Westerosban a feudalizmus, vagy más néven a hűbériség az alapvető társadalmi-gazdálkodási forma. Az uralkodó Királyvárból irányítja a birodalmat, beleértve a hét királyságot. A birtokokat a vazallusok, azaz a hűbéresek kapják, akik hűséggel és katonai szolgálattal tartoznak az adományozónak.
A király ekként köti magához a nemeseket. Ilyen vazallus államok közé tartozik a történetben a Stark család irányítása alatt álló Északi Királyság, valamint a Lannisterek által uralt Westeros, akik házasság révén kerültek a Trónok harca kezdetén a Baratheon család koronája közelébe.
A hűbérúr katonai vagy egyéb szolgálatért földet adományoz a hűbéresnek, és a föld örökíthető.
Az örökös mindig a legidősebb fiú, a többiek ki vannak zárva a hagyatékból.
A hűbéres-vazallusi kapcsolat addig tart, amíg a hűbéres, illetve a vazallus családban van fiú örökös, aki apjuk halálával annak földjét, és így esküjét is megörökli.
És mivel ezek a vazallusok egykor a hűbéresek birtokában álló önálló királyságok voltak, ez több belháborúhoz vezetett a történelem során.
A feudalizmus a 5. és a 12. század között virágozott Nyugat-Európában, amely kimeríthetetlen történelmi dokumentációt szolgáltatott az író számára.
Lord Varys (más nevén a Pók) rejtélyes múlttal, kimagasló intelligenciával és kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezik a történetben. A „suttogók mesterének" karaktere igen sok hasonlóságot mutat I. Erzsébet legfőbb külpolitikai és pénzügyi tanácsosával, Sir Francis Walsinghammel,
aki a korai újkor angol hírszerzésének berkeiben is felbukkant.
Mindkettőjüknek mindenütt akadtak emberei, akik segítségével rengeteg információhoz jutottak (Varys kismadaraknak nevezi őket), és mindketten kémek, informátorok kiterjedt hálózatát építették ki.
Kapcsolati tőkéjüket arra használták fel, hogy manipulálják az eseményeket,
és a számukra előnyös történéseket segítsék elő.
Saját előnyükre fordítva kényszerítettek ki eseményeket, legyen szó akár közemberekről vagy uralkodókról. Walsinghamhez hasonlóan Varys is állítja, hogy cselekedeteit mindig a birodalom érdekében végezte.
Ez több esetben talán tényleg így volt, ám gyakran nem riadtak vissza attól sem, hogy a „problémás esetektől" megszabaduljanak, és határozott megoldásokat kínáljanak például a Tudor-kori Angliában a skót, a fantáziavilágban pedig a Targaryen ház jelöltjeivel szemben.
Ezek pedig azt mutatják, hogy szó szerint bármire hajlandóak voltak a politikai stabilitás megőrzése érdekében.
A Trónok harcában a törzsi dothraki társadalom Daenerys Targaryent, a sárkányok anyját szolgálja. Az ezüsthajú trónaspiráns a nomád életstílussal házasság révén kerül kapcsolatba, amelynek középpontjában a lovak állnak.
A dothrakiak a lókultuszukkal több hasonlóságot is mutatnak a mongolokkal.
A mongol népcsoport napjainkban többségében Mongóliában, valamint Oroszországban, és Kína egyik belső régiójában él.
Hagyományosan szervezett társadalmukat klánok és törzsek alkotják, éppen úgy, mint a dothrakiaknál.
A történetben megjelenő kegyetlen harcosok leginkább a világtörténelem egyik legnagyobb hódítójának, Dzsingisz kánnak a Mongol Birodalomban élő nomádjaira hasonlítanak.
Történelmi tény, hogy Dzsingisz seregei egész népcsoportokat irtottak ki.
Bár a vérfertőzés Westerosban tabutémának számít, a testvéreket, Cersei és Jamie Lannistert ez nem tarthatta vissza egy igen mély, intim kapcsolattól.
A viszonyból három közös gyermekük született, és az agyafúrt királynő elhitette férjével, Robert Baratheonnal, hogy mindegyikük tőle fogant. Cersei és testvére kénytelen volt eltitkolni rejtett szerelmüket, de nem minden dinasztia kezelte ilyen óvatosan a kérdést.
A Targaryen család, amelyhez a nomádokkal szövetkező Daenerys is tartozik, szintén előnyben részesítette a testvérek közötti házasságokat.
A kitalált történeten túl azonban számos vérfertőző kapcsolat esett meg a történelem valóságában:
II. Ptolemaiosz, az ókori Egyiptom második makedón királya például a görög vallási törvényeknek homlokegyenest ellentmondó lépéssel az egyiptomi fáraók szokása szerint saját testvérét, II. Arszinoét vette feleségül.
Ezzel együtt felvette az egyébként Apollónnak és Artemisznek kijáró Philadelphosz („Testvérét szerető") melléknevet. Több, közeli és távoli rokonok közti házasság született még a Habsburgok, és más, nagyobb európai uralkodóházak berkeiben is.
A Trónok harcában a birodalom legészakabbi részére épített, hatalmas fal védi az emberek világát. Ez a grandiózus erődítmény választja el Westeros vidékét az északi, vad népek lakta területtől.
A fal ötletét a fantasy atyja, George R. R. Martin a kínai nagy fal történetét kutatva alkotta meg,
amelyet különböző kínai dinasztiák építettek és terjesztettek ki azért, hogy védelmet nyújtsanak a nomád megszállók betörési kísérletei ellen.
A történetben látható struktúra azonban leginkább a Hadrianus-falhoz hasonlít, amelyet a rómaiak építettek az i. u. 2. század elején Britannia területén.
A Hadrianus-fal mintegy 300 éven át volt a Római Birodalom legimpozánsabb határvonala,
és ez az ókori világ egyik olyan csodája, amely nem semmisült meg. A fal építésének valódi célját azonban még ma is titok övezi.
Bár a Trónok harcában a jégből készült fal különleges, mágikus képességekkel is rendelkezik, ám mégsem sérthetetlen.
Éppen úgy, ahogy a kínai nagy fal sem bizonyult annak, amelybe számos alkalommal rést ütöttek az ellenséges erők.
A kínvallatás és kínzások széles skálája soha nem kerül le Westeros napirendjéről. Az egyik Trónok harca epizódban például a hóhér egy patkányt használt eszközként, amelyben az állatot sarokba szorítja, és arra kényszeríti, hogy az áldozat gyomrán keresztül keressen kiutat magának.
Más esetben a kasztrálás fájdalmas momentumait elevenítik fel, de megjelennek a szexuális jellegű kínzások is.
A kínvallatások abszolút rekordját az ókori Egyiptom és Görögország tartja,
de más nemzetek is igen találékonynak bizonyultak a kegyetlenkedésekben.
Az ókorban kedvelt módszer volt többek közt a lábak, az ajkak, az orr levágása, a kibelezés és a szív kivágása. Gyakorta előfordult a karóba húzás és a csőbe ültetés is.
Utóbbi során az elítéltet egy fából kifaragott csőbe ültették, amiből csak a feje látszott ki, majd az arcát mézzel és tejjel kenték be. Ezt hamarosan ellepték a darazsak és a legyek.
Ned Starkot, a történet egyik kulcsfontosságú családjának fejét Joffrey király parancsára rögtön a sorozat első évadjában kivégzik a főváros főterén. A halálbüntetésre Westeroson úgy tekintenek, mint egy igazságos és hatékony eszközre, amelyekkel a bűnösöket sújtják,
és ahol a tárgyalásra sincs mindig szükség.
A táliót, vagyis a „szemet szemért" elvet szinte valamennyi, egykori társadalom törvényei tartalmazták.
Az elsőt az ókor egyik leghíresebb törvénygyűjteménye, Hammurapi-törvénykönyve rögzítette. A bűnösök kivégzésének etikai hátteréről azonban többször folytak viták.
A halálbüntetés az ókori államok legtöbbjében, úgynevezett „rendes büntetésnek" bizonyult,
vagyis azt a jogellenes cselekedetek széles körére alkalmazták.
A mitológia szerint Hammurapi, Babilónia királya a főistentől, Marduktól megkapta az „igazság pálcáját", és ezzel tett szert a törvényalkotói és a bírói hatalomra.
Hatalmával élve alkotta meg máig híres törvénykönyvét. Az úgynevezett tálió elvének alkalmazása esetében ugyanolyan sérelmet kell okozni az elkövetőnek, mint amilyen sérelmet ő okozott az áldozatának; míg a tükörbüntetés azon testrészre vonatkozik, amellyel a tettes a cselekményt megvalósította. Ebből ered a szemet szemért kifejezés.
A trónért folytatott küzdelem egyik legfontosabb harci eszközét a sárkányok testesítik meg a történetben. A mitikus lényekről körülbelül egy évszázadig mindenki azt hitte, hogy kihaltak, ám Daenerys Targaryen egy különös tűzvészt túlélve bukkan rá három sárkánytojásra, és ezután szinte csodával határos módon válik a „sárkányok anyjává".
Az egybeesés nem véletlen, hiszen a Targaryen-ház tagjairól köztudott, hogy ügyes sárkánylovasokként is képesek helyt állni.
A történelemben azonban a sárkányokat vagy a jó, vagy pedig a gonosz megtestesítőjeként aposztrofálták.
Nem véletlen, hogy a sárkányok már évezredek óta a kínai mitológia és folklór legnagyobb jelentőségű természetfeletti lényei. Úgy tartják, hogy a kínai sárkány három fő, és kilenc alfajban fordul elő, és hatalmas teremtő erővel rendelkezik.
Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak azonban rettegtek tőlük, míg a zsidó-keresztény időkben a sárkányok magát a bűnt testesítették meg.
A sorozat kezdetén a Stark gyerekek egy nőstény óriásfarkas tetemére bukkannak, és magukhoz veszik annak árván maradt kölykeit.
Minden családtagnak jut egy-egy állat, amelyek felnőve a Starkok védelmezőivé és hűséges társaivá válnak.
Az óriásfarkas, vagy más nevén a förtelmes kutya a pleisztocén során élt Észak-Amerika területén,
majd az utolsó jégkorszak végével tűnt el, mintegy tízezer évvel ezelőtt.
Ez volt a Földön valaha élt legnagyobb ismert kutyaféléje,
bár kinézete a mai szürkefarkaséhoz lehetett hasonló, de annál sokkal robosztusabb volt a testfelépítése.
Erőteljes állkapcsa, hatalmas agyarszerű fogai, és az emiatt eléggé deformálódott fejformája miatt nevezik förtelmes farkasnak is, hiszen a maga korában meglehetősen rémisztő látványt nyújthatott.