Az erényöv titkos története

Az erényöv gyakran felbukkant a középkori írásokban épp úgy, mint például a népszerű hős, Robin Hood történetében.  

Az alapötlet egyszerű: ezt a leginkább fémből készült eszközt a középkori férfiak készíttették feleségeik számára,

hogy szó szerint le tudják zárni őket,

amíg ők a háborúban teszik a dolgukat. A sokszor évekig elhúzódó csatározások során az asszonyt így biztonságban tudták, aki egészen biztosan nem tudott szexuális kapcsolatot létesíteni más férfiakkal.

Fémöv vagy speciális alsónemű?

Különböző középkori szövegek és több legenda szerint az erényöv egy olyan fémeszköz, amely lezárja a viselője genitális területét a közösülés és a maszturbáció megelőzésére. Az övek külseje, mondhatni dizájnja régiónként változott, bár mindegyiknek ugyanaz volt az alapkivitelezése.

Az eszközt a leggyakrabban fémből készítették, és a derékrésze bőr alapanyagot tartalmazott.

Bár leginkább övnek nevezték, mégis jobban hasonlított egy pár fém alsóneműhöz, amelybe kisebb méretű lyukakat vágtak a megfelelő helyekre a vizelet és a bélsár távozását megkönnyítendő.

Néhány öv olyan kis réseket tartalmazott, amelyek szélét apró „fogakkal" vagy csipkézettel látták el,

hogy ezzel is elijesszék a közeledni próbáló hódolókat. Más övek ránézésre talán kevésbé tűntek kínzóeszköznek, bár valószínűleg így is rendkívül kényelmetlennek bizonyultak.

Híres királynők is viselhették

A párizsi Cluny Múzeum (Musée de Cluny) kiállításán több híres uralkodónő erényövét is láthatja a nagyközönség. Ilyen például Medici Katalin francia királyné egy korábbi korból származó saját eszköze, amely egy egyszerű, bársonykarika, elöl egy kis vaslemezhez kapcsolódva.

Szintén itt állították ki Habsburg Anna (más nevén Ausztriai Anna francia királynő) erényövét, amely egy pár csuklósan kapcsolt lemez, hozzácsatolva egy fém övrészhez.

Néhány erényövet állítólag párnázattal (egyfajta ruhaanyagtöméssel) láttak el,

hogy viszonylag „kényelmesebbé" tegyék ezeket viselőik számára. Sajnálatos módon a tömések azonban igen könnyen beszennyeződtek, ezért gyakran kellett cserélni őket.

Ám mivel a párnázás cseréje érdekében a szíjat el kellett távolítani, ezért az övnek ezt a pontját ezután megjelölték, és erről listát is vezettek. Ám az erényövek így sem szolgálhatták a hölgyek kényelmét.

Legenda vagy gyakorlat lehetett-e az erényöv?

Az erényövekre való utalásokat a kutatók már az első századból származó szövegekben is megtalálták. Albrecht Classen, az Arizonai Egyetem Német Tanulmányok professzora, középkorral foglalkozó történész azonban megkérdőjelezi az eszközök létezését.

Az erényövekről ugyanis általában a vallásos dokumentumok számoltak be,

és csak nagyon kevés jel utal arra, hogy akkoriban a nőknek – szó szerint – egy fémszalagot kellett volna viselniük, hogy ezzel akadályozzák a szexuális aktust. „Úgy tűnik, hogy ezek a középkori szövegek leginkább arra utalnak, hogy az erényöv ötletét leginkább metaforaként értelmezték, és nem alkalmazták a tényleges gyakorlatban" – mondja Albrecht Classen.

Meg akarták akadályozni a kísértést

Az erényöv gondolata a feljegyzések szerint a középkorból származik, amikor a férfiak ezzel „zárták le" feleségeiket hűségük, illetve leányaikat a szüzességük megőrzése érdekében. A szövegek arra utalnak, hogy

az erényöveket leginkább a 11-13. századi keresztes hadjáratok során „vetették be",

amikor a férfiak harcba indultak, és ezért évekre elhagyták a családjukat.

Az eszközt közvetlenül az indulás előtt csatolták fel a nőkre,

hogy ezzel is megakadályozzák a kísértést, amíg visszatérnek a kulccsal. Az erényöv első ábrázolását a Bellifortis című könyvben találhatjuk, amelyet 1405-ben egy Konrad Kyeser nevű német katonai mérnök írt.

A történészek a könyv hosszas tanulmányozása után azonban megjegyezték, hogy Kyeser írása igen gyakran komikus hangvételű, és a kötet több olyan viccet és utalásokat tartalmaz, amelyeket nem szabad szó szerint venni.

Hozzátették, hogy ezt szem előtt tartva lehetséges,

hogy az erényövről készült rajz is csak egy, a könyvben jól elhelyezett aranyköpés vagy szellemesség lehetett,

amivel a szerző az írását próbálta meg kelendőbbé tenni. Az övek más irodalmi hivatkozásai is allegorikusak vagy szatirikusak.

Hamisítványok vagy valódi eszközök?

Az erényövek valódi ábrázolása és utalásai csak a 16. században jelentek meg, ám ezek egyike sem igazolta az eszközök tényleges létezését és használatát. „Ehelyett úgy tűnik, hogy az erényövekről szóló írások egyfajta komikus utalások lehettek akkoriban a férfiak azon félelmeire, hogy a feleségük megcsalja őket valakivel" – írja a Telegraph cikke.

„Az eszköz ezt a fajta, általános aggodalmat tükrözte, ám kevés bizonyíték mutat arra, hogy a férfiak ténylegesen arra kényszerítették volna a feleségüket vagy a lányaikat, hogy évekre zárják le a testüket."

A kutatók azt is állítják, hogy a múzeumokban látott eszközök túlnyomó részben hamisak vagy csupán reprodukciók.

„Néhányan azért akartak annyira hinni az erényövek létezésében, mert azok szorosan kapcsolódtak a szexualitáshoz és a nemi kapcsolatokhoz, illetve a családon belüli hatalom szimbolikájához" – mondja Albrecht Classen professzor.

A szatirikus szerzők és művészek, politikai propagandisták, később a gyűjtők és kurátorok gyorsan és határozottan magukévá tették azt az elképzelést,

hogy az erényöv a középkorban ténylegesen létezett

és széles körben használták azt.

Egyetlen nő sem élte volna túl az erényöv viselését

„Az erényövek létezése leginkább a késő 18. vagy a 19. században valószínű" – teszi hozzá Classon professzor. – „Ezeket ráadásul elsősorban tréfaként vagy egyfajta szórakozásból alkották meg, amelyeket ténylegesen soha nem akartak ráadni a nőkre. Tudjuk, hogy a tisztaság és a hűség a történelem során széles körben elismert erényeket jelentett, a hölgyeket azonban valószínűleg nem tartották lakat alatt, kulcsra zárva."

A történész „A középkori erényöv: a mítoszgyártó folyamat" (The Medieval Chastity Belt: A Myth-making Process) című könyvében elmagyarázza azt is,

hogy az erényöv használatát soha nem dokumentálták egyetlen szövegben sem, és ez nem véletlen.

Ez ellentmondana minden orvosi kutatásnak, hiszen egyetlen nő sem élné túl azokat a higiéniai és egészségügyi problémákat, amelyeket egy ilyen öv viselése jelentene"

– mutatott rá.

Az öv szimbolizálta a női tisztaságot

„A történészek, írók és művészek a 18-19. században arra törekedtek, hogy az erényöveket valóságosnak és létezőnek mutassák, és ezzel is igazolják, hogy az ő civilizációjuk mennyivel fejlettebb a sötét középkorinál" – magyarázza Sarah E Bond, az Iowa Egyetem klasszikus tudományokkal foglalkozó professzora.

„Csak azért, mert az erényövek a tisztaságot és hűséget reprezentálták, még nem biztos, hogy a középkorban a női nemi szervek lezárására használták őket. Az igazság az, hogy nagyrészt a reneszánsz és a korai modern korban kialakult fikciót jelképezik."

Hozzátette, hogy

az erényövek eredetileg az ókori rómaiaktól származnak,

ahol a menyasszony a fehér ruhája alatt egy zsinórral és herkulesi csomóval ellátott szíjat viselt, amit a férje a házasságkötés után, a nászéjszakán vett le. Hasonló, csomós öveket hordtak akkoriban a katonák is, ezzel szimbolizálva szerénységüket és tisztaságukat.