A Kádár-rendszer Janus-arcú egyházpolitikája
A papság egy része kiegyezett a Kádár-rendszerrel
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Napjainkban egyre több értékes történelmi dokumentum bukkan fel az államhatalmi szempontból a felszínen konszolidálódni látszó 1960-as évekből. Ezekből a forrásokból világosan kirajzolódnak azok a magyar társadalom mélyrétegeit érintő társadalmi problémák, amelyek az 1960-as éveket jellemezték egyházpolitikai szempontból. Bertalan Péter történész, politológus írása a hitélet burkolt akadályozásával, az elvilágiasodással, az egyházak szoros ideológiai és anyagi függőségben tartásával jellemzi ezt a sorsfordító, embert próbáló időszakot. A hálózatok kutatója egy 1968-ban keletkezett egyházügyi főelőadói jelentés alapján elemzi a korszakot.
Névtelen, arctalan gondolkodás jellemezte a korszakot
A mindennapok politikai gyakorlatában az állam és az egyházak közötti viszony a 60-as években csak igen lassan, történelmi léptékkel mérve tíz év alatt jóformán semmit sem változott. A sommásnak látszó következtetés után fel kell tenni a kérdést, hogy
a XII. Piust követő pápák újító törekvései, a II. Vatikáni Zsinat, a Magyar Népköztársaság és a Szentszék által 1964-ben kötött részleges egyezménynek volt-e hatása az országos, valamint a helyi politikára.
A Kádár-korszakban sok ezer névtelen, arctalan apparatcsik gondolkodott és cselekedett a „divide et impera" régi, jól bevált hatalmi módszerének jegyében, megteremtve az állam és egyházak közötti látszólagos jó viszonyt.
Egy megyei egyházügyi főelőadó 1962. márc. 5-én kelt
az Állami Egyházügyi Hivatalnak küldött értékelésében fejti ki véleményét
XXIII. János pápa Mater et Magistra című enciklikájával kapcsolatban.
Érthető, hogy ez a szociális enciklika erősen foglalkoztatja az MSZMP vezetését, és ezért kér véleményt a pártállam egyházpolitikájának gyakorlati megvalósítójától, a politika „frontvonalában" tevékenykedő személytől, az egyházügyi főelőadótól.
Áthidalnák a munka és a tőke közötti ellentéteket
Véleménye szerint ez az enciklika két szempontból is jelentősnek számít. Egyrészt az első szociális enciklika, a Rerum Novarum 70. és a másik szociális enciklika a Quadragesimo Anno 30. évfordulójára készült.
A másik szempont, hogy ez a II. Vatikáni Zsinatot előkészítő történelmi dokumentum.
Hogyan lehet az egyház és az állam bölcs közreműködésével fokozatosan áthidalni a munka és a tőke közötti ellentéteket, amelyeknek fő eszköze a munkásosztály deproletarizálása
– veti fel a kérdést.
„Ugyanakkor János pápa szakított a paternalizmussal, mert következetesen elismerte az osztályharc létét és a munkások önvédelmi harcának és szervezkedésének jogosságát. A munkások harcát a társadalmi igazságosságért a pápa az egyház által támogatandónak minősítette.”
Igazolják a a marxi filozófia primátusát
A főelőadó értékelése a római katolikus egyház „történelmi bűneinek" felsorolásával kezdődik. Erre a bevezetőre azért van szükség, hogy a pápai szociális enciklikák társadalmi igazságosságot hirdető szellemiségét
a történelemre való hivatkozással etikai alapon kétségbe vonhassa.
Ezzel mintegy igazolja a marxi filozófia primátusát, privilégiumát a társadalmi kérdésekben.
Marx és Engels voltak azok, kik legjobban meg tudták érteni az egyenlőtlenség okát, a dolgozók jogát, a kizsákmányolás okait
– írja a jelentés.
„A munkások szervezettsége, szervezett ellenállása tette szükségessé, hogy a római katolikus egyház XIII. Leó neve alatt kiadja a Rerum Novarum kezdetű enciklikát.”
Ezután újabb vádak következnek, amelyek szerint
az egyház politikája ezután sem változott XXIII. Jánosig.
A főelőadó tisztában van az egyházpolitikai fordulat jelentőségével, amely lépésre kényszeríti a szocialista tábor politikusait, benne a magyarokat is.
Szerinte ezt azonban nem könnyű megtenni. Az ellenérvei a marxista társadalompolitika és szemlélet apologetikáját jelentik.
Gyökeresen megváltozott a Szentszék politikája
„A Mater et Magistra nem akar tudomást venni arról, hogy a szocializmus nemcsak eszme, mert több állam területén milliók már ebben a társadalmi berendezkedésben élnek” – folytatja a főelőadó.
„A Szentszék politikája a gyarmati népek felszabadító küzdelmeit figyelmen kívül hagyja, nem munkálkodik a szenvedő népek felszabadításán.
A pápa csak színes bőrű püspököket, bíborosokat kreál, az emberi jogokról megfeledkezik.
Az enciklika hangja nem sokat változik az előzőekhez képest. Mintha egy felsőbbrendű lény, az egész világ ura nyilatkozna. A pápa nem akar tudomást venni arról, hogy megváltozott világban élünk, s számottevő az a nép, amely a szocializmusban él, és mind több az a nép, amely lerázza magáról az elnyomó élősdi egyházi hatalmat."
Ezekkel az érvekkel szemben nem elég újra hangsúlyozni, hogy a Szentszék politikája gyökeresen változik. Az enciklikák hangvétele pedig egy nagy világegyház vezetőjének szokásos megnyilatkozási formája.
Lehetséges az egyház és állam közeledése
A főelőadó szerint a „Mater et Magistra” társadalompolitikai és szociológiai tételei az emberek gondolkodásában zavart keltenek. Megfogalmazása alapján az enciklika legfőbb célja, hogy az "osztályellentéteket" enyhítse, és
a római katolikus egyház történelmi szerepét a társadalmi igazságtalanságok kialakulásában elkendőzze.
Megfogalmazza azt az aggodalmát is, miszerint az elkövetkezendő időben a közvélemény többet fog hallani arról, hogy az egyházi vezetők mennyire értenek egyet a szocializmus tételeivel.
A közeledés az egyház és állam között a Szentszék véleménye szerint lehetséges, hiszen a nézetek között sok a közös vonás,de az ateizmus hangoztatása gátolja a kölcsönös megértést.
Az előadó szerint a katolikus papok még nem nyilatkoznak az enciklikáról.
A katolikus egyházat még mindig ellenségnek tekintik a megyéket irányító politikusok,
holott az 1958-as párthatározatban már találkozunk az árnyaltabb „ellenfél" kifejezéssel is.
A nagy történelmi egyházak között nincs béke
A dokumentum a protestáns lelkészeket jóval tájékozottabbnak tartja a katolikusoknál, utalva Bereczky Albertnek a Theológiai Szemlében megjelent cikkére. A protestáns papok a főelőadó szerint nem veszik szívesen, hogy az enciklika hangja nem változott,
és egy mindenen felül álló hatalomként nyilatkozik a pápa.
A protestáns lelkészek ezt a hangvételt nehezményezik.
A főelőadó kommentálása alapján
a protestáns egyházak katolikusokkal szembeni komoly averziója a „divide et impera!” állampárti politikájának is a kifejezője,
hiszen jó, ha a nagy történelmi egyházak között nincs béke. „Az egyház is aktívabb lett, jobban dolgozik” – írja egy forrás a Szentszék és a magyar állam által megkötött részleges egyezményről.
„Arról sem szabad megfeledkezni, hogy néhány dologban nálunk sincs minden rendben. Itt volt az állam az egyház és a Vatikán közötti megállapodás. Egy sor ember van aki ebből helytelen következtetést von le a maga számára. A Vatikán békeszózata is megzavarta az embereket.”
Ez a néhány mondat is arra utal , hogy a helyi vezetők, párttagok számára a katolikus egyház új politikája még 1968-ban sem igazán világos, azaz a felkínált közeledés zavart kelt.
Enyhülés, kompromisszum vagy taktikus ellenállás
„Az igazi elvi feloldásra a II. Vatikáni Zsinatig kellett várni, amikor ennek világos tanítása fényt derített arra, mi is lehet a történelmi jelenhez való alkalmazkodásban az egyház számára járható út” – írja Cserháti József pécsi megyés püspök az állam és az egyház 1958-tól 1968-ig tartó kapcsolatáról.
„Az egyház a konkrét embert és az aktuális társadalmi helyzetet állította teológiai és társadalometikai szemléletének középpontjába.
Amikor a Vatikán küldöttei hazánkban 1964-ben tárgyalóasztalhoz ültek, a magyar belső átalakulásnak megfelelően igyekeztek elérni azt,
ami a Vatikánnak, a Római Szentszéknek mindenkori feladata: nemzetközi diplomáciai érvényű megállapodásban kívánták biztosítani Magyarországon a püspökök kinevezését és az egyház szabad pasztorális tevékenységét."
Az MSZMP Baranya Megyei Pártbizottság Propaganda és Művelődésügyi Osztályának 1968-as egyházpolitikai jelentése egyrészt összegzően jellemzi 10 év egyházpolitikáját, másrészt újabb célokat tűz ki.
Az egyházpolitika tíz évének elveit és gyakorlatát helyesnek tartja.
Ennek eredményeként az állam és az egyházak közötti viszony konszolidált, kiegyensúlyozott. A kialakult légkör alkalmas arra, hogy tárgyalásos úton rendezzék a vitás kérdéseket.
Nem fejeződött be a küzdelem
Igen tanulságos, hogy a kádári pártállami bürokrácia hogyan látja az egyházi konszolidációt. Ennek értelmében úgy kell tovább fejleszteni az egyházak és az állam együttműködését , hogy az egyházak tömegbefolyása csökkenjen, és a párt befolyása növekedjen.
A kis vallási csoportok (szekták) átmeneti erősödésével számolva fokozni kell a politikai nevelőmunkát.
Az illegális szekták visszaszorítása, elsorvasztása, a legalitásra törekvők támogatása fontos feladat. Az "egyházi reakció" elleni küzdelemben elsősorban a politikai fellépés szükséges, esetenként azonban megengedettek lehetnek az adminisztratív eszközök is.
Az egyházpolitikáért felelős pártbürokrácia szerint az egyházi reakció megtévesztő magatartása elleni bonyolultabb küzdelemben a bizonytalanság leküzdéséhez hatékonyabb lépések szükségesek.
Ha az országos politika és a helyi (regionális) politika történéseit összevetjük, látjuk, hogy a helyi körülmények megváltoztatják a központi akarat érvényesülését- hangsúlyozza a jelentés.
A vallást éppen mély gyökerei miatt kiirtani nem lehet,
Cserháti József értékelése az egyházak alkalmazkodó képességének bizonyítéka – fűzi hozzá.
A velük szembeni ideológiai, politikai adminisztratív fellépés hangsúlyozása a párt részéről azt jelenti, hogy a küzdelem nem fejeződött be. A Kádár-rendszer az egyházpolitikát a nagypolitika szerves részének tekintette.
Az ellenfél ellensége burkoltan a közös ellenség
A kisegyházak és a vallási csoportok megnevezésében tovább élt a történelmileg örökölt megkülönböztetés. A Politikai Bizottság határozata megállapította,
hogy az ebbe a fogalomkörbe tartozó felekezeteknél csökkent a világi kultúrával való szembenállás,
és az új hitelveikben "fokozottabban tükröződött a szocialista társadalomhoz való alkalmazkodásuk." Ám a jelentés hozzáteszi, hogy "ez csak ravasz, taktikai okokra vezethető vissza részükről."
A kisegyházak és szekták azonban nem gyengültek. A protestáns, kisebb mértékben a katolikus egyháztól leszakadó bigott vallásos rétegek jelentős része hozzájuk csatlakozott, és ez átmeneti erősödésüket eredményezte.
Új jelenség, hogy a kisegyházak központosítódása, politikai aktivizálódása következtében
a "reakciós" szekta tagok és prédikátorok új vallásos csoportok alakításával próbálkoznak.
Ezek, például a szombatisták, jehovisták ellen az állam törvényes eszközökkel is fellépett.
A fanatikus buzgóság kifejezést használják
A jelentés hangvétele ellenségessé vált az új vallási csoportokkal szemben. Az államhatalom fellépésével való fenyegetés a korábbi történelmi korszakokból örökölt politikaként élt tovább.
Az egykor „kommunistagyanús” szekták számára ebben az időben sem nyílt lehetőség a hit gyakorlására.
Ha mégis megtették, rendőrségi eljárást indítottak ellenük. A jelentések e felekezetek vallási életével kapcsolatban a fanatikus buzgóság kifejezést használja.
A jelentés felrója "az elmúlt tíz év egyházpolitikájának negatív jellemzőjeként", hogy ez alatt az idő alatt "csak" tíz egyházi személlyel szemben jártak el az igazságügyi szervek.
A büntetések 6 hónaptól 6 évig terjedő szabadságvesztéssel jártak.
Az elítéltek közül egy fővel szemben kétszer kellett eljárást indítani. A tízből három személy volt szerzetesrend tagja.
A lojális papok jobb plébániákat kaptak
A források külön hangsúlyt fektetnek annak hangoztatására, hogy az egyházak, felekezetek létének, működésének alapfeltétele az anyagi források biztosítása.
A Pécsi Egyházmegyének például igen sok gondot okozott a pénzügyi források biztosítása: a megyében lévő 123 egyházközség közül 37-nek nem volt annyi bevétele, hogy fenntartsa a plébániát.
Kísérleteztek egy segélyezési rendszerrel,
melynek keretében a nagyobb jövedelemmel rendelkező egyházközségek a szegényebbeket a püspökségen keresztül segítenék.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állam is él a vele szemben ellenséges, passzív magatartást tanúsító papok megfegyelmezésének azzal a lehetőségével, hogy megvonja, vagy csökkenti a kongruát.
Ugyancsak anyagi vonzata van a hitoktatói engedély megvonásának,
mert a hittanórák megtartásáért is jár díjazás. A lojális papok számára a hatalom igyekszik a jobb plébániákat biztosítani.
Gyengítették a vidéki lakosság hitéleti aktivitását
A „szektakérdés" megoldatlansága és az egyes vallási csoportokkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanság a kis létszámú felekezetek bezárkózásához vezetett, így az anyagi forrásokra sem derülhetett fény. A Kádár-rendszerben pénzügyi szempontból, az egyházak egyike sem volt igazán jó helyzetben.
Az államsegély valamennyi egyház részére biztosított 68 millió forintos összege csak a vegetáláshoz volt elegendő.
Az állam megvonni nem akarta, mert ez „káros politikai következményekkel járt volna”, ahogy a Politikai Bizottság 1968. évi határozata kimondja.
A jelentés ezt úgy kommentálja, annak van jelentősége, hogyan adja ezt a segélyt az állam, amelynek fontos része volt, hogy "egyetlen fillért sem adnak a hitéleti keretek bővítésére".
A műemlékvédelem címén adott támogatást az egyházak nem a saját kezükbe kapták, hanem annak az illetékes vállalatnak utalták á, amely a munkálatokat elvégezte.
Az anyagi eszközök politikai eszközökké váltak.
Ezért akadályozták meg azt is, hogy a 60-as években megerősödő, jobb módú termelőszövetkezetek ne támogassák ingyenes juttatásokkal a papokat. Ezzel is a vidéki lakosság hitéleti aktivitásának gyengítését, és a lelkészkedő papság életfeltételeinek nehezítését igyekeztek előmozdítani.
(A szerző, Dr. habil. Bertalan Péter PhD. történész-politológus, a Kaposvári Egyetem tanszékvezető egyetemi docense)
origo.hu
Meghalt Györfi János
borsonline.hu
Nagyon megalázó, ami a Házasság első látásra adásában történt
borsonline.hu
"Ez már csak kapálózás" – alig szeretné valaki Tóth Andit az X-Faktorba mentornak
mandiner.hu
Ukrajnában szavaztak a magyarokról – lesújtó a végeredmény
ripost.hu
Özönlenek a gratulációk Vastag Csabának és feleségének
magyarnemzet.hu
Rejtélyes nyomokat találtak az ostorosi erdőben + fotó
metropol.hu
„Soha életedben nem csillogtál még így!” – Tóth Gabi fotóval jelentette be a váratlan örömhírt, záporoznak a gratulációk
nemzetisport.hu
Szombati sportműsor: NB I, NB II-es rangadó, topligák, Formula–1, sznúker-vb
origo.hu
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Távozik az Újpest edzője
origo.hu
