Asszonyokat mentve veszett oda a Lusitania elfelejtett magyarja

2018.08.23. 06:27

A tengerhajózás történetében a brit Cunard  hajózási társaság RMS Lusitania óceánjárója két fontos körülmény miatt írta be örökre a nevét. Az 1908-ban szolgálatba állított gőzös volt az első olyan szupergyors óceánjáró, amely teljes egészében turbinahajtással rendelkezett, és a Lusitania 1915. május 7-én történt elsüllyesztése vezetett közvetett módon az Egyesült Államok hadba lépéshez, ami az antant javára döntötte el az I. világháború kimenetelét. Kevéssé ismert, hogy a Titanic három évvel korábbi katasztrófájához hasonlóan, a Lusitania tragédiájában is odaveszett egy magyar származású utas.

Járt már Ön Budapesten?

- Járt már Ön Budapesten? - kérdezte Schwarcz.
- Nem - felelte a hölgy.
- Nos, a jövő héten külföldre utazom, így alkalmam lesz arra, hogy hozzak Önnek néhány fényképet a város vízpartjáról. Egyszerűen csodálatos! Lehet, hogy a fényképek segítenek majd a kampányban.

A Cunard hajózási társaság RMS Lusitania óceánjárója elhagyja New York kikötőjét (egykorú grafika)Forrás: Madame Guérin - WordPress

De Maximilian M. Schwarcz soha nem tért vissza New Yorkba, ahogy a Lusitania sem.

Ez a beszélgetés a Lusitania végzetes útja előtt pár nappal zajlott le,

amikor Maximilian M. Schwarcz Julius Henry Cohen és egy befolyásos hölgy társaságában sétálgatott a Hudson folyó partján New Yorkban.

A  Lusitania díszes első osztályú étkezőszalonjaForrás: Wikimedia Common

A hölgy a Városi Liga tagjaként arról beszélt az uraknak, hogy a Liga szépíteni szeretné a Hudson folyó partjait New Yorkban, de már maga a kampány elindítása is óriási nehézségekbe ütközik.

New York egyik első divatdiktátora magyar származású volt

Maximilian M. Schwarcz (Schwarcz Mihály Maximilián) 1863-ban született Pesten, zsidó családban. 18 testvére közül kettő örökbefogadott gyermek volt. Apja gyapjúkereskedőként egy kis magyar gazdaságot vezetett.

Az Oktogon 1890 körül. Schwarcz Mihály Maximilián Budapesten látta meg a napvilágot, 1863-banForrás: Budapest Anno

Schwarcz még ifjú éveiben elhagyta Európát és - bár egy kikötői baleset következtében elveszítette fél szemét - sikeres női divattervezővé, valamint komoly üzletemberré vált az Egyesült Államokban.

New York első divatdiktátorai közé tartozott,

mivel látta, hogy a női ruhaipar ott még igencsak "gyerekcipőben" járt akkoriban.

A Brodway New Yorkban, a 19. század utolsó éveibenForrás: Thirteen

Megtanította az embereket, hogy úgy tekintsenek a szövetre, mint egy művészeti ágra. Először a Danzig Bros-nál kezdett el dolgozni, majd egy rövid ideig az A. Friedlander & Co.-nál is megmutatta magát, mielőtt megalapította saját cégét New Yorkban, a Madison Avenue 141. szám alatt "Max M. Schwarcz Company" néven.

Holttestek százai borították el az ír tengerpartot

A Lusitaniát 1915. május 7-én – hat nappal azután, hogy elhagyta New Yorkot, és amikor már látták Dél-Írország partjait – az U-20 német tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette, miközben a világhíres óceánjáró éppen 202. alkalommal szelte át az Atlanti-óceánt.

A Lusitaniát 1915. május 7-én az ír partok közelében az U-20 német tengeralattjáró megtorpedóztaForrás: YouTube

Csak 774 utast sikerült kimenteni, 1201-en odavesztek. A torpedó a hajó orr-részét találta el,

és nem sokkal az első robbanás után történt még egy, amelyet a titokban szállított felrobbanó lőszer okozott.

 

A Lusitania New York kikötőjében állomásozik - innen indult el utolsó útjára 1915. május 1-jén isForrás: AFP/Roger Viollet

Szakértők szerint ez a második robbanás pecsételte meg a hajó sorsát, amely ezután élesen balra dőlt, miközben a hajóorr elkezdett alámerülni

A Lusitaniát elsüllyesztő U-20 német tengeralattjáróról 1916-ban készült fotóForrás: Wikimedia Commons

Rendkívül gyorsan, mindössze 18 perc alatt süllyedt el a hatalmas hajó,

így sok ember fel sem foghatta ennyi idő alatt a helyzet súlyosságát.

A hatalmas óceánjárót alig 18 perc alatt elnyelték a hullámokForrás: YouTube

Másnap, a Lusitania elsüllyedésének körzetében, több száz partra sodródott emberi tetem borította el az ír fövenyt.

A Lusitania mélybe merülése után sok száz holttest borította az óceán felszínétForrás: National Marttime Museum BNPS

Bár a vélemények megoszlanak, sokan úgy vélik, hogy a Lusitania elsüllyesztése volt az egyik legfőbb ürügy az Amerikai Egyesült Államok két évvel későbbi az I. világháborúba történt belépésére.

Asszonyokat és gyerekeket mentve veszett a hullámsírba

1915. május 7-én 14 óra 5 perckor, amikor a német tengeralattjáró torpedója felrobbant a Lusitania oldalában, Schwarcz Mihály Maximilian éppen az I. osztályú utasoknak fenntartott étkezőben kávézott az angol gyapjúimportőrrel, Francis Bertram Jenkins-szel, az amerikai Mabel Crichton-nal, és a szintén amerikai fiatal sikeres operaénekesnővel, Josephine Brandell-lel.

A Lusitania első osztályú dohányzószalonjaForrás: RMS Lusitania

Jenkins visszaemlékezése szerint a hajó az orrától a tatjáig megremegett a robbanás következtében.

Az emberek szinte egyszerre ugrottak fel a helyükről és többen a következőképpen kiáltottak fel: "Istenem, ez egy torpedó!".

A Lusitania előkelő első osztályú utasai. Schwarcz Mihály Maximilian tekintélyes és dúsgazdag emberként az óceánjáró elegáns első osztályán utazottForrás: Cruising the Past

Valaki - túlkiabálva a tömeget - nyugalomra próbálta inteni az étkezőben tartózkodó 60-70 embert, de a többség a díszlépcsőn keresztül azonnal megpróbálta rohanva elhagyni az elegáns helyiséget. Jenkins azonban tudta, hogy pánik esetén nem ez a legjobb megoldás.

Az utasokat teljesen váratlanul érte az U-20 torpedójának becsapódásaForrás: Origo

A két hölgy (a 42 éves Mabel Crichton és a 23 éves Josephine Brandell) megkérte a két urat (az 51 éves Schwarczot és a 29 esztendős Jenkinst), hogy maradjanak velük.

Mabel Crichton odaveszett a Lusitania tragédiájábanForrás: Find A Grave

A férfiak biztosították a hölgyeket, hogy természetesen nem hagyják magukra őket. Amint lehetett, a már enyhén megdőlt hajón az urak felsegítették a hölgyeket a fedélzetre,

de ott elszörnyedve azt tapasztalták, hogy nincs elegendő mentőöv, mivel azokat többnyire a kabinokban tartották.

 

Josephine BrandellForrás: Gare Maritime

A fiatal Josephine nagyon megrémült és Schwarcz próbálta megnyugtatni őt. Ekkor Ed Gorer - egy brit üzletember - odalépett hozzájuk, és átadott Josephine-nek egy mentőövet. Szinte abban a pillanatban odasodródott egy mentőcsónak, amelyben hét vagy nyolc nő ült.

A Lusitania volt korának leggyorsabb hajója, négy alkalommal nyerte el a Kék SzalagotForrás: Wikimedia Commons

Jenkins az egyik lábát a csónakba rakta, a másikat pedig a vízzel telítődő fedélzeten hagyva először Mabelt, majd Josephine-t segítette a mentőcsónakba. Ekkor azonban az egyik biztosítókötél elszakadása és a süllyedés keltette örvények következtében a csónak valamennyi utasával együtt felborult.

A torpedótalálat, és az azt követő másodlagos robbanás után a Lusitania gyorsan elsüllyedtForrás: Historic

Jenkins ekkor látta utoljára Schwarczot,

aki a megtépázott fedélzeten fel s alá járkálva azt kiáltozta a mentőcsónakokba tóduló tömegnek, hogy "Hölgyek és gyerekek előre!". Schwarcz a Lusitania-val együtt merült a hullámsírba, a holtteste soha nem került elő.

Idős édesanyja soha sem láthatta meg fia csodás divatbirodalmát

Kortársai azt nyilatkozták róla, hogy a korabeli ruhaipar egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb személyisége volt. Leon Schmulen, aki szintén a ruhaiparban volt érdekelt, ekképp jellemezte Scwarczot: "Rendkívüli ember, sokkal tartozom neki".

A Lusitania New YorkbanForrás: National Maritime Museum, Greenwich, London

Kifejezetten rajongott az eleganciáért, és nagy érdeklődést mutatott a zene, valamint a képzőművészet iránt is.

Amatőr zenészként gyakran ő maga is szórakoztatta a vendégeit. Kezdetben könyvkiadásból élt, majd szenvedélyes opera-rajongóként a New York-i Operaház klubtagja lett.

Szinte minden nap lovagolt a Central ParkbanForrás: James Maher Photography 2007/James Maher

Majdnem minden nap lovagolt a Central Parkban.

Mindent imádott, ami francia, és 40 éves korára meg is tanult franciául. Gyakran visszajárt Európába és Magyarországra, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiába is, és ilyenkor Budapestre érkezve mindig ajándékok tömkelegével lepte meg testvéreit valamint a szüleit.

A Lusitania katasztrófájában majdnem annyian vesztek oda, mint a Titanic tragédiájábanForrás: Documenting Reality

Édesanyja 96 éves korában halt meg Magyarországon, és élete végéig azt tervezte, hogy egyszer majd átkelve az Atlanti-óceánon megnézi fia csodálatosan felépített "divatbirodalmát".

Férfias bátorsággal rendelkező igazi úriember volt

Schwarcznak három lánya született az Emma Indig-gel kötött házasságából: Irene (1890 – 1984), Dorothea (1893 – 1986), és Minna. Irene-ből neves zongorista lett, aki - férjezett nevén - Irene Jacobi-ként vált híressé.

Schwarcz Mihály Maximilian egyik lánya, Irene Jacobi néven híres zongoraművésznő lettForrás: Milken Archive

Dorothea Schwarcz - férjezett nevén Dorothea Greenbaum - kezdetben festészettel foglalkozott,

később viszont márvány- és bronzszobrai miatt lett ismert a szakmában.

Apja korai halála hatással volt munkásságára, mert a világbéke és az emberiségszeretet visszatérő témák voltak a munkáiban.

Dorothea Schwarczból felnőtt korában jó nevű szobrász lettForrás: Dna-explained

Minna Schwarcz színházakban lépett fel táncosként. Mabel Crichton sem élte túl a katasztrófát.

Miután felborult a mentőcsónakja, a hölgy a tengerbe veszett.

Holttestét néhány nappal később megtalálták az ír partok közelében. Josephine Brandell és Francis Bertram Jenkins azonban túlélték a Lusitania pusztulását.

Minna Schwarcz ( a képen balról az ötödik) táncosnő lettForrás: Getty Images

Josephine hosszú életet élt és 1977-ben hunyt el. Így jellemezte Schwarczot:

Egyáltalán nem volt középszerű. Vezető jellemű, érett gondolkodású, férfias bátorsággal bíró úriember volt"

Jenkins pedig ekképp vélekedett róla: "Minden bizonnyal az egyik legnagyszerűbb ember volt, akivel valaha is találkoztam. Halála nagyon mélyen megérintett." A mentőcsónak felborulása következtében Jenkins a tengerbe sodródott.

Schwarcz Mihály Maximilián élete utolsó pillanatáig igyekezett a hajón rekedt nőket és gyerekeket menteniForrás: YouTube

A roncsok közt a hátán fekve, a körülötte lévők kiáltozása ellenére is meghallotta a kisbabák sírását,

amint Mózes-kosaraikban a közelében lebegtek.

Egy technikai búvár a Lusitania roncsán a hídon állt egykori gépháztávíró maradványait vizsgáljaForrás: Lusitania Wreck

A sietve felkötött mentőmellények azonban nem tudtak ellenállni a jóval alattuk süllyedő hajóroncs keltette örvénylésnek,

ezért a kiáltások sorra elnémultak. Nem tudta elfelejteni a mentőcsónakok kudarcát és szinte lehetetlennek érezte, hogy együtt éljen e tizennyolc perc emlékével. A katasztrófa után még hét évet élt, 1922-ben halt meg egy epilepsziás roham következtében.

Szülővárosát, Budapestet emlegette a halála előtt

Maximilian M. Schwarcz az üzleti életben gyakorlatilag mindazt valóra váltotta, amit fiatalon megálmodott.

Tiszta szándékú emberként mindig felszólalt az igazságtalanság és a tisztességtelenség ellen.

Élete karrierje csúcsán ért véget.

Schwarcz Mihály Maximilián élete virágában és karrierje csúcsán veszett oda a Lusitania katasztrófájábanForrás: Pinterest

Halála előtt a szülővárosát, Budapestet emlegette, és annak csodálatos építészetét méltatta. Az utolsó fennmaradt emlék róla az, hogy a süllyedő hajó oldalán állva - igazi úriemberként - segíti a nők és a gyermekek mentőcsónakba szállását.

(Salacz Attila öszeállítása)

Felhasznált források:

Diana Preston: Lusitania: An Epic Tragedy, 2002.
Colin Simpson: LUSITANIA, 1972

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK