Negyvenmillió évvel ezelőtt esőerdő terült el a mai Tibet középső részén - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport a délnyugat-kínai Tibeti Autonóm Területen talált megkövesedett gyanta alapján.
Teljesen más képet mutatott egykor a táj
A kínai, brit és indiai szakemberek a Palaeoworld című tudományos folyóiratban publikálták az eredményeiket.
A Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet munkatársaként dolgozó Vang Po szerint a tibeti Lunpola-medencében felfedezett borostyánkő
az ázsiai esőerdőkben honos Dipterocarpus fanemzetség ősi képviselőitől származik.
Ennek alapján a kutatók arra jutottak, hogy a mai Tibet területe teljesen más földrajzi adottságokkal rendelkezett több mint 40 millió évvel ezelőtt, mint napjainkban.
Tibet középső része egykor trópui terület volt
A korábbi kutatások és rétegtani (biosztratigráfiai) tanulmányok eredményeit is figyelembe véve a szakemberek úgy vélik,
hogy a mai Tibet területének középső részén egykor trópusi, vagy szubtrópusi esőerdő terült el
1300 méteres tengerszint feletti magasság alatt.
A Tibeti-fennsíkon nagyjából 25 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kiemelkedéssel azonban a száraz és hideg időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni képes növények - fenyő- és ciprusfák - kezdtek fokozatosan kifejlődni a térségben.