ifjú születési dátuma azonban eltért az előző levélben írtaktól: itt 1812. április 30-a szerepelt (később a két levél elemzése bebizonyította, hogy ugyanaz a kéz írta őket).

Kaspar Hauser egy korabeli rajzon Forrás: Wikimedia Commons

Kaspart egy Weickmann nevű cipész kísérte el az első levél címzettjéhez, Von Wessenig kapitányhoz, akinek el kellett döntenie, hogy mit tegyen a fiúval: befogadja vagy elkergesse.

A fiú kapcsán később elmondta, hogy Kaspar meglepően jól ismerte a pénzt, el tudott mondani néhány imádságot, és képes volt minimálisan olvasni is. Néhány kérdésre válaszolt, bár szókincse igen korlátozottnak tűnt, miközben megszállottan hitt abban, hogy lovas katonává válik.

Kaspar mintegy 16 éves volt ekkor, bár értelmi szintje egy hatévesének felelt meg. Remek emlékezettel rendelkezett, és gyorsan tanult, ám akadt valami, ami mindenkit meglepett. A tinédzser elutasított minden ételt, kivéve a vizet és a kenyeret.

Ezt a cetlit lobogtatta a fiú Forrás: Wikimedia Commons

Egyáltalán nem voltak emberi kapcsolatai

Kaspart többen megsajnálták, és igyekeztek segíteni neki, köztük a város polgármestere is. A fiú értelmi szintje így gyorsan fejlődött, és hamarosan megtanult rendesen beszélni. Szerencsétlen sorsú életére megdöbbentő részletességgel emlékezett. Arról mesélt, hogy számára ismeretlen okból körülbelül hároméves korától tartották fogva idegenek egy apró, sötét üregben, távol a fénytől és a friss levegőtől.

Emlékezett rá, hogy egész életét egyedül töltötte el egy dermesztő cellában, amely körülbelül két méter hosszú, egy méter széles és másfél méter magas volt. Cellájában sem felállni, sem járni nem tudott.

Kaspar azt mondta, hogy egy szalmaágyon aludt, és csupán három játéka volt: két faragott ló és egy faragott kutya. Kiszabadulása pillanatáig nem lehetett részese az emberi kapcsolatoknak (ételét, italát csak akkor vitték be neki, amikor aludt). Aztán egy szép napon titokzatos fogvatartói váratlanul szabadon engedték.

Álarcos férfi ejtett a homlokán egy szúrt sebet

A szerencsétlen fiút végül Georg Friedrich Daumer tanítómester és filozófus gondozásába adták, aki Kaspar első igazi barátja és támasza lett. Lassan, fokozatosan és türelmesen vezette be az emberek világába, a fiú pedig egyre lelkesebben és gyorsabban tanult. Mély barátság és szeretet szövődött közöttük. Daumer különböző tudományokat tanított neki, és felfedezte a tehetségét a rajzolásban.

Hamarosan azonban problémák merültek fel. A fiatalember 1829. október 17-én nem ért vissza a megszokott délelőtti étkezésre. Daumer házának pincéjében talált rá, és Kaspar homlokának jobb oldalán egy hatalmas, vérző, szúrt seb tátongott. A fiú azt állította, egy álarcos férfi támadt rá, ám állítását nem tudta bizonyítani. A rejtélyt többen próbálták megfejteni, de senki nem járt sikerrel. Sőt, a bonyodalmak hamarosan tovább fokozódtak.

Mély vágás a mellkasán

Néhány év múlva, 1831. decemberében Kaspart átvitték Ansbachba, ahol Johann Georg Meyer iskolavezető gondozásába került. Az igazgató szigorú és pedáns férfi volt, aki egyáltalán nem kedvelte a fiatalembert. Azt feltételezte, hogy hazudik a gyökereiről, és túl sokszor keres kifogásokat. Kapcsolatuk ezért gyakran nehéznek és kellemetlennek bizonyult.

Kaspar Hauser sírköve az ansbachi temetőben Forrás: Wikimedia Commons

A lelkileg összetört Kaspar hamarosan gyanakvó és nyugtalan lett, megváltozott a tanuláshoz való viszonya, és folyamatosan rettegett egy újabb merénylettől. Végül 1833. december 14-én Kaspar megjelent Lord Stanhope, az egyik védelmezője házában (a gazdag és befolyásos főnemes évek óta táplált atyai ambíciókat az árva fiú iránt).

A fiú mellének bal oldalán egy mély, tőr által ejtett sebből vérzett. Három nap múlva, december 17-én belehalt sérüléseibe.

Halála ugyanolyan tragikus, váratlan és titokzatos volt, mint az élete.

Rejtélyes tükörírás került elő a nyomozás során

A rendőrségi nyomozás során találtak a helyszínen egy kisebb méretű, lila színű pénztárcát, benne egy jegyzettel. Az üzenetet egy akkori tükörírásstílusban („Spiegelschrift") írták, német nyelven, amely valahogy így hangozhatott:

Hauser tudja csak pontosan elmondani, hogy hogyan nézek ki, és honnan érkezem. Ahhoz, hogy megmentse Hausert, szeretném elmondani, hogy honnan jövök: a bajor határról származom, a folyó mellől. Akár még a nevet is elárulhatom: M. L. Ö."

Bár egyértelmű bizonyítékokat nem találtak a nyomozás során, egyesek mégis szinte biztosak voltak abban, hogy Kaspart meggyilkolták. Többen hittek abban is, hogy egy herceg volt. Az ansbachi Stadtfriedhofban temették el, ahol sírján latinul olvasható: „Itt fekszik Kaspar Hauser, a rejtélyes. Születése ismeretlen, 1833-as halála csupa rejtély."

Ha kíváncsi a rejtély mai állására, kattintson a folytatáshoz!