Tudja-e, melyik volt az űrverseny öt legborzalmasabb katasztrófája?

A légkörbe visszatérve a Columbia először rázkódni kezdett, majd darabjaira hullott

Miután a Szovjetunió 1957-ben felbocsátotta a Szputnyik-1 műholdat, az Egyesült Államok kemény űrversenyt hirdetett kommunista riválisával szemben. Az ezt követő kiélezett versengés során számos, figyelemreméltó sikert értek el mindkét oldalon: Jurij Gagarin szovjet űrhajós jutott ki elsőként a kozmoszba, Amerika pedig a holdra szállásért folytatott versenyt nyerte meg. Ám mindez számos kudarccal és halálos katasztrófákkal is együtt járt.

Bennégtek a kabinban az Apolló-1 asztronautái

Az űrhajózás történetében jelentős mérföldkőnek számító amerikai Apolló-program, amelynek a holdutazás megvalósítása volt a célja, baljós előjelekkel, pontosabban egy szörnyű katasztrófával vette kezdetét.

Az Apolló-1 tragikus véget ért asztronautái, az indítóállás előtt Forrás: NASA

Az Apolló-program első missziójának előkészületei során, 1967. január 27-én végzetes baleset történt.

A Gemini-6 és Gemini-7 űrhajók első összekapcsolódása a kozmoszban, 1965-ben. A Gemini-program volt Amerika első többszemélyes űrprogramja, az Apolló-projekt előfutára Forrás: NASA

A korábbi típusoknál, a Mercury és a Gemini űrhajóknál jóval nagyobb és komplikáltabb Apollo-1 (másik jelöléssel AS-204) végezte volna el a parancsnoki és a szervizmodul első tesztrepülését, alacsony Föld körüli pályán.

Az Apolló-1 asztronautái a kabinba szíjazva Forrás: NASA

A floridai Cape Canaveral Air Force Station 34-es indítóállásában álló űrhajóban a kabingyakorlat során rövidzárlat keletkezett. A kabin tiszta oxigénnel dúsított légterében villámgyorsan terjedő tűz pillanatok alatt mindent elborított. Virgil „Gus" Grissom, Edward White és Roger Chaffee űrhajósok azonnal meghaltak, mert a záróajtó tervezési hibája miatt nem tudták időben kimenteni őket.

Az Apolló-1 kiégett kabinja a szörnyű tűzeset után Forrás: Origo

(A kabinajtót a tűz kitörését követő hosszú percek elteltével sikerült csak kinyitni).

Az utólagos vizsgálat azt is kiderítette, hogy a kabin túl sok gyúlékony anyagot tartalmazott,

és az űrhajósok halálát a tűz miatt keletkező azonnal fellépő szén-monoxid-mérgezés okozta. A baleset miatt a NASA hivatalosan is törölte az Apollo-1 küldetést.

Csődöt mondott az automatika

Csupán három hónap telt el az Apollo-1 katasztrófája után, amikor a Szovjetunió ismét embert küldött az űrbe. Az új, szabványosított, sorozatgyártásra alkalmas, háromszemélyes Szojuz 7K-OK típusú űrhajó három, személyzet nélküli repülése után,

a tesztrepüléseken felmerült problémák ellenére az oroszok úgy döntöttek, hogy emberrel is kipróbálják az új típust.

Vlagyimir Komarov, a Szojuz-1 tragédiájában odaveszett szovjet űrhajóst beöltöztetik a szkafanderbe Forrás: RIA Novosti

A start előtt elvégezték az űrhajó rendszereinek teljes körű műszaki átvizsgálását, majd 1967. április 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállásáról földkörül pályára juttatták a Szojuz-1-et, fedélzetén egy kipróbált kozmonautával, Vlagyimir Komarovval.

Komarov szinte azonnal, mindössze kilenc perccel az indítás után már technikai problémákat észlelt.

Gagarin (a kép jobb szélén), a világ első űrhajósa Hruscsov szovjet pártfőtitkár (középen), és tartalék társa, Tyitov társaságában, 1961. áprilisi 12.-i sikeres űrrepülése után. Az űrverseny politikai kérdés is volt, ezért a Szojuz-1-et az ember nélküli tesztrepülések nem megfelelő eredményei ellenére is útnak indították, Komarovval a fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

Az egyik napelemtábla nem nyílt ki, így csak a szükséges energia fele állt rendelkezésre, és ez megzavarta az űrhajó vezérlőegységét is.

A Szojuz-1 az indítóálláson Forrás: Kosmonautika

A problémákat csak tovább növelte, hogy közel nyolc órára megszakadt a kapcsolat a Földdel.

Miután a küldetés az egymás után fellépő meghibásodások miatt nem volt teljesíthető, a szovjet irányítás úgy döntött, hogy idő előtt visszahozzák az űrhajót.

Vlagyimir Komarov szovjet űrhajós a Szojuz-1 visszatérése közben vesztette életét Forrás: Ria/Novosti

Azonban a landolási manővernél sem maradtak el a súlyos problémák. A fékezőrakéták nem működtek jól, a fékezőhajtómű az előírt pályaszakaszhoz képest csak jóval később, Afrika felett kapcsolt be,

és végül a leszállóegységet fékező ernyők sem nyíltak ki rendesen,

így a kabin végül hatalmas sebességgel csapódott a földnek, Orenburg területén.

Komarov földi maradványait vizsgálják szovjet szakértők az 1967. április 26-án történt katasztrófa után. Forrás: RIA Novosti/Sergeev Aleksandr

Vladimir Komarov a becsapódáskor azonnal szörnyethalt.

Szelephiba miatt az űrhajósok egyszerűen megfulladtak

A szovjetek 1971 áprilisában helyezték üzembe a világ első űrállomását, a Szaljut–1-et,

hogy ezzel is túlszárnyalják amerikai vetélytársaikat.

A Szojuz-11 júniusban indult a küldetésére, három űrhajóssal, Georgij Dobrovolszkijjal, Vlagyiszlav Volkovval és Viktor Ivanovics Pacajevvel a fedélzetén.

A kozmonauták a start előtt, a Szojuz-11 kabinjában Forrás: Technet

A háromhetes küldetésnek az volt az elsődleges célja, hogy a legénység tagjai számos műszaki, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, orvosi és biológiai megfigyelést, illetve kísérletet végezzenek el az űrállomáson.

A Szaljut-1 űrállomás Forrás: Ria/Novosti

A személyzet végül több mint 22 napig dolgozott a világűrben, és összesen 384 alkalommal kerülte meg a Földet. Június 29-ére elvégezték az összes előírt feladatot, megvoltak a mérési, kutatási eredmények, és a dokkolás is sikeresen megtörtént.

A Szojuz-program legfőbb célja a hosszú ideig tartó űrrepülések kutatása volt Forrás: Origo

A visszatérés közben azonban végzetes hiba történt:

a kiegyenlítő biztonsági szelep műszaki meghibásodás miatt kinyitott, ami miatt a szkafandert nem viselő legénység megfulladt.

A Szojuz-program a két tragikus eset ellenére is időtállónak és sikeresnek bizonyult Forrás: Ria/Novosti

Másnap tökéletes, automatikus landolást hajtottak végre,

ám amikor a mentőegység kinyitotta az űrhajót, a legénység tagjai már nem mutattak életjeleket.

A Szojuz-11 sikeresen landolt, de már csak három halott űrhajóst találtak a kabinban Forrás: Ria/Novosti

A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a három kozmonauta a leszállás előtt mintegy harminc perccel fulladhatott meg.

A Szojuz-11 kozmonautáinak állami dísztemetése Forrás: Ria/Novosti

A katasztrófa után mind a szovjet, mind az amerikai űrprogramok kötelezővé tették a szkafander viselését mind a start, mind pedig a visszatérési manőver során.

Eszméletüket veszthették a hirtelen nyomáscsökkenés miatt

1986. január 28-a szokatlanul hideg reggelén a Challenger űrsikló 73 másodperccel az indítás után hatalmas detonáció közepette felrobbant, és körülbelül 16 ezer méteres magasságból az Atlanti-óceánba zuhant.

A Challenger űrsikló startja Forrás: NASA

A fedélzetén tartózkodó mind a hét űrhajós (Greg Jarvis, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith és Francis Richard Scobee) meghalt,

beleértve Christa McAuliffe középiskolai tanárt is,

akit a „Tanár az űrben" nemzeti program során választottak ki az űrutazásra.

A Challenger személyzete. Az álló sorban balról a második a személyzet egyetlen civil tagja, Christa McAuliffe középiskolai tanárnő Forrás: NASA

Haláluk közvetlen okát később sem tudták teljes bizonyossággal meghatározni,

mert a legénységi kabin szinte minden nyomot megsemmisítve, hatalmas sebességgel csapódott az óceánba.

A start utáni első másodpercekben még minden rendben lévőnek tűnt Forrás: NASA

Az űrhajó személyzete valószínűleg még a becsapódás előtt eszméletét vesztette a hirtelen nyomáscsökkenés miatt.

Az "ördög villája", a detonáció füstfelhője a Challenger felrobbanása utáni pillanatokban Forrás: Space Safety Magazine

Egy későbbi vizsgálat megállapította, hogy a NASA-nak valószínűleg tudomása volt arról,

hogy az extrém hideg hőmérséklet károsíthatja a gyorsítórakéták gumiból készült, úgynevezett O-gyűrűit.

(A gyorsítórakéta alsó és alsó-középső szegmensei közötti szigetelőgyűrűt.)

A robbanás előtti másodpercben a kinagyított felvételen már látszanak a jobb oldali gyorsítórakétából előtörő lángok Forrás: AFP/Getty Images/Afp

Az is kiderült, hogy a balesethez a jobb oldali gyorsítórakéta egyik hibás tömítése vezetett.

Több mint tízmillió kilométert tettek meg az űrben végzetük előtt

A Columbia veterán űrsikló 2003. január 16-án startolt a Cape Canaveral Kennedy Űrközpontból, hogy operatív űrszolgálatot teljesítsen.

A Columbia startja 2003. január 16-án Forrás: NASA

Richard Douglas Husband parancsnok vezetésével William Cameron McCool, Michael Phillip Anderson, David McDowell Brown, Kalpana Chawla, Laurel Blair Salton Clark amerikai,

valamint Ílán Rámón, az első izraeli űrhajós tartózkodott a fedélzeten.

A Columbia űrrepülőgép személyzete Forrás: AFP/Nasa

A tizenhat napos küldetés során kutatási feladatokat, valamint orvostudományi kísérleteket végeztek.

A Földre február elsején tértek volna vissza, ám amikor az űrsikló belépett a légkörbe, súlyos tragédia történt.

Az űrrepülőgép Texas fölött valamivel több, mint 60 kilométer magasságban egyszerűen darabokra hullott, és az űrhajósok életüket vesztették.

A légkörbe visszatérve a Columbia először rázkódni kezdett, majd darabjaira hullott Forrás: Chris Butler

„A Columbia szárnyának elülső bal oldali belépő élén támadt sérülést az indításkor az űrrepülőgép külső üzemanyagtartályáról leváló szigetelőanyag okozta, ami az űrsikló megsemmisülését, és a rajta utazó hét asztronauta halálát okozta" – nyilatkozta Scott Hubbard, a katasztrófát vizsgáló szakértői bizottság egyik tagja.

A Columbia füstölgő roncsa Forrás: AFP/Stan Honda

A Columbia 2003-as tragédiája jelentette az amerikai űrsikló program végének első állomását is.