Az anya bélrendszerében élő mikrobaközösség alapvetően befolyásolhatja azt, hogy a születendő gyermek autista lesz-e vagy sem – állítja egy új kutatás.

Az emberi testben több baktériumsejt él, mint ahány emberi sejt. Mivel azonban saját sejtjeink jóval nagyobbak, e baktériumok együttese – a mikrobiom – tömege testünk tömegének csak durván 2 százalékát teszi ki. Főleg testünk felületén, nyílásaiban és üregeiben élnek, de a legnagyobb tömegben mégis a beleinkben fordulnak elő. A beleinkben élő mikrobaközösség nagyon sok mindent befolyásol, nemcsak a testsúlyunkra van hatással, hanem arra is, hogy milyen hatékonyan küzdünk meg a minket naponta érő negatív ingerekkel, a félelemmel, milyen a mentális állapotunk, valamint kialakul-e szervezetünkben olyan autoimmun betegség, mint az 1-es típusú diabétesz.

A The Journal of Immunology című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány szerint az emésztőszervrendszer mikrobiomja és az autizmus, mint idegi-fejlődési rendellenesség között kapcsolat van, igaz, a bizonyítékot egyelőre csak állatmodellek szolgáltatták.

Az igazi meglepetés azonban az, hogy az autizmust nem az érintett mikrobiomja, hanem az anya bélrendszerében élő mikrobaközösség idézi elő a gyermekben.

„A mikrobiom különböző módokon képes befolyásolni az agy fejlődésének menetét” – mondta John Lukens, a Virginiai Orvostudományi Egyetem Phd-hallgatója, a tanulmány első szerzője. A mikrobaközösség alapvető fontossággal bír annak szabályozásában, hogy a születendő gyermek immunrendszere miként fog reagálni a fertőzésekre, a sérülésekre vagy éppenséggel a stresszre – tette hozzá a kutató.

Forrás: Dreamstime

Egereken tesztelték a hipotézist

Az autizmusnál egy molekula, az úgynevezett interleukin-17a (vagy rövidebben IL-17a) játszhatja az egyik kulcsszerepet, ezt az immunrendszer állítja elő. E molekuláról már ismert, hogy kapcsolatba hozható olyan állapotokkal, mint a szklerózis multiplex, a reumás ízületi gyulladás vagy a pikkelysömör. Az IL-17a fontos az immunrendszer megfelelő működése szempontjából, harcol a különböző fertőzésekkel, különösen a gombás megbetegedésekkel szemben hatékony. Mindemellett pedig azt is befolyásolja, hogy a magzat agya miként fejlődik az anyaméhben.

Az a hipotézist, miszerint az IL-17a részt vesz az autizmus kiváltásában, egereken tesztelték. A laboratóriumi rágcsálók nőstényeit két csoportba rendezték – az egyik bélrendszere olyan mikroflórát tartalmazott, amely IL-17a által indukált gyulladásos válaszreakciót okozott, míg a másik (vagyis a kontroll) csoport emésztőrendszerébe nem ilyen jellegű mikrobaközösség került.

Amikor az IL-17a-t blokkolták, mindkét csoport utódai neurotipikusak lettek, vagyis normál viselkedési mintákat mutattak. Ha a molekula nem került gátlásra, az első csoport kölykeinél autizmusra jellemző állapot jelent meg, amely befolyásolta a társas és az ismétlődő viselkedést is.

Annak érdekében, hogy bizonyítsák, valóban a bélrendszer mikrobiomja állt a háttérben, a második csoport egereibe átültették az első csoport rágcsálóinak ürülékét, így a két csoport mikroflórája hasonlóvá vált. A várakozásoknak megfelelően az addig neurotipikus utódoknak életet adó egerek is autisztikus tüneteket produkáló kölyköket hoztak világra.

Az embereket mindenképpen vizsgálni kell

Természetesen az állatkísérletek eredményei nem feltétlenül jelentik azt, hogy az embereknél is hasonló összefüggés áll fenn. Ehhez – ahogyan az lenni szokott – további kutatások szükségesek, és az embereknél is vizsgálni kell az anyák mikrobiomját. Az viszont a kutatók szerint egyre inkább látszik, hogy az anyai bélrendszerben élő mikroorganizmusok igenis szerepet játszhatnak az utód idegi fejlődésében. Ráadásul az IL-17a a „kirakós játéknak” csupán egy apró darabja lehet, és más molekulák is befolyásolják az autizmus kialakulásának esélyét. Ezeket viszont még meg kell találni.

Forrás: IFL Science, ScienceDaily