Szuperingert jelent az agynak a zsír-cukor kombó

2018.06.29. 14:48

A zsírt és szénhidrátokat egyaránt tartalmazó ételek kívánatosabbak, mint a csak zsírt vagy csak szénhidrátot tartalmazók. Ezért aztán ezek a legveszélyesebbek az elhízás szempontjából.

Az agy jutalmazó központja a csak zsírt vagy csak cukrot tartalmazóknál nagyobbra értékeli a zsírban és szénhidrátban egyaránt gazdag, jobbára erősen feldolgozott élelmiszereket. Ezt 206 felnőtt agyi aktivitásának nyomon követésével állapította meg a Yale Egyetem kutatói által koordinált nemzetközi csoport, s a kutatók eredményeiket a Cell Metabolism című folyóiratban tették közzé. Az eredmény igazolja azt az elképzelést, miszerint a zsíros-szénhidrátos ételek szuperingert jelentenek agyunk tápanyagbevitelt szabályozó ősi áramkörei számára, ezért szinte átveszik az irányítást az akaratunk fölött.

Nem minden táplálékért érdemes kockáztatni

„Az a biológiai folyamat, amely az ennivalók és tápértékük közötti megfeleltetést szabályozza, oly módon fejlődött az evolúció során, hogy gondosan mérlegelje egy adott táplálék valódi értékét, így segítsen az élőlénynek a túlélését előmozdító döntések meghozatalában – magyarázza Dana Small, a Yale Egyetem Modern Táplálkozás és Élettan Kutatóközpontjának vezetője és a tanulmány rangidős szerzője. – Egy egér például nem fog a nyílt terepre kiszaladni és egy ragadozóval való találkozást kockáztatni olyan táplálékért, amely csekély energiaértéket ígér.

Nem minden táplálék éri meg a kockázatot (hóbagoly egeret zsákmányolt)Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Bernd Thissen

Meglepő módon a zsírokban, illetve szénhidrátokban gazdag ételek két különböző mechanizmus útján jelzik potenciális kalóriaértéküket az agyunknak – folytatta a kutatónő. – Kísérletünk résztvevői nagyon pontosan becsülték meg a zsírból származó kalóriaértéket, de gyengén teljesítettek a szénhidrátból származó kalóriaérték felmérésekor. A tanulmány rámutat arra, hogy amikor a kétféle tápanyag kombináltan van jelen, az agy módszeresen túlbecsüli az étel energiaértékét."

Az ételek látványa által kiváltott reakció

Small a kutatás során Németországban, Svájcban és Kanadában dolgozó munkatársaival együtt az ételek látványa által kiváltott idegrendszeri válaszreakciót tanulmányozta. Az eredmények segíthetnek megmagyarázni az örökletes elhízási hajlam hátterében álló, az agy és a test többi része közti koordináción alapuló mechanizmusokat, valamint azt, miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek, miért nem bírjuk tartani a súlyunkat, és aztán miért annyira nehéz megszabadulnunk a felesleges kilóktól.

A vizsgálati alanyoknak ismerős rágcsálnivalókat – túlnyomóan zsírt, túlnyomóan cukrot, illetve a kettő kombinációját tartalmazókat – mutattak fényképen, s közben képalkotás segítségével követték agyuk aktivitását. A kísérleti elrendezés szerint az alanyoknak véges mennyiségű pénzből kellett licitálniuk a felkínáltak közül számukra legvonzóbb ételre.

FánkokForrás: foodcollection/Photocuisine / Nicoloso, Loic/Loic Nicoloso

A résztvevők a kombináltan zsíros-cukros harapnivalókért egyértelműen többet voltak hajlandók áldozni; hovatovább, a zsír-szénhidrát kombó látványa az illető kedvenc ételénél, valamint az édesebb vagy energiadúsabb falatoknál is jobban aktiválta az agy jutalmazó központjának áramköreit.

Őseink még másképp gondolkodtak

A kutatók emlékeztetnek rá: vadászó-gyűjtögető őseink étrendje zömmel növényi részekből és állati húsból állt. A természetben a zsírt és szénhidrátot egyaránt nagy mennyiségben tartalmazó táplálékforrások nagyon ritkák, és ha előfordulnak is, jellemzően rosttartalmuk is magas, ami lassítja a lebontásukat – teszi hozzá Small. – Ezzel szemben a feldolgozott ételek között közönségesek a kombinált zsír- és cukorbombák." A probléma az, hogy a feldolgozott ételekben a szénhidrátok és a zsírok is természetellenes formában vannak jelen: az összetevőket eredeti rost-, víz- és egyéb tápanyagtartalmuktól megszabadítják, és a szénhidrátot, zsírt és a sót oly módon vegyítik, ahogy azok a természetben soha nem találkoznának. Egy ilyen feldolgozott étel olyasmi, amiről „ük-ükanyáink meg se mondták volna, hogy az egyáltalán egy ennivaló" – fogalmaz Az étel védelmében (In Defense of Food) című bestsellerében Michael Pollan, a modern tömegtermelő élelmiszeripar ismert amerikai kritikusa.

KalóriabombákForrás: foodcollection/Foodcollection / Foodcollection GesmbH/Foodcollection Gesmbh

A növénytermesztés és állattartás elterjedése, valamint a gabona- és tejfeldolgozás mintegy 12 ezer évvel ezelőtti megjelenése óta az embereknek több alkalmuk van zsírt és szénhidrátot egyszerre fogyasztani. De az olyan feldolgozott ételek, mint egy fánk, ami egymagában akár 11 gramm zsírt és 17 gramm szénhidrátot is tartalmazhat, csak legfeljebb 150 éve léteznek. Ennyi idő alatt nyilvánvalóan nem tudunk új agyat kifejleszteni, amely adekvát módon reagál az efféle kihívásokra.

A tudomány úgy tartja, hogy a szénhidrátok magas tápértékéről szerzett múltbéli tapasztalataink nyomán a szénhidrátot tartalmazó ételek egy még ismeretlen metabolikus jelútvonalon keresztül dopamint szabadítanak fel az agyunkban. Ez az a fajta jelzés, amely segít szabályoznunk, mit és mennyit együnk. A kutatók feltételezése szerint a zsír és a szénhidrát indította jelútvonalak egyidejű aktivációja olyan hatást vált ki, amelyre az evolúció nem készítette fel szervezetünket.

Laboratóriumi egérForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Friso Gentsch

Ezt igazolják azok az egérkísérletek, amelyekben csak zsírral vagy csak szénhidráttal etetve az állatok sikeresen szabályozzák napi kalóriabevitelüket és állandóan tartják testtömegüket, viszont ha mindkét fajta tápanyaghoz korlátlan hozzáférést kapnak, az egerek is villámgyorsan elhíznak.