225 éve kezdődött a jakobinusok rémuralma

2018.06.03. 16:17

Kétszázhuszonöt éve, 1793. június 2-án kezdődött a francia forradalom legvéresebb szakasza. A párizsi nép felkelése a jakobinusokat juttatta hatalomra, akik a forradalom védelmének jelszavával diktatúrát vezettek be, "a nép ellenségeit" tárgyalás nélkül küldték a guillotine alá. A vérfürdő csak a jakobinusok egy évvel későbbi bukása után maradt abba, utoljára az ő vezetőik nyakára sújtott le a bárd.

A XIV. Lajos alatt oly ragyogó francia királyság fénye utódai alatt megfakult. A hadi dicsőség odalett, a háborúskodás és a csillogó udvar felemésztette a bevételeket, az egyszerű nép nyomorgott, a reformkísérleteket a rövidlátó udvar elbuktatta. XVI. Lajosnak 1789-re nem maradt más választása, mint hogy az adók megszavazása érdekében 175 év után ismét összehívja a rendi gyűlést.

Az eseményeket ezután nem lehetett feltartóztatni, a régi rend, az ancien régime szinte hetek alatt megbukott, a forradalom pedig egyre radikalizálódott. A parlamentben a polgárság, a harmadik rend ragadta magához a kezdeményezést, és alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánította magát.

A Bastille ostroma, Jean-Pierre Houël festményénForrás: Wikipedia

1789. július 14-én a párizsi nép megostromolta és elfoglalta az önkényuralom gyűlölt jelképét, a Bastille-t. Augusztus 4-én a Nemzetgyűlés valamennyi feudális előjogot megszüntetett, augusztus 26-án meghirdették az Emberi Jogokat (szabadság, testvériség, egyenlőség). A következő évben eltörölték a nemességet, elkobozták az egyházi javakat, és a papságot feleskették az alkotmányra. A király 1791-ben megpróbált elmenekülni, de elfogták, s bár visszaültették a trónra, a tömegek nyomására hadat kellett üzennie Ausztriának és Poroszországnak.

A forradalmi háborúk kezdetben csak vereségeket hoztak, és a kudarcokért az udvar összeesküvését okoló párizsi nép 1792 nyarán megostromolta a királyi palotát, XVI. Lajos börtönbe került. Az új törvényhozás, a Konvent 1792. szeptember 2-án eltörölte a monarchiát, kikiáltotta a köztársaságot, és népfelkelést hirdetett. A királyt (hivatalosan már csak Capet Lajos polgártársat) perbe fogták, és egy szavazattöbbséggel halálra ítélték, majd 1793. január 21-én lefejezték.

XVI. Lajos, Franciaország és Navarra királyának lefejezéseForrás: AFP

Ez volt a fordulópont: Vendée királypárti népe fellázadt, s Európa valamennyi fejedelme Franciaország ellen szövetkezett. Az élet-halál harcát vívó országban a Hegypártnak nevezett, a párizsi községtanácsot kézben tartó radikális jakobinusok hazaárulással vádolták meg a mérsékeltebb girondistákat, akik ellenezték a forradalom védelmében hozott intézkedéseket: a forradalmi törvényszékek és a rendkívüli hatalommal felruházott Közjóléti Bizottmány életre hívását.

A döntést végül a jakobinusok által fellázított párizsi nép kényszerítette ki, a nemzetőrség által körülvett Konvent 1793. június 2-án 27 girondista képviselőt zárt ki, akik később szinte kivétel nélkül nyaktiló alatt végezték.

A jakobinusok ezután - élükön a Megvesztegethetetlen jelzőt kiérdemlő, de doktriner elveket valló Robespierre-rel - bevezették a forradalmi terrort. Felfüggesztették a demokratikus alkotmányt, eltörölték a keresztény időszámítást, az egyházellenes küzdelem jegyében meghirdették az Ész kultuszát. Minden állami testületet és hivatalnokot az újraválasztott Közjóléti Bizottság ellenőrzése alá helyeztek, egy új törvény értelmében minden gyanúsnak minősített embert jogi formaságok nélkül vethettek börtönbe és ítélhettek el. Tömeges felkelést hirdettek, s a fellelkesült seregek győzelmet győzelem után arattak, a belső lázadásokat a helyszínre küldött kormánybiztosok fojtották vérbe (illetve Nantes esetében a megbízhatatlan elemeket a Loire folyóba fojtották).

Maximilien de Robespierre, a jakobinus terror első embereForrás: Origo

A forradalmi terror ezek után sem csillapodott, a guillotine folyamatosan működött, de most már nem a szükséghelyzet, hanem Robespierre megrendült helyzete miatt. A Megvesztegethetetlen lecsapott az őt balról bíráló szélsőségesekre és a mérsékeltekre is, a halálba küldte a "veszett" Jacques Hébert-t, majd párttársát, Dantont és annak híveit. A sokak szerint ekkorra már üldözési mániában szenvedő Robespierre mindenkit a "nép ellenségének" minősített, aki kritizálni merte, és mindenütt összeesküvést szimatolt, a gyanúsítottakat rövid úton kivégezték. A terror alig több mint egy éve alatt közel 300 ezer embert tartóztattak le, 16 954 halálos ítéletet hajtottak végre, mintegy 10 ezren a börtönben haltak meg.

A megfélemlített Konvent és a megosztott Jóléti Bizottság végül a saját bőrét féltve ellentámadásba ment át. A Konvent 1794. július 26-i (a forradalmi naptár szerint thermidor 8-i) drámai hangú ülésén az újabb tisztogatást sürgető Robespierre beszédét fagyos csend fogadta, másnap pedig már nem engedték szóhoz jutni, és híveivel együtt őrizetbe vették. A párizsi tömeg még egyszer kiszabadította bálványát, akit a Konvent által kirendelt csapatok július 28-án hajnalban ismét elfogtak. A dulakodásban Robespierre állát is ellőtték, nem tudni biztosan, hogy egy eltévedt golyó érte vagy öngyilkosságot kísérelt meg.

Robespierre kivégzése a Forradalom terénForrás: Origo

A politikust és húsz hívét, köztük öccsét és Saint-Justot még aznap tárgyalás nélkül kivégezték. Robespierre-t a sebe miatt a fájdalomtól félig öntudatlan állapotban fektették a guillotine alá, amely pontosan ott állt, ahol másfél éve XVI. Lajosé. Halálával véget ért a rémuralom, a francia forradalom konszolidáltabb szakaszába lépett.